Harangszó, 1932

1932-07-24 / 30. szám

1932 július 24. HARANGSZö 239 Firmian Lipót salzburgi érsek rendele­tére. Ez a hatalmas úr azt hitte, hogy magja sem marad az eretneknek, pedig csalódott. Salzburg tartomány Badgastein vi­lágfürdőjének egyik legszebb pontján fekszik Helenenburg. Egy evang. hos- piz van benne üdülésre szoruló em­berek részére. Ez a hospiz bizonysá­got tesz arról, hogy vallásos lelkűiét, akarat és következetesség Isten se­gítségével mindig tud jót teremteni. A múlt század 90-es éveiben Bad- gasteinban ápolói szolgálatot teljesí­tett a gallneukircheni diakonisszaház egy lelkes diakonisszája, Margarethe Huemer. Amint megtudta, hogy egv a hegy oldalán lévő kis villa olcsó áron eladó, rögtön utazott az anya­házba és ráakarta birni a vezetőséget, hogy vegye meg. Kinevették; honnan vegyék a pénzt? Szegény Margarethe nővért nagyon bántotta ez a kemény válasz; de ö csak nem nyugodott, ad­dig járt, kért, szinte erőszakoskodott, míg végre midőn köztudomású lett, hogy a villa potom áron kapható, a gallneukircheni anyaház kölcsönt vé­ve fel, megvette a házat megfelelő te­lekkel. Boldog volt Margarethe nő- vt'r, hospiznak rendezte be a házat, maga gazdálkodott oly sikeresen, hogy minden évben nagyobbítva a házat, a kis villából hatalmas, 100 személyt befogadó, szállodaszerií nagy épület lett. A szegény nővér élte utolsó két esztendejében béna, magával teljesen tehetetlen, folyton ágyban fekvő volt, de mégis vezette a számadásokat. Hiába való volt a diakonisszaház vezetőségének a fel­szólítása, hogy hagyja abba- a mun­kát s menjen gondtalanul tölteni utol­só napjait Gallneukirchenbe. Nem tá­gított, utolsó leheletéig dolgozott. Meg­halt e század elején. Helenenburg 3 diakonissza nővér ve­zetése alatt áll. Kiváló tisztaság, rend, csend, jó kiszolgálás és kitűnő élelmezés keresetté teszik e házat, melynek minden szobája, képe, könyvtára, beszédje, cse­lekedete mélységes evangélikus vallásos­ságról tanúskodik. A vendégek nagyob­A badgasteini ev. templom. búra Németországból valók s mind hit­rokonok. Minden este „Andacht“-ra (áhitat) gyülekezik az egész társaság, sokszor 100 személy. A kiszolgáló sze­mélyzet is mind részt vesz, 2—3 vers el- éneklése után Igeolvasás, 5—6 perces magyarázat, ima s ismét ének. Helenenburg gondozására van bízva a városban lévő Christophorus ev. temp­lom. (Lásd a képet.) Igen szép épü­let, közvetlenül a fő utca mellett, a legszebb helyen (tehát nem eldugva) II. Vilmos, volt német császár tulaj­dona. A vasárnapi istentiszteletnél (sokszor kettő is van egymás után) megjelenik Helenenburg egész népe. Egyik nővér a gondnok szerepét vi­szi, a hospiz fürdőmestere az egyház- szolgai teendőket látja el. Az isten­tiszteletet a hospizba utalt ev. lelkész végzi. Badgastein a halleini gyüleke­zet filiája. Helenenburghoz egészen közel van a „Schwarze Liesl“ nevű kávéház. gyönyörű helyen, szép kilátással. Ez a „Kaiser Wilhelm Stiftung“ tulajdo­na és jövedelme evang. egyházi cé­lokra (Bethel) van szánva. Erre a helyre 30 éven keresztül járt kuglizni I. Vilmos, német császár gasteini tar­tózkodása idején. Kíséretével együtt, ingujra vetkőzve dobta a golyót. A kuglizó már eltűnt, emléktábla jelzi, hogy hitünk hajdani erős védője és a német