Harangszó, 1932
1932-07-24 / 30. szám
1932 július 24. HARANGSZö 239 Firmian Lipót salzburgi érsek rendeletére. Ez a hatalmas úr azt hitte, hogy magja sem marad az eretneknek, pedig csalódott. Salzburg tartomány Badgastein világfürdőjének egyik legszebb pontján fekszik Helenenburg. Egy evang. hos- piz van benne üdülésre szoruló emberek részére. Ez a hospiz bizonyságot tesz arról, hogy vallásos lelkűiét, akarat és következetesség Isten segítségével mindig tud jót teremteni. A múlt század 90-es éveiben Bad- gasteinban ápolói szolgálatot teljesített a gallneukircheni diakonisszaház egy lelkes diakonisszája, Margarethe Huemer. Amint megtudta, hogy egv a hegy oldalán lévő kis villa olcsó áron eladó, rögtön utazott az anyaházba és ráakarta birni a vezetőséget, hogy vegye meg. Kinevették; honnan vegyék a pénzt? Szegény Margarethe nővért nagyon bántotta ez a kemény válasz; de ö csak nem nyugodott, addig járt, kért, szinte erőszakoskodott, míg végre midőn köztudomású lett, hogy a villa potom áron kapható, a gallneukircheni anyaház kölcsönt véve fel, megvette a házat megfelelő telekkel. Boldog volt Margarethe nő- vt'r, hospiznak rendezte be a házat, maga gazdálkodott oly sikeresen, hogy minden évben nagyobbítva a házat, a kis villából hatalmas, 100 személyt befogadó, szállodaszerií nagy épület lett. A szegény nővér élte utolsó két esztendejében béna, magával teljesen tehetetlen, folyton ágyban fekvő volt, de mégis vezette a számadásokat. Hiába való volt a diakonisszaház vezetőségének a felszólítása, hogy hagyja abba- a munkát s menjen gondtalanul tölteni utolsó napjait Gallneukirchenbe. Nem tágított, utolsó leheletéig dolgozott. Meghalt e század elején. Helenenburg 3 diakonissza nővér vezetése alatt áll. Kiváló tisztaság, rend, csend, jó kiszolgálás és kitűnő élelmezés keresetté teszik e házat, melynek minden szobája, képe, könyvtára, beszédje, cselekedete mélységes evangélikus vallásosságról tanúskodik. A vendégek nagyobA badgasteini ev. templom. búra Németországból valók s mind hitrokonok. Minden este „Andacht“-ra (áhitat) gyülekezik az egész társaság, sokszor 100 személy. A kiszolgáló személyzet is mind részt vesz, 2—3 vers el- éneklése után Igeolvasás, 5—6 perces magyarázat, ima s ismét ének. Helenenburg gondozására van bízva a városban lévő Christophorus ev. templom. (Lásd a képet.) Igen szép épület, közvetlenül a fő utca mellett, a legszebb helyen (tehát nem eldugva) II. Vilmos, volt német császár tulajdona. A vasárnapi istentiszteletnél (sokszor kettő is van egymás után) megjelenik Helenenburg egész népe. Egyik nővér a gondnok szerepét viszi, a hospiz fürdőmestere az egyház- szolgai teendőket látja el. Az istentiszteletet a hospizba utalt ev. lelkész végzi. Badgastein a halleini gyülekezet filiája. Helenenburghoz egészen közel van a „Schwarze Liesl“ nevű kávéház. gyönyörű helyen, szép kilátással. Ez a „Kaiser Wilhelm Stiftung“ tulajdona és jövedelme evang. egyházi célokra (Bethel) van szánva. Erre a helyre 30 éven keresztül járt kuglizni I. Vilmos, német császár gasteini tartózkodása idején. Kíséretével együtt, ingujra vetkőzve dobta a golyót. A kuglizó már eltűnt, emléktábla jelzi, hogy hitünk hajdani erős védője