Harangszó, 1932
1932-07-17 / 29. szám
1932 július 17. HARANGSZÓ 233 ségben, hogy szomjúságukat csillapítsák. A kistálytiszta csermely csobogva halad medrében Lillafüred felé. Jó ideig haladunk így egymás mellett: mi a kőúton, ö pedig lejtős, szűkös medrében. Lillafüreden aztán elvált utunk, mi másfelé fordultunk, ő pedig haladt Miskolc felé. Amikor pár nap múlva Miskolcra értünk, meglepödötten álltunk meg . az Avas-hegy tövében egy csatorna mellett: térképünk Szinva vízének mondja, tehát ugyanannak, amelyet pár nappal előbb krisztálvtisztán. üdén láttunk tovasiklani. De hová lett tisztasága? Szennytől, piszoktól lilássziirkésen halad medrében. Már nem csobog, nem fecseg vidáman, hallgatagon fut tova, mintha saját maga is szégyenlené szennyes voltát. Színia, vize! Magamra, emberi sorsunkra ismerek benned! — Elindulunk éltünk hajnalán kristálytiszta, ártatlan, üde lélekkel. Vígan, rakoncátlanul futká- rozunk, psobogunk, fecsegünk, de tiszták maradunk. — Aztán jön az Elet: tisztaságunk eltűnik, ártatlanságunk köddé, párává foszlik, szenny csapdáik lelkünkre. a bűntől, gyarlóságtól bepiszkolódott lélekkel lassan, szégyenkezve haladunk pályánkon, akárcsak te elszennyesedett Szinva vize! Benkóczi Dániel. Rádíó-ístentisztelef. Valahányszor istentiszteletet hallok rádión, mindannyiszor áldom a jó Istent ezért a találmányért, amely lehetővé teszi, hogy aki nem mehet templomba, vai'v betegség köti az ágyhoz, de van rádióin, hallgatja mégis az Isten Igéjét. Aki szereti a rádión való istentiszteletet hallgatni, egv-egv vasárnap többféle istentiszteletet is végighallgathat. Milyen igen jó is ez! Legalább mód adódik arra. hogy a különböző felekezetek hitelveit, igehirdetési módját összehasonlítsuk. Néhány évvel ezelőtt azonban egyszer igen elszorult a szívem, amikor egv földbirtokos és egv római hitű pap a rádióról való beszélgetését hallottam. A földbirtokos azt mondta, hogy ő igen szerette a protestáns rádió-istentiszteleteket hallgatni. De amióta részt vett a budapesti kath. nagygyűlésen, ahol az egvik főpap azt mondotta, hogy aki csak a rádión is végig hallgatja a protestáns istentiszteleteket, az nem ió római katho- likus s az már az egyházzal szemben vétkezik, — azóta ö, ha protestáns isten- tisztelet van, mindig kikapcsolja a rádióját. Erre a pap reáfelelte: „Bizony N. bátyám, könnyen megtéveszthetik az embert, sok ékes beszédjeikkel“. Akaratom ellenére meg kellett hallanom ezt a beszélgetést. Arra gondoltam akkor, hogy igen gyengén állhat azoknál az embereknél a hithűség, akiket ennyire kell óvni a protestáns istentiszteletektől. A múlt héten ugyanezzel a jelenséggel találkoztam. Az utcán mentem egy vasárnap délelőtt s a rádió éppen protestáns istentiszteletet közvetített. Két fiatal nő ment előttem s meg álltak hallgatni egy pillanatra, mire az egyik ezt mondta: „Eh, ezt csak nem hallgatom, ez olyan eretnek féle“. Azzal mentek tovább s hogy mit mondtak még, nem tudom. Ezek mellett a jelenségek mellett érdemes megállni egy pillanatra. Nem végtelenül szomorú dolog az, amikor a túloldalon károsnak, veszedelmesnek bélyegzik a mi istentiszteletünket, amelyek pedig soha senkit nem sértenek, meg nem botránkoztatnak s Isten Igéjénél egyebet nem hirdetnek. Isten Igéje pedig előbb lett a római egyháznál. (János 1, 1—3.) Nem igaz tehát az, hogy a mi hitünk új hit. De az igaz, hogy Isten a mi Lutherünknek adott erőt és bátorságot ahoz, hogy amit az emberi elme az evangéliom mellé csúsztatott, azt „hitén kívül hagyta“. S mi hisszük, hogy az Isten, aki adta s megtartotta számunkra az Igét, velünk lesz a jövőben is. Diadalt ha ül is, Ez a világ rajtunk: Hamis, hazug igét, Nem ejt soha ajkunk! Inkább a halálnak, De néma bálványnak, Mi fejet nem hajtunk! Cseténé, Gerencsér Jolán. Közelről nézd meg. Ismerek egy képet. Barátot ábrázol. Messziről úgy látszik, mintha a barát Összekulcsolt kézzel imádkoznék. Be közelről nézve látja az ember, hogy a barát tulajdonképpen nem imádkozik, hanem citromot facsar egy puncsos tálba. — Hány ember élete látszik csak messziről vallásosnak. Ha közelről nézed, közönséges bűnökkel van az tele. OLVASSUK A BIBLIÁT. A tékozló fiú. Július 18. Útrakészen. Lukács 15, 11—12. 2. Zsolt. 