Harangszó, 1932
1932-09-11 / 37. szám
1932 szeptember 11. HARANGSZÖ 297 Az evangélikus egyház életében már 1885 óta vesz részt. Ekkor választotta meg a sámsonházai egyház felügyelőjéül, mely tisztét mai napig viseli. Számos éven át volt a lúcfalvai, majd a galgagutai egyház felügyelője, ezenfelül 30 esztendő óta prezbitere a budapesti ev. magyar egyháznak. Tagja volt az 1890—92. évi ev. országos zsinatnak. A nógrádi egyházmegyének előbb mint rrsásodfelügyelö, később mint felügyelő 1908 óta állt az élén. 1931-ben választatott meg a dunáninneni egyházkerület tiszteletbeli felügyelőjévé. A ritka szép életkort elért érdemes egyházi férfiút augusztus 21.-én számos tisztelője és barátja kereste fel Sámsonházán levéllel és távirattal. A nógrádi egyházmegye nevében Kardos Gyula alesperes küldöttség élén üdvözölte az ünnepeltet. A dunáninneni egyházkerület üdvözletét Kirchner Rezső püspöki titkár, a sámsonházai egyház küldöttségét Pohánka Sándor püspöki segédlelkész, Sámson- háza községét Kukely Cseman János képviselőtestületi tag tolmácsolta. Szende Miklós lúcfalvai lelkész a jubiláns lúcfalvai szülőfalujának virágait hozta el, végül Mihálovits Samuné az evang. papnék szövetségének nevében szintén küldöttséggel köszöntötte az ünnepeltet, aki meghatott válaszában az öt jellemző lelkes hangon mutatott rá az evangélikus egyház és közélet jövő nagy feladataira, izzó magyar lelkének hevületével serkentve a kerület és a megye evangélikusait a Luther szellemében való er- nyedetlen egyházépítő munkára, az evangélikus öntudat nemzetnevelö, megalkuvást jiem tűrő kimélyitésére, rendületlen hitének adva kifejezést drága egyházának és hazánk jövője iránt. Az Úr halmozza el áldásaival az érdemes férfiút és aranyozza be életének őszét a jól végzett munka büszke tudatával! Kegyelem legyen mindazokkal, kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust! (Efez. 6, 24.) Dr. Szeberényi Lajos Zsígmond jubileuma. Augusztus 23.-án ünnepelte Békéscsabán az arad-békési egyházmegye és a békéscsabai egyházközség dr. Szeberényi Lajos Zsigmond lelkésszé avatásának 50 éves fordulóját. Dr. Szeberényi L. Zsigmond működését a torontálme- gyei Aradácson kezdte meg és onnét jött Békéscsabára, ahol 42.-ik esztendeje végzi a lelkészi szolgálatot. A jubileum hálaadó istentisztelettel kezdődött a kis templomban, majd az egyház tanácstermében voltak az üdvözlések. Az ünnepeltet a többi felekezetek és a világi hatóságok is üdvözölték. Dr. Szeberényi L. Zsigmond sokoldalú, rendkívül értékes egyéniség. Meleg szociális érzésű ember. Sok nyelven beszél és mindig tud alkalmat keresni arra, hogy a hatalmas békéscsabai gyülekezet lelki gondozása mellett az egész magyar ev. egyháznak szolgáljon irodalmi alkotásaival. Pár esztendeje jelentek meg „Luther vagy Loyola“ és „Luther ultra- montán ócsárlói“ című munkái; kemény hadakozó Írások, melyeket még a jezsuiták sgm mertek kikezdeni. A Gusztáv Adolf jubileum alkalmából megírta „Gusztáv Adolf svéd király“ címen a nagy király életrajzát, mely érdekesen állítja be a világtörténetbe a nagy király életét és szolgálatát. Az üdvözlésekre adott válaszában arról beszélt, hogy mint eddig, ezután is harcos kíván lenni, de a béke harcosa és a mai válságos időkben az az igazi hazafi, aki, ha kell, le tud mondani fél életéről is, csakhogy mindenki megkaphassa megélhetését. OLVASSUK A BIBLIÁT. Vigasztaló tekintet. Szept. 12. Zsolt 46. 9- 12. A vígasz- talódáshoz legelső sorban nem a csapás megszűnése szükséges, hanem szem, amely tud felfelé nézni. Szem kell, mely látja Isten hatalmát. A kétségbe esés ott kezdődik, ahol az ember nagyobbnak lát valamit, mint az Istent. Pedig nincs Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond. oly borzalom ezen a világon, hogy Isten hatalma még nagyobb ne lenne. Szept. 13. I. Mózes 22. 