Harangszó, 1932
1932-07-17 / 29. szám
232 HARANGSZÓ 1932 július 17. került a líceumhoz, de nála több évvel fiatalabb. A magyart és latint tanította szép készültséggel és lelkiismeretes szorgalommal. Szigorú, komoly férfiassága általános becsülést szerzett neki a pozsonyi társadalomban. Kerber János itt kezdte tanári munkáját és eredményeivel ép úgy kiérdemelte a becsülést, mint személyiségével a szeretetet. Losonczi Lajos a mindig tanuló, fáradhatatlan szorgalmú tanár mintaképe . volt. Amint maga a tanulást élethivatásnak tekintette, tanítványaitól is megkívánta a pontos tudást. Ezért szakvélemények a legnagyobb elismeréssel szóltak munkájáról, csak ő maga nem volt soha megelégedve az elért eredménnyel. A latin és görög tanításában kiváló társa volt Losonczinak Márton Jenő, az antik szellem lelkes megértője és művészi tolmácsolója. Soproni tanító családból származott, a zene iránt vjaló szerete- tét onnan hozta. Ő volt az ifjúság zenei életének vezetője. Nem egy fejlődő tehetséget irányított jótékonyan. A pozsonyi evangélikus egyház életében is sokat dolgozott, önzetlenül és ezen a réven hatni tudott a gyülekezet tagjaira, ha a líceum érdekeiről volt szó. Mészáros György ennek a korszaknak vége felé került az iskolához. A háborút harctéri szolgálatban töltötte és csak az összeomlás idején kezdődik tanári működése. Nemcsak készültségével, hanem modorával is nevelőleg hatott az ifjúságra, mellyel közvetlenül, szívesen érintkezett. Az a távlat, mely régente a tanárt és tanulót elkülönítette, nála megszűnt. Szép Rezső, a nagytudományú természettudós, bámulatos emlékező tehetségével olyan óriási ismeretanyagot gyűjtött össze, hogy bámulatba ejtette vele a Budapestről vagy Bécsből Pozsonyba érkezett szakembereket. Sohase jutott eszébe, hogy ezzel a rengeteg ismeretanyaggal érvényesülést keressen. Megelégedett azzal a nyugodt, boldog környezettel, ami körülvette. Betegsége arra kényszerítette, hogy idő előtt nyugalomba menjen, ez a betegség vitte korai sírjába. Utóda Mittertíauser Rikárd, Pozsony város főjegyzőjének fia lett. A gondosan nevelt pozsonyi polgár kultúr- értékeivel gazdagította az iskolát. Thomay Béla, aki Markusovszky Sámuelt követte tanári székében, a szegedi lelkész fia volt és szintén a világháború áldozata lett. A krasznojarszki fogolytáborból éveken át írta leveleit, ö írta az első tudósítást Gyóni Géza haláláról és temetéséről. Aztán őt is megölte a járvány a fogolytáborban. Kiváló szaktudása mellett szép zenei képzettséggel birt. Tolnai Vilmos, az evangélikus tangr- világ egyik büszkesége, csak rövid ideig tanított a líceumon. Már a millennium évében a pesti gimnáziumhoz hívták meg. Ulreich Ede, Zorkóczy Sámuel utóda, a szigorú pontosság mintaképe volt. Éveket töltött a krasznojarszki fogolytáborban, ha az onnan hazakerülő foglyok nem is tudták nevét, ismerték azt a tanárt, aki pontosan mindig minden kópékat feljegyzett. Aztán szerencsésen hazakerült, de szervezetét annyira megviselte a fogság, hogy itthon utolérte a korai halál. Zwick Vilmos, mint egészen fiatal tanár tanított itt, de fiatalságában is olyan kiforrott, teljesen átélt módszerrel, hogy a különben rettegett matematikából sohasem tudta a megfelelő százalékot elbuktatni. Pozsonyból Selmecbá- fiyára hivták és tanítványai még sokáig emlegették szeretettel. Ezek voltak a pozsonyi líceum utolsó negyedszázadának szellemi munkásai, magvetői. Ez az iskola a város nagvra- becsült kultúrintézménye volt. Évenkint megtartott hangversenyén, melyet az intézet saját színpadán mutatott be, a vá- '•ns előkelősége sietett helyet biztosítani. Hires majálisa pedig, a vaskúti tónál, a pozsonyi és pnzsonyvidéki ifjúság gyönyörű tavaszi ünnepe volt. Az intézet Bécshez való közelségét is felhasználta. Évente többször felrándul- tak a képtárak és egyéb gyűjtemények megtekintésére. Különösen a természet- rajzi oktatással kapcsolatosan használták föl a császári gyűjteményeket. Az udvari opera előadásait rendszeresen látogatták a zeneértő nagyobb tanulók, mert még az este visszatérhettek a villamossal Pozsonyba. Mentek kirándulások távolabbra is. Húsvétkor gyakran Velencébe és Münchenbe. Az érettségit tett tanulókból szinte évente ment kiránduló csapat, tanár vezetésével, nagyobb nyugateurópai útra. Elismeréssel kell megemlékezni az intézet fenntartójáról, a pozsonyi evangélikus egyházról, mert anyagiakkal bőven ellátta az intézetet, úgy, hogy könyvtárai, szertárai példátlanul gazdagodtak. Tanár és tanuló a továbbképzésnek minden eszközét megtalálta itt. A magyar szellemnek és a nyugateurópai kultúrának termékeny találkozása volt ez az intézet. 