1—4. Az atyai háznál élő ifjabbik fiú kész tervvel lép atyja elé. Számba vette az atyai ház teljes gazdaságát s kiszámította azt is, hogy körülbelül miiven értékű a vagyonnak öt illető része. Mikor terveivel elkészült így szól: „Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt!“ A hang nem kérő, hanem parancsoló. Milyen más volna ez a hang, hogyha tervezgetései alkalmával (kikéri) meghallgatja atyja tanácsát is gyermeki bizalommal. Ámde az atya közelsége nem kedves számára, szíve elhidegült atyja iránt, csak testben volt közel hozzá. Tervek, vágyak uralják a mi lelkünket is. Elhatározásainkban tudakoljuk gyermeki bizalommal mennyei Atyánk tanácsait, s azok útmutatását kövessük. Július 19. A szabadság birtokában. Lukács 15, 13—14. II. Kor. 3, 17. Az örökség birtokába jutott fiú elhatározásainak, vágyainak, cselekedeteinek szabad ura lett. Szabadsága azonban elszédítette. Azt gondolta, hogy övé most már az egész világ. Messze vidékre költözött, hogy az atyai ház fegyelmező hatásától szabad legyen s korlátlanul élvezze szabadságát. De rosszúl számított, mert öröksége teljesen elúszott s a dobzódó élet után, „kezde szükséget látni“, íme a szabadosságá lett szabadság gyümölcse. Istennek, nekünk juttatott javaival sáfárkodjunk hálás gyermeki szívvel s ne úgy, mint valami zsákmánnyal, kényünk kedvünk szerint! Július 20. Szolgaságban. Lukács 15, 15. I. Móz. 3, 4—5. A fiú bizonnyal azért fordított hátat az atyai háznak, mert az ott élvezett fiúi méltóság nem elégítette ki öt. Az atyával egyenrangú, s teljesen független úr akart lenni. S mivé lett? szolgává. Rabszolga sors jutott neki osztályrészül. A fiúság a legnagyobb méltóság, amellyel bennünket mennyei Atyánk Jézus Krisztus által megajándékoz. Ne vágyódjunk többre! Július 21. Nyomorúságban. Lukács 15, 16. Róni. 6, 23. A testi nyomorúság igen gyakran lelki nyomorúság következménye. A világgazdasági válság, amelyről ma oly sokat tárgyalnak és írnak az Istennek hátat fordított bűnös élet következménye. A nyomorúság, legyen az testi, avagy lelki, halálos veszedelem fokára akkor emelkedik, hogyha az isten- telenség teljes megátalkodottsággá lesz. Július 22. Fölébredve. Lukács 15, 17—49. Rom. 13, 11—14. A tékozló fiú lelkében, a bűnös mámorból való kijózanodás akkor következett be, amikor élete halálos veszedelemben forgott. Könnyelmű életének rettenetes következményét most látja világosan. Ekkor ébred szörnyű bűneinek tudatára. Lelkét csak egy vágy égeti: szabadulni, menekülni! A szabadulás útját kereső lelke előtt fölcsillan az atyai ház fénye, dicsősége. Új élet reménysége tükröződik arcáról s a bűnbocsánat hitével kél útra ezzel az elhatározással: „elmegyek az én atyámhoz“. Július 23. Útban hazafelé. Lukács 15, 20—21. Az elhatározást követte a cselekedet. Nem töprengett és nem habozott sokáig, mert tudta, hogy számára csak az Atyánál van gyógyulás, sehol másutt. Mily csodálatos, hogy az Atva már messziről meglátta a hazatérő fiút s elébe ment „a nyakába esék és megcsókol- gatá őt!“ A mi mennyei Atyánk minden gyermekét atyai szívére várja. Siessünk hozzá örömmel, minden habozás nélkül! Július 24. Otthon. Lukács 15, 22—24. 16. Zsolt. 11. A hazatérő fiú poros arcát a szeméből patakzó bűnbánat könnyei s az atya örömkönnyei fehérre mossák. Az első szó, amely elhagyja ajkát: „Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened“ — a bűnvallomás szava. Nem kíván mást, nem vágyódik másra, csak arra, hogy otthon maradhasson, mint „béres“. Hová, ki után vágyódik a szíved? Maradj az Urnái, az atyai háznál s teljes lesz az örömöd! Jancsó András. HETI KRÓNIKA. A képviselőház ülései nyári szünetelésének időtartamára a 33-as bizottság újra meg alakult. — Albrecht királyi herceg ellen Budapesten élő orosz menekültek merényletet terveztek. — Endresz Györgyné külföldi szakértők véleményét kívánja a római szerencsétlenség ügyében. — A jubiláló dorpáti egyetem rektorát, dr. Kopp Jánost, az észt-magyar kapcsolatok kimélyítése körüli érdemeiért a szegedi egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. — Magyarország idei idegenforgalma kedvezőbb a többi országokénál. — A losangelesi világsportversenyre 63 magyar versenyző utazott ki. — A kormány a szárazságra való tekin-
