Harangszó, 1932
1932-08-07 / 32. szám
254 HARANGSZÓ 1932 auguszus 7. düllét napjai, vagy az álmatlan éjszakák és rádszakadnak azok a nehéz kételyek, borús gondolatok, amelyek benned viaskodnak, hábo- rognak, de amelyeket idáig környezeted zaja elnyomott — jusson eszedbe ilyenkor, hogy az Ur kivett téged a sokaság közül, mert egyedül akar veled lenni. Ha jó barátaid elpártoltak, akiknek pedig annyira számítottál a segítségére és a hűségére, ha a halál elragadja mellőled szeretteidet és egészen egyedül maradsz, mint a megszedett fa — jusson eszedbe, hogy az Ur szemtől- szembe akar veled lenni, kettesben, hogy valami különöset mondhasson néked, vagy valamit cselekedhessék véled! Oh csak mindig megértenék mi az örök szeretet szándékát, amit cselekedni akar velünk a próbáló idők magános csendességében! . . . Ne is féljünk hát az egyedüllét óráitól, ott a csendben áldás vár reánk, sőt inkább keressük azokat akár otthonunkban, akár a templomban, a kegyelem órái lesznek azok . .. amikor elhallgat a világ megszólal az Isten, amikor mindenki elhagy, megjelenik ő, amikor senkivel sem szólhatsz, legkönnyebben megindul ajkadon az imádság! Kegyelem órái lesznek azok, amikor végre egyedül talál bennünket az Ur, és mi sem látunk mást, csak Jézust egyedül... Ládd, ezt akarja elérni az Isten, azért emel ki tégedet is a sokaság közül, talán szeretteid közűi . . . „Jobb szeretnem, jobb szenvednem Mindhalálig teveled, Mint vigadnom, örvendeznem Áldott Jézus nélküled. E hivságos szép világ Csak eltűnő jókat ád; Te vagy Isten erősségem Jézus az én üdvösségem.“ Ámen. * T emplomalapkő- letétel Lentiben. A „Harangszó“ olvasói előtt ma már nem ismeretlen ez a helységnév: Lenti. Ott a déli síkon egyik véghelye a csonka magyar hazának és egyik végvára a csonka magyar evangélikus egyháznak. A vára most épül... emelik a templom falait... megvetették fundamentumát a messzenézö toronynak ... Az elmúlt vasárnapon, július 24-én megható ünnepély keretei között helyezték el a templom alapkövét, illetőleg az alapkőbe az emlékeztető okmányt. Híveink letették a munkaszerszámot s majdnem teljes számban megjelentek az ünepélyes istentiszteleten, s hisszük, hogy szívük is teljes mértékben átérezte a nap jelentőségét. A délelőtt 10 órakor tartott istentiszteleten Schrantz Zoltán pusztaszentlász- lói lelkész prédikált s az áldás csendes ámenje után felsorakozva, zárt sorokban vonult ki a hívek csapata az épülő templom fundusára, hogy szívből jövő ének után meghallgassa Nagy István zalaist- vándi lelkész, egyházmegyei jegyző igehirdetését, melynek alapigéje I. Péter 2, 15. verse volt. Az alapkő megáldása s az alapkő okmány felolvasása, aláírása, majd elhelyezése után a gyülekezet hivatalosai: Nagy István, Kutas Kálmán, Schrantz Zoltán, Nagy Miklós lelkészek, Kremier Jenő főmérnök, gyülekezeti felügyelő, Szy Géza gondnok — bibliai áldások idézése mellett — megtették az alapköre a szimbolikus kalapácsütéseket az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevére. Az alapkő okmányt befalazták s Nagy Miklós lelkész imádságával, áldásával fejeződött be a Csendes, lélekre ható ünnepély, amelyen a m. kir. Vámőrség, a Főszolgabirói hivatal, az Ipartestület, az Esterházy hercegi hitbi- zomány különböző hivatalai és a járási székhely több egyesülete is képviseltette magát. Az alapkőbe elhelyezett, réztokba zárt okmány szövege a következő: „Más fundamentumot senki sem vethet ason kívül, amely vettetett, mély a Jézus Krisztus“ I. Korinth. I. 3, 14. Egész lélekkel mindannyian