1897 májusában választottak meg a pozsonyi liceunt tanárává és 1919 novemberében utasított ki onnan a megszálló hatalom. Láttam az iskola virágzását és láttam a siralomházban. —=: Vége :=— Fehér meszelt templom. Fehér meszelt templom az én boldogságom, A világ zajából mindig oda vágyom. Amikor eljön a szép vasárnap napja S megszólal a harang hívogató hangja A templomba megyek, felcsendül az ének •' Hálákat adva az Ég Istenének. — Mikor szenvedés sújt, hogyha fáj az Élet, Ottan megtalállak újra, Uram, téged. Ott feltűnik újra Jézus szelíd arca Töviskoronája s a vércseppek rajta — Én megáldott kezét csak megfogom halkan, Abban az ünnepi nagy szent áhítatban. Akár öröm, avagy bármily bánat érne, Megnyugvásra lelkem mindig ide térne... Fehér meszelt templom, kedves vagy te nékem Nem is felejtlek el soha-soha érzem. Itt tartottak egykor a kereszt vizére A jó keresztszülök — áldom őket érte. — Ki jóra oktatott az ősz lelkipásztor Minden egyes léptét meg-megáldom százszor. Meg a tiedet is drága Édesanyám, Künn a temetőbe porló Édesapám! Ti tanítottatok az első imára, Holt hamvaitokat is a jó Isten áldja! Hogyha elsodorna messze majd az élet Fehér meszelt templom nem felejtlek téged... Az élet útjait akármerre járom, Én kicsi templomom hozzád vissza vágyom! Csajbók Lydia. Prédikálnak a vizek ... Megtekintettük a Bükk-hegység déli oldalán elterülő tiszta, fehér házakból álló községet, a csinos református templomot. Bementünk a község lelkészéhez is és érdeklődtünk a község esetleges nevezetességei iránt. — Nevezetessége nem igen van, —- válaszolt szíves házigazdánk, — legfeljebb szomorú nevezetessége: a fiataloknak, különösen a huszonnégy éves korukban alig vannak már ép fogaik. — Mi az oka ennek? — A rossz víz. Persze a rossz víz: az egyik vidéknek lakói a rossz víztől nyakdaganatokat kapnak, a másik vidéken a fogaknak árt a rossz ital. Hát még a rossz lelki ital micsoda rettenetes lelki rombolásokat csinál a lelkek birodalmában: megmérgezi a népek, nemzetek egész lelki világát, gondolkodásmódját, érzéseit. A rossz lelki ital a vallásos, vakbuzgó orosz népből teniplomrcmboló, istenkáromló, milliókat halomra gyilkoló nemzetet alkotott. A világ lelki kútforrd«», as Ur Jézus mondja : ,.Ha valaki szomjuhozik, jöjjön énhozzám és igyék“. (Ján. VII. 37.) —o— A falu előtt, még a legelőn megpihentünk a kútnál, ahol megmerítettük kulacsainkat. Széles, hatalmas kút volt, a vize is kitűnő. Meglepedöve láttuk, hogy a hordókkal felszerelt kocsik egymásután állnak a községtől elég messze fekvő kúthoz s vizet szállítanak a község felé. Megkérdeztem az egyik fuvarost: — Hová szállítják a vizet? — A községbe! — hangzik a válasz. Ilyenkor, nyáron a községi kutaink kiszáradnak: kövek, sziklák hátán épült a község s így minden héten egy-egy napot kénvtelenek vagyunk rászánni, hogy reggeltől napestig kutainkba vizet hordjunk. A hordókban t. i. elromlanék a víz, míg a kutakban öntve megmarad tisztán, élvezhetőén. Elnézem a kocsikat, amelyek egymásután állnak a kúthoz és szállítják a vizet: hám milyen is az ember l A hét kőfül egyet képes rászánni, hogy reggeltől napestig vizet hordjon a kútjába, de arra már nem képes, hogy a hét nap közül az egyiken megjelenjen az „örök vizek“ kódjánál, a templomban, az imaházban vagy odaüljön porlepte bibliája mellé s egy hétre való lelki italt szívjon leikébe. Ilyenkor előjönnek a kifogások : „Ökröt vettem, szántóföldet vettem stb. . . .“ Eger felőli műúton haladva Lillafüred felé elértük Szinva forrását. Kicsiny forrás ez csupán, vize azonban üdítő, kristálytiszta, úgyhogy a kirándulók, utasok egymásután állnak meg a rekkenö hő-
