Harangszó, 1932
1932-06-26 / 26. szám
1932 június 26. HARANGSZÓ 207 dék: Aki az alapszabályzat valamelyik pontja ellen vét, azt az egyesületből kizárjuk... így terjed az ifjúsági élet tüze... * Életbátorság. Az ifjúsági egyesület előtt mindig van elérendő cél. Ez egyenlőre egy ifjúsági ház alakjában jelenik meg a legtöbb egyesület előtt. Egy faluban az ifjak három hold földet vettek bérbe, amelyet együttesen művelnek meg. A termés értékesítése révén befolyt pénzt az egyesület pénztárában helyezik el. Egv másik helyen az ifjúság a tűz- és jégkár elleni biztosítás ügynöki teendőit látja el s a jutalékot az egyesület céljaira fordítja. * Különös prédikáció téma. A komoly, evangéliumi szellemű ifjúsági élet hamarosan megmutatja magát nemcsak a gyülekezetben, hanem az egész falu, vagy város életében is. Egy alföldi faluban a katholikus lelkész prédikáció témája a helyi evangélikus ifjúsági egyesületi élete volt. Hogy mit mondott, azt hosszú volna elmondani. De ettől az időtől kezdve egy-két katholikus ifjú is megjelenik az egyesület összejövetelein és tanulmányozza a munka menetét és természetét. Egy csokor akart ez a pár szó lenni az ifjúsági élet mezejéről. Bizonysága annak, hogy ifjúságunk munkájában komoly evangéliumi szellem, nagy lendület, fiatalos, de erős élniakarás van. Igen, ifjak a munkában! A szeretettel, nagy kitartással és lelkesedéssel, erős hittel lerakott köveken új jövendő épül... Erős Sándor, ifjusági titkár. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! másra találunk és újból a boldogság hajléka lesz Csetnek vára. Csetnekyvel forgott a világ. így még asszon.vnép nem fegyverezte le. Azt se tudta, szóljon-e vagy ne? Tehetetlenségében ökölíel fenyegette meg a feleségét. — Hát majd találkozunk! De esküszöm a sátánra, hogy akkor... Csetnekyné befogta a fülét, hogy ne hallja a káromló szókat. Magához ölelte a gyermekét s aztán angyali hangon szólalt meg. — Ne káromold az Istent, Balázs. Még rád nehezedik a keze s akkor mindnyájan belepusztulunk. Az emberből kitört a vadság. Megfenyegette az eget. — Hát csak jöjjön az az Isten! Állok elébe! Felrántotta az ajtót, aztán bevágta maga után, hogy csak úgy csattant. Végig ment a hosszú folyosón s a lakása felé tartott, mely a vár nyugati oldalán volt. Kinyitotta az egyik ablakot s kihajolt rajta. A hüs szellő arcon vágta s ez jól esett neki. Jó ideig maradt ott s némán hallgatta a víz zúgását, amint a vár alatti sziklák erején megtörött. Az egyik szolgája lépett be. Csetneky megfordult. — Mit akarsz? — Nemzetes Uram, a Bodó úr van itt. Kérdezteti, bejöhet-e? A szekták és az ellenük való védekezés. Irta: Gyarmathy Ferenc. (Folytatás) II. A mieink megtartására kell tehát a fösúlyt helyeznünk. Kérdés, hogy mi a teendő ezen a téren? Az egyetlen hatásos eszközünk ezen a téren az okos bel- misszió. Ha ezen a téren megteszi kötelességét lelkész!, tanító, felügyelő, presbitérium, ha a helyi viszonyoknak megfelelően hatványozott buzgalommal törekszik mindegyik a hit, vallásos élet felvirágoztatására, akkor szerintem a siker el nem maradhat. Be kell vallanunk, hogy ezen a téren mulasztás terhel bennünket, hogy elvilágiasodtunk, hogy nem kerestük először az Isten országát és annak igazságát. Fogyatékos volt nálunk az erkölcs, hit s az egyházi fegyelem. A szekták fellépése figyelmeztetés