Harangszó, 1932
1932-09-11 / 37. szám
296 HARANG SZÓ 1932 szeptember 11, élhetéshez szükséges ingatlanokat házhellyel együtt, hozzáfogtak egyszerű hajlékaik felépítéséhez. Előbb a kijelölt házhelyről ki kellett irtaniok az erdőt. Erdők borították az egész környéket. Épületfát a földesur guzlai és cikói erdejéből ingyen kaptak. Anyagi tekintetben nem voltak súlyosak a telepítési feltételek az új jövevényekre nézve. A szerződés egyik legnagyobb hiánya volt, hogy nem biztosította a lutheránus telepesek számára vallásuk szabad gyakorlatát. Ennek következménye volt, hogy Kétyen szervezett formában csak nehezen indult meg az evang. gyülekezeti élet. Csak 1741 körül, miután az evangélikusok száma folyton gyarapodott, engedett át Schilson báró a gyülekezet számára egy házat iskola és tanítólakás céljára s megengedte, hogy abban könyörgéseket is tartsanak. Egyébként kétyi ev. híveink istentiszteletre s úrvacsorára átjártak a szomszédos Felsőnána filiába, vagy a kistormási anyagyülekezetbe. Mindkét gyülekezet Mercy Antal gróf oltalma alatt zavartalan vallásszabadságot élvezett. Kedvezőbbre fordult a kétyi hivek sorsa, amikor a helység örökös földesura, a rcf. vallásit Sándor István Schilson bárótól visszaváltotta birtokát. Ekkor a kétyi lutheránusok teljes vallás- szabadságot nyertek. A számukra átengedett házat kibővítik, evang. imaházhoz méltó külső díszbe öltöztetik s a ref. vallású földesúr oltalma alatt egy ideig zavartalanul élvezik vallásuk szabad gyakorlatát. De ez a kedvező állapot nem tartott sokáig. A fösdes- urak megszaporodtak. Birtokhoz jutott Kétyen a katholi- ktts vallásit Bene-család is. A birtok felosztásánál az evangélikusok imaháza Beírnék kuriális fundusára esett. Erre földesúri jogánál fogva Bene földesur a zombai plébános s a vármegye segítségével elzáratta az imaházat, majd megfosztva azt minden külső ékességétől s eredeti szent rendeltetésétől, istállóvá alakítatta át. A gyülekezetei a zombai plébános fjliájává nyilvánítják s az eddig fizetett stólán kívül rendes évi járulék kiszolgáltatására kötelezi a vármegye a kétyi evang. híveket. Sőt, hogy csordultig teljék meg szegény elnyomottak számára a keserűség pohara, a vármegye az evang. tanítót, Ernszt Pétert elűzi s katholikus tanítót erőszakol reá a gyülekezetre. Ez ügyben 1771. dec. 23.-án kelt a pozsonyi helytartótanács rendelete.' Eszerint Maria Terézia tekintettel a Kétyen lakó katholikusokra s a szent vallás gyarapítása céljából „kegyesen elrendelte“, hogy az azonnal elmozdítandó evang. tanító helyébe katholikus mester alkalmaztassék. A rendeletet a vármegye végre is hajtotta. így a gyülekezet hajléktalanná is lett s egyszerű lelki vezérét is elvesztette. E szomorú időben egy, a hivek közül való egyszerű ember tartott egy magánházban istentiszteleteket. E szomorú állapotban sínylődött szegény kétyi ekklézsiánk sok más gyülekezettel egyetemben a türelmi rendelet megjelenéséig. Ennek alapján sok utánjárással a kétyi evangélikusoknak is sikerült megszerezniük az engedélyt az anyagyülekezetté való szervezkedéshez. Az e tárgyban 1784. május 25.-én 11.537 szám alatt kibocsátott helytartótanácsi rendeletet a vármegye Kétyen június 12.-én hirdeti ki. S ugyanezen a napon írja Hrabovszky Sámuel püspök naplójába: „...fog ordináltatni Farkas János ráckozári rektor a kétyi német ekklé- zsiába“. Először is lelkészt választott a gyülekezet, hogy a szervezkedés és templomépítés nehéz munkájában legyen vezére és tanácsadója. Farkas János 1784. jún. végén már el is foglalja állását Kétyen. Első dolga a gyülekezetnek bizonyára az volt, hogy lelkésze számára hajlékot építsen. Majd 1786. hozzáfognak a templomépítéshez. Az alapkövet az Úr szent hajléka számára több más lelkész jelenlétében okt. 4.