Harangszó, 1932
1932-08-14 / 33. szám
XXIII. évfolyam. 1932 augusztus 14. 33. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Ounántúli Luther-Szövatsóg. Ai Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta azért; Ef. 5, 25. A „Harangsaó" szerkesztő-kiadóhivatala OYÖR «., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fi/Iór. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Elsáncolva... János ev. 8, 42. „Monda azért a farizeusoknak Jézus : Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem : mert én az Istentől származtam és jöttem“. C áfolhatatlan okfejtéssel az elbizakodott, öntelt zsidóknak ezt mondja itt Jézus: Micsoda nagy lelki vakság kell ahhoz, hogy valaki — aki az Isién beszédét elveti, aki az Isten küldöttjét megtagadja — fellengzős bátorsággal mégis azzal hivalkodjék, hogy Isten neki mindene, hogy Isten az ő Atyja?! . . . A zsidóknak prédikálhatott Keresztelő János bűnbánatot, Jézus elibük rakhatta bűneiket kemény szóval vagy csendes beszéddel, az Izrael népe megkeményítette szívét és ellene állt az Isten fiának. Nem tartottak bünbánatot, nem keresték a Szabadítót, nem érezték, hogy nekik Megváltóra van szükségük, nem is aggodalmaskodtak örök életük vagy üdvösségük felől, mert úgy érezték minden rendben van: ők így is, úgy is Ábrahám gyermekei s az Isten ott fenn az égben nekik minden bizonnyal az ő Atyjuk . . . Ebben a tudatban nyugodtan éltek... ez az elgondolás, mint valami erős sánc vette őket körül ... és ők e mögött a sánc mögött húzódtak s ki nem fogytak a dicsekedő szóból: Ábrahám magva vagyunk! Isten a mi Atyánk! . . , Oh, balga gondolkodás! Veszedelmes elsáncolás!... De hát nem így cselekszünk-e sokszor mi is! Nem így cselekesz- nek-e a csak névleg keresztyének mind, valamennyien! . . . Mellünket verve mondjuk mi is: keresztyének vagyunk, Isten gyermekei vagyunk... rendesen járunk a templomba . . . van Bibliánk . . . van énekes.könyvünk ... hát mi fogyatkozás volna mibennünk?! . . . Arról, hogy bűnbánat nélkül, élet-megújítás nélkül mindez semmit sem ér — arról ml s éppen úgy megfeledkezünk, mint régen egykor a farizeusok. Cifra jelszavaink mögé mi is elsáncoljuk magunkat, s nagy bölcsen azt hisz- szük mi is: most már minden rendben van! . . . Jézusnak ezek ellen a mi sáncaink ellen kell első sorban ostromot indítani, ezeket szét kell szórni, hogy végre valahára mi is ráeszméljünk arra: mit kell cselekednünk, hogy üdvözüljünk ?... „Mily nagy, súlyos az én vétkem, Ki a Krisztust ismerem, Tudom mennyi jót tett értem, És csak szájjal dicsérem! Avagy jobb vagyok talán, Mint a hitetlen pogány Ki mit sem hallott az Úrról, Üdvösségről, mennyországról?'' Ámen. * V W=9 -w w ^ A presbiter. Irta: Benzing István. A közietek levő presbitereket kérem én — írja az apostol — legeltessétek az Istennek közietek levő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest: nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. — I. Pét. 5:2-3. Az egyház ügye az Isten ügye s az Úr ügyéhez csak alázatosan szabad közelíteni. — Az ügyeknek az ismerete és becsületes gondolkodás elvezeti a presbitert arra, hogy minden felmerülő kérdésben meglássa az igazságot. A presbiteri gyűlésekről legyen távol a haragnak, ellenségeskedésnek hangja. Ne csak akkor szóljon a presbiter, amikor tiltakozni akar valami ellen, vagy éppen indulatba jön. Segítsen gondolkodni a többieknek jó szóval, jó tanáccsal. Hogy a gyűlésen, annak a tanácskozásain, határozatain megnyugodhassék az Isten áldása, minden presbiteri gyűlés kezdődjék és végződjék imádsággal. Imádkozó lélekkel kezdett gyűlésen bizonnyal megmarad a szép rend, jóakaratú, bölcs tanácskozás s az ilyen gyűlés könnyebben mutat föl áldást- hozó eredményeket. Minden presbiter érezze azt, hogy az egyház ügye, amely az ő kezébe tétetett le, komoly és szent ügy: ehhez képest abban becsületes és buzgó lélekkel, hűségesen kell eljárnia, nagyobb hűséggel és nagyobb buzgósággal, mint a maga személyes ügyeiben. Az egyházi törvény kötelességévé teszi minden presbiternek, hogy az egyházközség tagjait kötelességeik teljesítésére buzdítsa. Az a kérdés most már, hogy a presbiter ezt a kötelességét, a buzdításnak ezt a munkáját mikor, hol és hogyan végezze el ? Minden időben készen legyen rá ! Nagyon szomorú tény volna az s csak férfiatlan, alattomos, kétszínű emberek teszik meg azt, hogy bár viselik az egyház presbiteri hivatalát, amikor kinn az életben emberek között annak szent ügyéről van szó, maguk is elpártolnak az egyház mellől és segítenek azt szavakkal rontani. Az ilyen presbiter árulója annak az egyháznak, annak a szent és komoly ügynek, amelynek hűséges és becsületes szolgálatára elhivatott és felesküdött. A tett minden szónál szebben beszél s igy az egyháztagok buzdításának kötelességét is az a presbiter fogja legjobban, legeredményesebben elvégezni, aki kötelességeit maga teljesíti a leghűségesebben.