1 — 14. Szem kell a megvigasztalódáshoz, mely látja Isten jóságát. Csodálatos, hogy a gyermek Izsákban nem ébred fel az életösztön, nem rugkapálódzik, hogy elmeneküljön, nem kiált „Atyám, mit akarsz csinálni?“, csak néz az édesapjára. Miért? Mert tudja, hogy a kés az édesapjának van a kezében. Annak az édesapának, akinek szeretetét annyiszor volt alkalma tapasztalni. Meg van arról győződve, hogy az édesapja nem akarhat neki rosszat még akkor sem, ha kés van a kezében. Nem árthat nekünk a kés, akármilyen borzalmas is, ha Isten tartja a kezében. Szept. 14. Jób 1. 13—22. Szem kell a megvigasztalódáshoz, mely látja Isten áldását a múltban. Jób egyik napról a másikra mindent elvesztett. És mégis azt mondja: Az Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az Ő szent neve. Szeme volt, mellyel megtudta látni Isten áldását a múltban. Mikor vagyonának romjait nézte, így szólt: Köszönöm Uram, hogy eddig gazdag voltam. Mikor fiai koporsói mellett szaggatta a szívét a fájdalom, az ajka ezt mormolta: Köszönöm Uram, hogy ily jó fiakat adtál nekem s köszönöm, hogy eddig nekem adtad őket. Mikor a sebeit vakargatta kínjában, hálát adott Istennek azért, hogy eddig nem nem volt beteg s mikor a felesége ott utálkozott mellette, arra gondolt, mily hálával tartozik Istennek azért, hogy feleségének ez a rossz természete nem ütközött ki eddig és eddig békében élhettek együtt. Szept 15. Filippi 1. 12—21. Szem kell a megvigasztalódáshoz, mely látja Isten áldását a jelenben. Mikor Pál a római börtönben várja kivégeztetését, övéi nem tudják megérteni, miért engedhette ezt meg Isten, mikor Pál szabad lábon annyi hasznot tudna hajtani embernek, Istennek egyaránt, ö pedig világosan látja, hogy fogsága nélkül a császár testőrcégéhez sohasem lehetett volna eljuttatni az evangéliumot, így pedig azok vannak kirendelve az őrizetéhez s ö beszélhet nekik a megfeszített és feltámadott Krisztusról. És világosan látja, hogy neki is milyen jó a börtön magá- nva ahoz, hogy készüljön a halálra. Nincs olyan helyzet, amelyben ne tudná az ember meglátni, ha akarja, hogy mennyi áf'dást hagyott meg a múltból és mennyi új áldást adott neki a jelenben Isten. Szept. 16. Galácia 6. 1 — 10. Szem kell a megvigasztalódáshoz, mely meg tudja látni a mások szenvedéseit. Minden szenvedő hajlamos arra, hogy a maga szenvedését lássa a legnagyobbnak. Aki azonban nyitott szemmel néz szét a világba, az kénytelen meglátni, hogy egyrészt minden embernek megvan a maga keresztje, másrészt pedig vannak emberek. akik még a mienkénél is sokkal nagyobb keresztet hordoznak. Szept. 17. Zsoltár 130. Szem kell a megvigasztalódáshoz, melv meglátja a maga bűnét. Minden zúgolódás és kétségbeesés onnan származik, hogy az ember meg van arról győződve, hogy nem érdemelt ilyen bánásmódot Istentől. Aki egyszer nem önmaga akarja megállapítani azt a mértéket, mellyel Isten méri az embert, hanem elolvassa Isten követeléseit, melyet a szentírásban állít elénk, az megdöbbenve ébred fel arra: Ha a bűnöket számba veszed, kicsoda menekülhet meg akkor? Az ilyennek ajkán megfagy minden panasz. Úgy érzi, nincs joga panaszkodni. Szpt. 18. János 3. 16. És végül szem ke" a megvigasztalódáshoz, mely látja Isten golgothai kegyelmét. Isten úgy szerette a világot s benne engem is, hogy Fiát adta érettem, az egyetlenegyet, halálra. Aki állt kedvese koporsója mellett, az tudja, hogy ennél nincs nagyobb áldozat. És Isten ezt tette meg. Aki ezt a szeretetet megtudja látni, az úgy érzi, hogv ha soha nem tapasztalt volna is Istentől semmi más jót, csak ezt az egyet, ez az egy elég lenne ahoz, hogy örökké áldja Istent kibeszélhetetlen jóságáért és szeretetéért. Tyn. Isten vezetése sokszor különös, de mindig üdvös. * főbb egyedül lenni, mint rossz társaságban. * Ne azt tedd, amihez kedved van, hanem ahoz legyen kedved, amit tenned kell.