valljuk est az apostoli intelmet s az örökkévaló Isten megtartó kegyelmét áldva helyeszük el a századokkal ezelőtt az üldözések sötét viharában eltűnt, de most újra éledt lenti-i ágostai hitvallású evangélikus keresztyén szórvány gyülekezet templomának alapkövét. Legyen ez a templom hirdetője mind- végiglen az Isten nagyságos dolgainak. legyen a Krisztus keresztjénél kegyelmet találó emberek békességes otthona. legyen a Szentlélek áldott munkatere, ahol a Lélek világositó hatalma alatt megindulnak a keskeny úton a szoros kapu felé .. . Legyen ez a templom az e vidéken szétszórtan élő evangélikus híveinknek bátoritója, hitüknek erősítője, legyen a Krisztusban megújúlt emberek közös reménységének ápolója Cselnek vára. | Irta: Szende Ernő. (9) . — Hát akkor ehhez tartsátok magatokat. Most Bodó is megszólalt. — S mi lesz velem? — Veled? Semmi. Visszamégy a várba s Ali megjutalmaz, mert hát jól jártál el a szolgálatában. Bodónak jól esett az elismerés. — Hűséges leszek hozzá mindhalálig. — Allah nyújtsa hosszúra az életed fonalát. Ibrahim nyakába vette a batyut s útnak indult. Az árokból kikémlelt s hogy senkit sem látott, felmászott az útra s a vár felé vette az útját. Lassú, roskadozó léptekkel ment. Nagyokat nyögött, mint aki elfáradt a hosszú kanyargós úton. A vár elé ért. Szerencséje volt. A kapus ép kinézett a kis ablakon. Kinyitotta a szellőzőjét s lekiáltott. — Mi szél hord erre, atyafi? Ibrahim nagyot fújt. Levette a zsíros báránybőrsüvegét s törölgetni kezdte a fejét. — Ej, de elfáradtál! De meleged van! Pedig hideg az idő. — Hideg, hideg, de ez az út meleg. Egészen kiizzadtam. — Minek cipelsz magaddal akkora bugyrot! — Ez az összes vagyonom, jó ember. Selymek, kendők, kelmék, szőnyegek vannak benne. Drága portékák. Uraknak való! Ilyen várba való! Azért jöttem, hogy eladjam őket. A nemzetes asszonynak bizonyosan tetszeni fognak. Talán még a nemzetes urnák is. A kapus elnevette magát. — Igazad van, öreg. A nemzetes úr idehaza van. Ép mulat a barátaival. Talán azok is vesznek. Borközi állapotban sok mindenre kapható az ember. Hát beeresztlek Icig. Ugye, az a neved? Ibrahim ráhagyja. — Az, az. Icig. — Tudtam'. Ide többnyire az Icig zsidók jönnek. Nohát vigyázz. Leeresztem a hidat. Lánccsörgés, nyikorgás hallattszott s a hid lassan földeiért. Majd kinyílt a kapu kis ajtaja s ott megjelent Pista bácsi, a kapus. — No, gyere, Icig. Ibrahim szeme gyűlöletesen villant az emberre. De csak egy pillanatra. Aztán alázatos képpel lépett a várba. — Várj rám. Mindjárt útba igazítlak. Pista bácsi bezárta az ajtót, bement a szobájába. Ott tett-vett s a híd visszahajolt a falhoz. Akkor aztán újra előjött. — No, most menj erre, jobbra. Az első ajtón eredj be. Ott embert találsz s az majd elvezett a nemzetes asszonyhoz. De vigyázz, el ne téveszd az útat s valahogy balra ne térj, mert akkor az őrség közé keveredsz s azok, amilyen mókás emberek, elszedik az összes portékádat, téged meg kidobnak a várból. ibrahim hálálkodni kezdett. — Köszönöm a jóságodat. Ha majd visszatérek, egy kendőt juttatok neked. Jó lesz az asszonynak. A kapus nevetett. — Az bizony jó lesz, noha nincs feleségem. De most eredj. A kapus befordult a szobájába. Ibrahim meg lassú léptekkel indult a megadott irány felé. De szeme fürgén járt. Ide- oda tekintgetett. Mindent látni akart. De aztán mégis csak az ajtó elé ért. Benyitott. Tágas szobába ért, hol négy-őt ember, meg néhány vászoncseléd tartózkodott. Kellemes meleg volt, jól érezték magukat, mert nevetgélés közt beszélgettek.
