Harangszó, 1932
1932-08-07 / 32. szám
1932 augusztus 7. HARANGSZÖ 255 s legyen a gyülekezetét s a nemzetet testvéri közösségbe gyűjtő szeretetnek fel- szitája! Mi földi, emberek ennek szánjuk! — Szándékunkat áldja meg a mi jóságos Istenünk! Templomunk az Ur 1932. évében épült, amikor is megcsonkított szegény magyar hazánk kormányzója : nagybányai vitéz Horthy Miklós — magyarhoni evangélikus egyetemes egyházunk püspök-elnöke D. Geduly Henrik, felügyelője báró Radvánszky Albert — egyetemes gyámintézetünk elnöksége: Ziermann Lajos és báró Feilitsch Bert- hold — dunántúli evangélikus egyházkerületünk püspöke D, Kapi Béla, felügyelője dr. Mcsterházy Ernő — egyházkerületi gyámintézetünk elnökei: Schölte Ödön és virtsológi Rupprecht Olivér — kemenesaljai evangélikus egyházmegyénk esperese Molilórisz János, felügyelője koltai Vidos Dániel — egyházmegyei gyámintézetünk elnöksége: Tompa Mihály és Mesterházy Jenő — a lenti-i evangélikus szórványgyülekezet lelkipásztora Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész, felügyelője : Krenner Jenő, gondnoka : Sey Géza. — Híveink lélekszáma a templomépítés évében 125 evangélikus és 24 református. Templomunk Lenti községben (Zala vármegye). Krenner Jenő főmérnök terve szerint azon a telken épült, amelyet ester- hdey dr. Esterházy Pál Ohercegsége ajándékozott a gyülekezetnek. Az ö neve és ajándéka mellé hálával jegyezzük fel a közelben, vagu a távolban lakó, ismerős vagy ismeretlen nevű hi veink jókedvű adományait, különösen pedig Gyámintézetünk hathatós segélyeit . . ■ De mindenekelőtt hálával emlegetjük és magasztaljuk a szent Isten nagy nevét, aki a halotti mezőn új életet támaszt és porszemnyi emberek szívé-vágyát valóra váltja végtelen kegyelméből. „Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett, az Úr jobbkeze felma qasztaltatott!“ (Zsoltár 118, 15.) * * Íme Így kezdettük el az ö nevében, ő segéljen továbbra is kegyelmével. Nagy Miklós. A kitérések és reverzálisok. Irta : Borgulya Endre. 2 Térjünk át a reverzálisok területére. A kath. hitvédelem (Szuszai-féle, 416. o.) Írja: ...Krisztus iránt való hűség viszi az Egyházat arra, hogy a vegyesházasságot csak egy feltétel alatt tűri (akkor is csak tűri, de sohasem ajánlja), ha t. i. kellő biztosíték van az összes gyermekek kath. nevelésére. Amely kath. szülő hideg közömbösségben, nembánomságban prot. felekezetnek engedi oda gyermekeit, vaKY gyermekeinek egy részét, az a hittagadás rettentő bűnébe esik“ stb. Ilyen hivatalos állásfoglalás után nekünk evangélikusoknak helyén kell, hogy legyen a szivünk és az eszünk, hogy t. i. a gyermekeinket elnyeléssel fenyegető fenevad (Jel. 13.) torkába ne csúsztassuk saját véreinket. Sokan azt tartják, hogy a vegyes házasságból közöny származik. Tény az, hogy már maga a vegyesházasság is csak bizonyos vallási közöny mellett keletkezik, mely még fokozódhat is. Mivel azonban a legtöbb ifjúnak és leánynak ilyen korban a szive a parancsoló hatalom, igy vegyesházasságok ezután is lesznek, amint eddig is voltak. Különösen áll ez a szórványokban lakó ifjainkra és leányainkra, akiket sokszor a sors kényszerit a vegyesházasságba. A legnagyobb probléma ezek kapcsán az u. n. r e v e r z á 1 i s. Ez a kérdés a felekezeti béke méregfoga, amely mindig fáj. Vagy nekünk (és többnyire nekünk), Vagy a másik félnek fáj. De minden esetben fáj. Elvileg már az is ellenmondás, hogy reverzális révén akarják biztosítani a gyermekek egyforma vallását. U. i. ha már olyan fontos vaalmely családban a gyermekek