-én teszi le ünnepélyesen Nagy István főesperes (Sárszentlőrinc) s K i s s Péter alesperes (Györköny). A sok és nehéz áldozatot követelő munkában a gyülekezetnek jóindulatú támogatója, papi Visoly János, Nógrád- és Tolnamegye táblabirája, aki felesége, a fenköltlelkű Sándor Évával való házassága révén kétyi földesur volt. Református volt s Nagy István főesperessel ő volt vezére és bátor szószólója a mindkét felekezetbeli protestánsoknak a vármegyegyűléseken, mikor meg kellett törni a katholikusok akadékoskodásait, melyekkel megakarták hiúsítani a türelmi rendelet életbelépését (1782). Ö adott kétyi lutheránus atyafiainak fun- dust templom és papiak számára. Az ő támogatása mellett három év alatt a templom fel is épült. Felavatására azonban csak 1795. advent I. vasárnapján került a sor, amikor már a gyülekezet csinos tornyot is épített hozzá. Avató beszédet mondtak német nyelven Nagy István és Kiss Péter esperesek, Bene József ráckozári lelkész. Sőt magyar nyelvű avató beszéd is hangzott el Körösi János kölesdi ref. lelkész ajakéról. Ez bizonyára a ref. földesur s a Kétyen ekkor még található ref. hivek kedvéért történt. A kétyi liivek a következő évek folyamán még minden szükségessel (harang, orgona stb.) is felszerelik templomunkat, hogy az méltó hajléka legyen az Istennek. Farkas János működése a gyülekezet megszervezésében és talpraállításában merült ki. Munkája eredményének nem örülhetett sokáig, mivel (1798.) elragadta a halál. Öt gondozatlan árvát s szegény özvegyet hagyott hátra. Farkas felsőőri származású volt. A kétyi gyülekezet életében az anyá- sodás előtt érdemeket szereztek maguknak még azok az egyszerű, a népből való férfiak, akik mint tanítók álltak a hívek élén. Ezek név szerint: Lám le György Ádámj, Lámle Mátyás 1769. Utóbbi ebben az évben a földes- ur üldözései miatt Hidegkutra távozik. Később zsibriki mester. Egyszerűsége mellett is derék ember volt. Horváth S. gyönki lelkész „igaz, buzgó és istenfélő férfiúnak“ mondja. Utóda Kétyen Ernszt Péter lett (1769—1771.), kit a vármegye elűzött s helyébe küldte Guntermann Györgyöt, a kath. mestert, ki 1784-ig működött a kétyi evangélikusok között, amikor Klein János követte 1784—1787. Farkas János lelkész mellett ő segédkezett a gyülekezet építésében. Számos keserűség és sa- nyargattatás után végül tehát derültebb és boldogabb napok virradtak a szegény kétyi lutheránusokra. Isten se- i gedelmével meg volt vetve j az alap, melyen békésen fej- | lődött tovább a gyülekezet ! mind a mai napig. Kétszázéves története Isten kegyelméről s az ősök hithűségéről tesz felemelő tanúbizonyságot, s ha az utódok az elődök nyomdokain haladnak, úgy nyugodtan tekinthet 200 éves kétyi ekklézsiánk a következő 100 év elé. Schmidt János. Okolicsányi Gyula. Okolicsányi Gyula, a Magyar Jelzálog Hitelbank ny. igazgatója, a dunánin- neni ev. egyházkerület tiszteletbeli és a nógrádi egyházmen''e kiérdemült felügyelője, augusztus 21.-én érte men az Úr kegyelméből, teljes szellemi és testi frisseségben, életének 80,-ik esztendejét. Az érdemes kerületi tb. felügyelő gazdag közéleti munkásságra tekinthet visz- sza. A néhai Széli Kálmán alapította Magyar Jelzálog Hitelbank, a békeidők legelső záloglevélintézete, jogügyi osztályának 40 évig volt igazgatója. Mint Budapest székesfőváros törvényhatóságának tagja, 30 esztendőn keresztül derekasan kivette részét a főváros fejlesztésének és felvirágoztatásának munkájából. Ö alapította és szervezte meg a Házépítő Tisztviselők Egyesületét,amely mint e nemben első intézmény, a 80-as évek elején a főváros legszebb külvárosát: a Tisztviselő-telepet építette. Ennek ügyeit, mint elnök, évtizedeken át lankadatlan buzgalommal intézte. A kétyi evangélikus templom.
