Harangszó, 1932
1932-07-24 / 30. szám
240 HARANGSZÓ 1932 július 24, lását és egy szép utca viseli az ő nevét. Végül pedig hadd mondjak még egykét szót Helenenburgtól nem messze fekvő „Lutherhof“-ról. Luther nem volt Gasteinban sohasem. Egy igen lelkes hive volt, Martin Lodinger birtokos és bányász; ezé az emberé volt a ház, melyet Lutherről nevezett el a nép, valószínűleg azért, mert Lodinger Lutherrel levelezésben állott s Márton lévén az ő keresztneve is, a szomszédok őt magát is tréfából Luthernek nevezték. Lodinger 1532- ben kivándorolt Gasteinböl a Lutherrel folytatott levelezések hatása alatt. Lelki kapcsolatot azonban fentartott salzburgi híveivel, akiknek már akkor volt egy szép templomuk Gasteinban. A monda szerint ezen templom harangja ha megszólal, akkor a Gasteini-völgv erdei és sziklái tisztán visszhangozzák, hogy Gottes Wort bleibt ewig (Isten beszéde megmarad örökké). Ez a felirata a harangnak. Igv a monda, a valóság pedig az, hogy 400 esztendő múltán sem veszett ki a Luther által elhintett mag dacára annak, hogy a maghaitást elleneink itt többször eltiporni akarták. Helenen- burg és az ö tartozékai büszkén hirdetik és szavuk erősen visszhangoznak völgyben és hegyen, hogy a salzburgi evangélikusok az „Igével élnek és halnak“. Mikiás Mihály. Felügyelőíktatás Bábolnán. Bizonyára az isteni gondviselésnek köszönhető az, hogy evang. magyar Sio- nunkban találkoznak az evangéliom szellemétől áthatott olvan egyének, kik hit- buzgóságukkal, áldozatos egvházszerete- tiikkel messze kitűnnek kortársaik között, kik az Istenországa építése s felvirágoztatása munkájában, hitrokonaiknak követendő példakép szolgálnak. Istennek kel! hálát adnunk azért, hogy a mai korban, amikor a hitetlenség, sajnos, hatalmas erővel tör elő s mind több és több lelket ejt a hatalmába, akkor akadnak olyan törhetetlen hitű s ideális gondolkozásé egyháztagok, kik a legszentebb önzetlenségtől áthatva, hiterősítő s egyházépítő munkálkodásukkal igyekeznek a sátán konkolyhintését ártalmatlanná tenni s akik ennélfogva ragyogó példájukkal tanúbizonyságot tesznek arról, hogv megszívlelték az apostoli intelmet: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet megtartására való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, ki a sötétségtől az ő csudálatos világosságára hivott el titeket“. S az a férfiú, aki törhetetlen hitében a ka- pernaumi századost, egyháza szereteté- ben a hős svéd királyt, Gusztáv Adolfot követve, bátran bizonyságot tesz evan- géliomi hitéről, de a más vallásnak meggyőződését is a legnagyobb tiszteletben tartja, aki akadályokat nem ismerő hit- buzgóságával, a régi patronusokra emlékeztető áldozatkészségével ritka példakép áll ebben a válságos nehéz időkben a felsődricthomai vitéz Pettkó-Szandtner Tibor m. kir. méneskari őrnagy, bábol- napusztai ménesparancsnok. Egészen természetes az, hogy az ilyen világi papnak az egyházi téren is bőséges munka jut osztályrészül, mivel kinek sok adatott, attól sok is kívántatik. Ezért választotta Öt meg a hőnyi összgyülekezet június 19. közgyűlése a bábolnapusztai fiókegyház felügyelőjévé, hogy a családjában hagyományos hitbuzgóságból fo- lyólag sáfárkodjon a kis fiókegyház javára. Pettkó-Szandtner Tibor komolyan is veszi felügyelői tisztségét. Megtiszteltetésnek veszi, hogy őt egyháza munkásának hívta el, hogy mint atyja, aki egykor a bazini gyülekezetnek volt a felügyelője, úgy most ő is, mint világi pap, mint felügyelő munkálkodhatik az Úr szőlőjében és ő munkálkodhatik is s buzgó munkálkodásáról alkotásai beszélnek. Mert a mai korban, amikor sokan szük- keblüségüket a nehéz gazdasági viszonyokkal takargatják, amikor egyházi téren is gyakran lehet hallani olyan hangokat, hogy most lehetetlenség, sőt talán vétkes könnyelműség akármily csekélységnek a beszerzése vagy építése, akkor a bábolnai fiókegyház új felügyelője nem azonosítja magát ezzel a felfogással, hanem hitbuzgóságából folyólag valóra váltja a kis fiókegyház régi álmát, templomot építtet a protestáns hi-, veknek, hogy Bábolnán az állam birtokán is legyen állandó helye az Isten lélekben s igazságban való imádásának. Ennek a templomot építtető buzgó katonának, akit élethivatása odaadó betöltése elismerésekép nevezett ki a kormányzó a közelmúltban a bábolnai m. kir. ménesbirtok parancsnokává, felügyelői tisztségébe való ünnepélyes beiktatása a bőnyi ev. templomban júl. 17.