és a német egység megalkotója ott szórakozott. Badgastein legszebb, csaknem 4 kilométer hosszú sétaútja viseli a császár nevét és egy szobor hirdeti ennek a nagy gasteini fürdövendég- nek emlékét. S hogy egy másik evangélikus német nagyságot is említsek: itt időzött hajdan Bismarck herceg, a vaskancellár is, aki midőn első Ízben megérkezett szállására, igen nagy zavarba hozta gazdáját, mert nem tudott neki megfelelő ágyat adni, úgy . kellett asztalost igénybe venni és egy új ágyat csináltatni a herceg nagy alakjának. Emléktábla jelzi Bismarck hajdani szálAli közeleb lépett s ránézett az arcra. A szem táján semmi szúrás vagy vágás nem látszott. A szem környéke is tiszta volt. Csak a bőr volt még vörös. Az égés nyoma sokáig meglátszik. A szemöldök is hiányzott. A basa visszament a helyére. — Igazat mondtál. Hol szerezted? Bodó zavart lett. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Az igazat nem mondhatta. Viszont, arra meg nem gondolt, hogy a basa erre is kiváncsi lesz. De ravasz esze csakhamar kitalált valamit. — Szeretek vadászgatni. A hegyek közt van egy tanyám. Mikor egyszer az ebédemet készítettem, a nyársról a húsdarab belezuhant a tűzbe, felvágott egy tüzes iiszköt s ép a szemembe csapott s menten kisütötte. így történt. A basa hümmögött. — Hm. Ha akarom, elhiszem. Ha akarom, hát nem. Bodó erősen kezdte bizonyítani az igazát. — Pedig így van, hatalmas basa, ha hiszed, ha nem. Különben is minek hazudnék neked? Úgyis az a híred, hogy belátsz az emberek leikébe. Kitalálod az igazat. Hát akkor minek hazudnék? Nincs igazam? Alinak jól esett a hízelgés. — Hát jó. Elhiszem. De mit keresel itt? — Akarattal jöttem. A szolgálatodba lépek, ha elfogadsz. — Már a foglyom vagy. — Most igen. De majd szabaddá eresztesz, ha látni fogod, hogy hasznodra vagyok. — Miben lehetsz a hasznomra? — Amiben akarod. Nincs senkim és semmim. Nem veszthetek hát sokat. Magammal meg nem törődöm. De ha te törődsz a magad érdekével, akkor szabadon bocsátasz, a szolgálatodba fogadsz s én embered leszek holtig. — Azt látom, a szónak mestere vagy. Mihez értesz? — Tudok verekedni, tudok lőni, vívni, tudok terveket szőni, ismerem az egész messzi vidéket, ismerek mindenkit, ismerek... — Megállj! Ismered Csetnek várát? Bodó félszeme felragyogott. — Akár csak a zsebemet. Ali közelebb lépett. — Ismered a várat is magát? — Akárcsak magamat. — Talán voltál is már benne? — De hányszor! Sokat mulatoztam ott. A basa összeráncolta a homlokát. — Mulattál ott? Akkor ismered a vár urát is? — Csetnekyt? Hogyne ismerném I Hiszen a legjobb barátom! Ali a kardjához kapott. — Úgy? A barátod? Bodó észrevette, hogy bakot lőtt. Sietett kimagyarázni magát. — Csak volt a barátom. Már nem az. Most a legnagyobb ellensége vagyok s ha kézbe kaphatnám ... — Nos, mit tennél vele, jó madár? Bodót nagyon lehiitötte a basa bizalmatlansága. Nem felelt. Ali rákiáltott. — Nem hallottad, mit kérdeztem? Felelj! Miért vagy az ellensége? Miért? Bodót kiverte a verejték. — Ne haragudj, hatalmas úr. Neked hű embered leszek. De annak a másiknak a halálos ellensége maradok örökké. A basa toporzékolt. Kirántotta a kardját. — Felelj a kérdésemre! Különben ketté váglak! (Folytatjuk.)