egység megalkotója ott szóra­kozott. Badgastein legszebb, csaknem 4 kilométer hosszú sétaútja viseli a császár nevét és egy szobor hirdeti ennek a nagy gasteini fürdövendég- nek emlékét. S hogy egy másik evan­gélikus német nagyságot is említsek: itt időzött hajdan Bismarck herceg, a vaskancellár is, aki midőn első Ízben megérkezett szállására, igen nagy za­varba hozta gazdáját, mert nem tu­dott neki megfelelő ágyat adni, úgy . kellett asztalost igénybe venni és egy új ágyat csináltatni a herceg nagy alakjának. Emléktábla jelzi Bismarck hajdani szál­Ali közeleb lépett s ránézett az arcra. A szem táján semmi szúrás vagy vágás nem látszott. A szem környéke is tiszta volt. Csak a bőr volt még vörös. Az égés nyoma sokáig meglátszik. A szemöldök is hiányzott. A basa visszament a helyére. — Igazat mondtál. Hol szerezted? Bodó zavart lett. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Az igazat nem mondhatta. Viszont, arra meg nem gondolt, hogy a basa erre is kiváncsi lesz. De ravasz esze csakhamar kitalált valamit. — Szeretek vadászgatni. A hegyek közt van egy tanyám. Mikor egyszer az ebédemet készítettem, a nyársról a húsdarab belezuhant a tűzbe, felvágott egy tüzes iiszköt s ép a szemembe csapott s menten kisütötte. így történt. A basa hümmögött. — Hm. Ha akarom, elhiszem. Ha akarom, hát nem. Bodó erősen kezdte bizonyítani az igazát. — Pedig így van, hatalmas basa, ha hiszed, ha nem. Kü­lönben is minek hazudnék neked? Úgyis az a híred, hogy be­látsz az emberek leikébe. Kitalálod az igazat. Hát akkor minek hazudnék? Nincs igazam? Alinak jól esett a hízelgés. — Hát jó. Elhiszem. De mit keresel itt? — Akarattal jöttem. A szolgálatodba lépek, ha elfogadsz. — Már a foglyom vagy. — Most igen. De majd szabaddá eresztesz, ha látni fo­god, hogy hasznodra vagyok. — Miben lehetsz a hasznomra? — Amiben akarod. Nincs senkim és semmim. Nem veszt­hetek hát sokat. Magammal meg nem törődöm. De ha te tö­rődsz a magad érdekével, akkor szabadon bocsátasz, a szolgá­latodba fogadsz s én embered leszek holtig. — Azt látom, a szónak mestere vagy. Mihez értesz? — Tudok verekedni, tudok lőni, vívni, tudok terveket szőni, ismerem az egész messzi vidéket, ismerek mindenkit, ismerek... — Megállj! Ismered Csetnek várát? Bodó félszeme felragyogott. — Akár csak a zsebemet. Ali közelebb lépett. — Ismered a várat is magát? — Akárcsak magamat. — Talán voltál is már benne? — De hányszor! Sokat mulatoztam ott. A basa összeráncolta a homlokát. — Mulattál ott? Akkor ismered a vár urát is? — Csetnekyt? Hogyne ismerném I Hiszen a legjobb bará­tom! Ali a kardjához kapott. — Úgy? A barátod? Bodó észrevette, hogy bakot lőtt. Sietett kimagyarázni magát. — Csak volt a barátom. Már nem az. Most a legnagyobb ellensége vagyok s ha kézbe kaphatnám ... — Nos, mit tennél vele, jó madár? Bodót nagyon lehiitötte a basa bizalmatlansága. Nem felelt. Ali rákiáltott. — Nem hallottad, mit kérdeztem? Felelj! Miért vagy az ellensége? Miért? Bodót kiverte a verejték. — Ne haragudj, hatalmas úr. Neked hű embered leszek. De annak a másiknak a halálos ellensége maradok örökké. A basa toporzékolt. Kirántotta a kardját. — Felelj a kérdésemre! Különben ketté váglak! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents