Harangszó, 1932
1932-09-18 / 38. szám
1932 szeptember 18. HARANGSZO 303 Hol van? Olvasol-e belőle? Atyáid regi szép vallásos szokásait megtartod-e még? Zeng-e még a régi ének a házadnál? Amit erre felelsz, annak ezt Írhatnád címül: „Mikor a nagy gyermekek vizsgáznak“. Alsóság. Kemenesalja buzgó népe az elsők közé tartozott, akik a reformációt már a kezdetén elfogadták. A lakosság szivvel- lélekkel csatlakozott a tiszta evangéliumi hithez s a vidék 50 községében még 1680-ban, tehát az ellenreformáció legsötétebb idején, a „gyászos évtizedben“ sem volt egyetlen róm. kath. plébánia sem. Az ellenreformáció csak későn s nehezen tudott itt erőrekapní. Kemenesaljának egyik legnagyobb s legrégibb, már az őskortól fogva lakott helye a Sághegy tövében elterülő Alsóság. A községbe a megújított evangéliumi tant még a nagy reformátor, Luther Márton életében néhány Wittenbergből Alsóságra költöző német család hozza magával. A 16. század elején Wittenbergben minden elfojtott törekvés ellenére felbuzgóit Krisztus evangéliumának tiszta' forrása s közvetlen ebből az eredeti forrásból merítve hozza magával az evangélium élő vizét az a néhány, ebbe a régi magyar községbe letelepülő német család. Keblükbe zárták a Wittenbergben Luther által meggyújtott szent tűznek egy kis szikráját és ez a szikra új lakóhelyükön fogékony lelkekrc talált s Alsóság lakos-! sága hamarosan, szinte kivétel nélkül a reformáció világosságot árasztó fényé-! hez sereglett. Virágzó ev. anyagyüleke- zet fejlődik ki. A mai róm. kath. plébánia helyén állott az ev. lelkészlak, mellette az iskola és a mai róm. kath. templom helyén volt az evangélikusok temploma, körülötte a temető. A róm. kath. templom alapja és falazata állítólag a régi ev. templomból maradt fenn. 1626Az alsósági ev. templom. tói kezdődően ismerjük a gyülekezet lelkészeinek nevét: Csapur János, Ságodi István, Banovicenus András, Nagy János, Beyczy György, Zábrák János. Zábrák Jánost 1674-ben Ságról idézik a pozsonyi vésztörvényszék elé. 1881 után, a szomorú emlékű gyászos évtized elmúltával, Izsákfával egyesülten éled föl a gyülekezet. Ezután lelkipásztorai voltak : Lénárt Benedek, Hoycsi János, Bajnok Mihály és Miskei Ádám, aki később Dömölkön működött, mint esperes. Az ellenreformáció viharainak sokáig ellenállott a sági gyülekezet, de a kíméletlen erőszaknak végül mégis sikerült elnyomnia. A község földesurai a vakbuzgó róm. kath. Erdődy és Somogyi grófok voltak. Az 1732. esztendőben foglalják el királyi rendelet alapján a gyülekezetét. A templomot, iskolát s a 60 hold gyülekezeti birtokot elveszik, lelkészt és tanítót elűzik. A kifosztott, magukramaradt hívekre megpróbáltatások, nehéz idők következtek. Az elnyomók célja az egyház elsorvasztása, megsemmisítése volt. A folytonos zaklatás, szenvedésteljes üldözés közepette a hitben gyengék tényleg eleslek, katholiku- sokká lettek. De az erőshitfiek Istenben bizva, minden veszély dacára, állhatatosan megtartották evangéliumi hitüket. Sem fenyegetés, szenvedés, sem csábítás, ígérgetés nem tudta megingatni őket hűségükben. Az 1681. évi soproni országgyűlésen Nemesdömölköt, mint kicsiny, jelentéktelen helyet, ahol az evangélikusok száma 300-t sem érte el, tette meg artikuláris gyülekezetnek. Azelőtt a dömölki gyülekezet a jóval nagyobb Alsósághoz tartozott. Az alsósági anyagyülekezet elpusztítása után a hívek Nemesdömölkre