egyforma vallása, akkor már maga a szülő is miért nem törekszik azonos vallásu élettársat keresni? Ha pedig „mindegy“, hogy az élettársa milyen vallásu, akkor mi jogon követeli azt a gyermekek esetében, mikor ő sem tartja be? A másik fontos kérdés, hogy egy kiskorú, vagy a szív érzelmeitől befolyásolt ifjúnál vagy leánynál szabad-e ilyen fontos és messze kiható kérdést csak úgy egyszerűen reábizni a fiatalok ötletszerű elhatározására? Szabad-e olyasmi felett határozni — ami még nincs? Harmadszor: Feltehető-e, hogy a jövendőbeli gyermekek vallásáról a jól nevelt fiatalok maguk tárgyalnak? Nem szokott itt ,,közbeállni“ a mama, a nagymama és hátulról — a kulisszák mögül — a plébános ur? És rendszerint az győz, aki mögött harciasabb természetű befolyásolok állanak, akiH azután az eví fél vallási türelmét, erőtlenségét és körülményeit a kath. felekezet javára kihasználják. Ez a reverzális. A reverzális sérelmein csak úgy le- heten segíteni, ha az egész találmányt lerombolnék és me'gsemmjsítenök. Megérett rá! Súlyos ellentmondás u. i., hogy aniig az ifjúság kiskorúsága miatt még anyagi ügyeket sem intézhet önállóan, addig lelki (— a legfontosabb —) ügyekben a legkorlátlanabb szabadságot és „beláA jövevény láttára csend lett. Az egyik ember elébe ment. — Mit akarsz? — Kereskedő vagyok. A nemzetes asszonynak szép dolgokat hoztam. Vezessetek hozzá. Az ember rászólt az egyik nőszemélyre. — Ez a te embered, Kati. Vezesd a nemzetes asszonyhoz. Kati a kereskedő elé perdül. — Hát jöjjön! Hosszú folyosón vezetett az útjuk. Aztán lépcsők következtek. Majd megint folyosó. Végre az egyik ajtónál megállóit Kati. — Várjon rám. Majd szólok a nemzetes asszonynak. Ibrahim miagára maradt. Vizsla tekintettel mérte végig a folyosót. Tájékozódni kezdett. S úgy vette észre, hogy a vár északkeleti oldalán jár. Kati megjelent. — A nemzetes asszony várja. Bemehet. Sarkon fordult és sietett vissza a társai közé. Ibrahim belépett a szobába. Ott két nőt talált. Ezek egyike intett neki, hogy menjen a következő szobába. Ibrahim az ajtónak tartott s belépett a nemzetes asszonyhoz. Hatra járt már az idő, mikor kilépett a szobából. Az arca ragyogott az örömtől. Úgy látszik, jó vásárt csinált. A batyuja legalább is a felére apadt. Az egyik nő bevezette az előbbi szobába. Az ajtón bekiáltott. — Vezessétek a kapuhoz. Aztán elsietett. Ibrahim megszólalt. — Még a nemzetes úrhoz is szeretnék bejutni. Annak való portékám is van. Az emberek elnevették magukat. — Ahhoz ugyan rosszkor ménnél. Ibrahim kiváncsi lett. — Ugyan miért? A szép portéka mindig kelendő. Vezessetek hozzá. Most Kati szólalt meg. — Most a te embered, György. Eredj és vezesd! Györgynek nem tetszett a dolog. — Vezeti az ördög! Ilyenkor nem tanácsos a nemzetes úr elé jutni! — Hát mi van a nemzetes úrral? Talán beteg? György elneViette magát. — Beteg ám a veséd, de nem a nemzetes úr. Az most igen jól érzi magát. Mulat a barátaival. Nem jó azt most zavarni! Ibrahim makacskodott. — Én nem félek semmitől. Vezess hozzá. Majd meglátod, a nemzetes úr is vesz tőlem. S hálából neked is juttatok valamit, ha visszatérek. Kati megsértődött. — No nézd az élhetetlent! Nekem mitsem Ígért! Ibrahim egy piros szallagot vett elő. — Itt van leányzó! Ne mondd, hogy hálátlan vagyok. Kati örömmlel kapott utána. — Ez már aztán teszi! Selyemből van! Ibrahim mosolygott. — Még pedig a javából! Aztán Györgyhöz fordult. — Hát megmutatja az utat? György vállat vont. — Nem bánom. De ha aztán bajba kerül, engem ne okoljon» (Folytatjuk.)