-én nagyszámú előkelő állású közönség előtt ment végbe. A beiktatást Németh Károly a győri ev. egyházmegye esperese végezte, aki ez alkalommal az istentiszteletet is tartotta. Maga a beiktatás dísz- közgyűlés keretében történt s azt megelőzőleg a gyülekezet lelkésze szolgáltatta ki az Úrvacsorát az új felügyelőnek. Majd a beiktatás után elmondotta a beiktatott felügyelő a helyi egyház ügyeit felölelő s terveit vlázoló gondolatokban, eszmékben gazdag programm- beszédjét. Habár mint szónok is megállja helyét, de az ő szavainál még ékesebben beszél az Istenben elrejtett élete s az az alapkő, melyet két hét múlva tesznek le, melyre rövidesen az Isten háza fog épülni. Az új felügyelőt beiktatása alkalmából köszöntötte a bőnyi gyülekezet felügyelője, a felügyelői kar, a lelkésze, a bőnyi gyülekezet s a bábolnai fiókegyház nevében. Továbbá üdvözölte még a bábolnai ref. és róm. kath. egyházközség, a tisztikar, az altisztikar, a vitézi szék és a községi elöljáróság. Az Istennek megsegítő Szentlelke nyugodjon meg egyházunknak ezen új munkásán, hogy hitét, bizodalmát mindvégig megtartva, magasztos feladatát minél eredményesebben tölthesse be. Szekeres Sándor. Lelki villámhárító. Egy misszionárius, aki mindig nehezen tudott kijönni a társával, egyik szabadságáról visszafelé menet ezt a táviratot küldte előre: „Imádkozzál sokat, mert megyek“. Sok nehéz természetű ember él a világon. De más lenne ezeknek az egymás mellett élése, ha tudnának egymásért, — közös békéjükért imádkozni! Ne csüggedj el kicsiny sereg! Keszthely az egyetlen balatonparti evangélikus gyülekezet. Népe kicsiny sereg. Magában Keszthelyen alig vannak pár százan az evangélikusok, 60 kilométer kiterjedésű szórványterületén szintén nem sokkal többen. A gyülekezet mögött nincs gyülekezeti vagyon más, csak a hívek áldozatkészsége, nincs gyülekezeti múlt sem, mint erkölcsi tőke, csak az első nemzedék lelkesedése. Első évtizedét éli még a gyülekezet, de már áll a templom s a papiak. Nem adófillérekből építették, hanem önkéntes adományokból s felszerelési hiányait is áldozatos lelkek szeretete pótolgatja lassacskán. Mikor megépítették a tentplomot, négy harangnak csináltak helyet. Hármat már a múlt évben belehelyezett a nöegy- let s egyes hívek áldozatkészsége. Most a negyedik harang helye sem üres már. Pósch Zsigmond. nyug. polgári iskolai tanár és neie szül. Koller lolán 1000 pengőt adományozott a gyülekezetnek azzal, hogy ezen az összegen rendelje meg a negyedik harangot. A harangot a Gusztáv Adolf jubileumi év emlékére Gusztáv Adolf harangnak szánták s feliratául is Gusztáv Adolf csatadalát jelölték ki. Gusztáv Adolf emlékén kívül a Gusztáv Adolf Egyesület iránt érzett hála is vezette őket, miután ez az egvesiilet évről-évre támogatja a keszthelyi kis evangélikus sereget. A két mázsás harangot . a soproni Seltenhofer-céunél öntette meg a gyülekezet s júl. 17.-én adta át nemes rendeltetésének. Az avatást Nagy Lajos esperes végezte, aki Józsue 6, 1—5. alapján beszélt a harang, a pan, a gyülekezet s az Isten kegyelmének áldott összhangjáról. míg a gyülekezet boldogságát és háláját Menyhár István helybeli lelkész tolmácsolta a 103. Zsoltár 1—2. verse alapján. A bevezető és befejező imádságokat dr. Deák János egyet, tanár és Túróczy Zoltán mondotta. Az avatást érdekessé tette az a körülmény is, hogy a lelkészi kar a harang fölött elénekelte az ősi áldó liturgikus éneket: „Áldjad meg Isten e munkát...“ Tudtunkkal Dunántúl most énekelték ezt először. Az ünnepélyes istentiszteleten a híveken s a fürdövendégeken kívül a hatóságok és a katonaság is képviseltette magát, jeléül annak az osztatlan megbecsülésnek, melyet Keszthelyen a kis ev. sereg élvez. Szeretettel köszöntjük az élniakaró kis gyülekezetei s az új harang szavával mi is biztatjuk: „Ne csüggedj el kicsiny sereg!“ T. Z. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az „élő viz“-nek forrása. Július 25. A vizforrásnál. Ján. 4, 1—6. 42. Zsolt. 2—3. A viz Istennek drága ajándéka. Testünk épségben, egészségben és tisztaságban tartására szolgál. Növény- és állatvilágnak nélkülözhetetlen tápláló eleme. Különösen nagy értéke van a víznek a csapadékban és vízben szegény helyeken. (Homoksivatagok.) Itt elpusztulnak a növények és állatok, kihal az élet. De nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van vízre, üdítő forrásra, mert különben elpusztul,