jártak, akkoriban még sátrakban tartott, majd az 1744-ben fölépült templomba istentiszteletre. A megszüntetejt sági gyülekezet tagjait katholikus parochiához csatolták s a kath. plébánost, kántort, tanítót kellett fizetniök. A katonák felkapták a félig holt embert s elcipelték. Néhány perc múlva iszonyú ordítás reszkettette meg a levegőt: Az ítéletet végrehajtották .. . Másnap a basa Cseitnekyt, meg Thalyt erős fedezet mellett útnak indította Konstantinápoly felé ... Jánost szabadon engedte, hogy megvigye a szomorú hírt a két elárvult családnak . .. * Elmúlt tíz év. Dénesböl 25 éves deli termetű fiatal ember lett. Szelíd, jóságos lelkű és minden szép és nemes dolog iránt fogékony szívű. Egyetlen öröme, vigasza, egyetlen támasza édesanyjának. Thaly Annuska is húszéves hajadonná serdült. Gyönyörű alakja volt. Búzavirág szeme lelkének minden szépségét, jóságát sugározta. Nem csoda, ha a környék fiatal nemesei körülötte döngicséltek, mint a méhek. De hiába volt minden igyekezetük. Annuska kedves volt mindegyikhez, de többet elérni nála nem tudtak. Annuska szíve másért dobogott. Dénest szeletté szive minden érzésével, lelke mjnden erejével. S ez a vonzalom kölcsönös volt. Dénes is meleg szeretettel vette körül az elárvult gyermeket, aki talán részben az ö atyja miatt lett árva. Most is éppen a lelkészék kertjében sétálgattak. Thalyné a lakásban maradt. Csetnekyné nem töltötte be véglegesen a lelkészi állást, csak helyettest tartott, mert abban reménykedett, hogy Thaly egyszer csak megérkezik. Tavasz volt. Nyíltak a virágok, tarka lepkék röpködtek, kergetöztek. A természet felvette pompás köntösét s vidám madárdaltól volt hangos a levegő. Dénes a lugashoz vezette a leányt s ott kitárta a lelkét. Heteken át foglalkozott egy tervvel. Először Annuskával akarta közölni s aztán az anyjával. — Hallgass meg Annuska. Nagyon komoly dologban akarom kikérni a tanácsodat. A leány megijedt. — Istenem! Csak nem valami veszély fenyeget? Dénes komolyan nézett az aggódó arcra. — Magam sem tudom. Lehet, hogy nem. De az is meglehet, hogy igen. A dolog mindenesetre elég komoly. De megérdemli a kockázatot. Édes apáink megmentéséről van szó. Annuska boldog sikoltással ugrott Déneshez. — Dénes! Az Istenért! Valami hírt hallottál? Dénes szelíden megsimogatta a pírban égő arcot. — Nem. Nem hallottam. Éppen az a baj. hogy semmi hír róluk.. Csak azt tudjuk, hogv a hét-torony rabjai ők. S ezt a hírt is két évvel ezelőtt kaptuk. Azóta semmit. Azt se tudjuk, élnek-e, halnak-e? Annuska elsírta magát. — Súlyosan nehezedik ránk az Isten keze. Pedig mi oly ártatlanok vagyunk. — Ti igen. De az én apám ... A leány befogta Dénes ajkát. — Ne mondj terhelőt atyádra, Dénes! Az ifjú megfogta a kezet. Megcsókolta. — Nem panaszkodom atyámra, hiszen a fia vagyok. Süt inkább segíteni szeretnék rajta. Meg a te atyádon is. — Beszéli Dénes. Mi a szándékod? — Figyelj rám. Elmondom a tervemet. — Figyelek. Csak mondd. — Konstantinápolyba akarok jutni. A török nyelvet bi- rorrl, ez tehát nehézséget nem fog okozni. Ott aztán majd meglátom, mit tehetek. Vagy váltságdíjat ajánlok fel, vagy ha így nem érek célt, valami más úton-módon próbálok segitejni rajtuk. Hogy hogyan? Magam sem tudom még. Lehet, hogy megszöktetem őket. Egyszóval, szabaddá akarom őket tenni. Aztán hazajövünk s akkor .. . akkor te a kis feleségem leszel. Beleegyezel Annuska? (Folytatjuk.)