kell, hogy legyen számunkra. Ragadjuk meg a belmisszió sikeres eszközét!... Nem osztom azon kollegámnak nézetét, aki azt írja.......valljuk be őszintén, hogy magunk készítjük elő a talajt, a mi kegyeskedő irányzatunkkal, a szekták számára". Vallom, hogy nekünk kegyeseknek, hívőknek kell lennünk! Szeretnünk kell az Istenházát, nemcsak hallgatnunk és hirdetnünk, hanem meg is kell tartanunk az Igét. Nem szabad felejtenünk, hogy az igaz és Isten előtt kedves isten- tisztelet abban áll, hogy meglátogassuk az özvegyeket és árvákat nyomorúságukban és széplő nélkül megtartsuk magunkat a világban. Hogy így a szektákkal szemben elmondhassuk az apostol szavait: „Héberek ők? Én is. lzraeliták-é? Én is. Ábrahám magva-e? Én is. Krisztus szolgái-é? Én még inkább“. (I. Kor. 11, 22, 23.) Csetnekynek kapóra jött az ember. — Csak jöjjön! Te meg csinálj világosságot. Aztán hozz fel vagy féltucat üveg bort. Mehetsz! Bodó lépett be. Megállt az ajtónál. — Jó estét, nemzetes uram. — Gyere csak beljebb. Ép jókor jösz. Lobog a tűz bennem. Éget a szomjúság. Iszunk rá egyet! A szolga hozta a mécset. Aztán behozta a fiaskókat s nesztelenül távozott. Csetneky poharakat vett elő s az asztalhoz ült. Intett Bódénak, hogy szintén üljön le. Teleöntötte a poharakat s koccintott. — Igyunk az angyalát! — Igyunk. Egy hajtásra fenékig itták a poharat. Csetneky újból öntött s megint kiitták, így tettek harmadszor is. Azután Csetneky megszólalt. — S most ki vele! Miért jöjtél? Bodó ravaszul pislogott. — Hát csak eljöttem. Csetneky felnevetett. — Nem szoktál te csak úgy mezítláb járni! Bizonyosan szorítja a bocskor a lábadat. Mi? Bodó megneheztelt. — Nincs bocskorom, nemzetes uram. Szabad ember vagyok. Csizmában járok. Lovon ülök. Sarkantyú van a csizmámon. Kard van az oldalamon. Tanítsuk, világosítsuk fel híveinket a szekták tévedéseiről. Győzzük meg híveinket arról, hogy a mi felfogásunk a helyes, evangéliumi. Ez nem lesz nehéz, mert az ő szemük még nem merevedett meg egy irányban s bizalommal fogadják ajkunkról a hamisítatlan Igét. Ami a szekták közül a baptistákat illeti, felfogásuk főleg két dologban téves. Az egyik, hogy gyülekezetüket <•; Szentek közösségének teszik meg. Az ö gyülekezetük az a közösség, melyről az apostoli hitvallásban így teszünk bizonyságot: „Hiszek egv közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek közösségét...“ ez a közösség az ő gyülekezetük s hogy valóban azzá lehetett, ezt a felnőttek keresztelésével érték el. Egyházunkban jók és gonoszok vegyesen vannak, pedig mind meg vannak keresztelve. Ha a keresztségnek ily kevés eredménye van, úgy ennek oka nem lehet másban, mint a helytelenül alkalmazott keresztségben... Mindennek oka a gyer- mek-keresztelés —- mondják ki a megállapítást. Ők csak a felnőtteket keresztelik meg s ezt alámerítéssel eszközük. Midőn így járnak el, hivatkoznak az írásra s az apostolok hasonló eljárására. Ami az alámerítést illeti, kétségtelen az írás alapján, hogy ezen keresztelési mód, csakugyan használatos volt az apostoloknál. Kérdés azonban, hogy ki- zárólagosan-e? Vájjon Péter azt a három ezer embert mind belemerítette a folyóba? A Filippi börtönőrt és háza népét az éjszakában szintén alámerítették?... A folyóba való bemerítés szokását, mivel előfordult, hogy tél idején a jeget bevágták és úgy kereszteltek ~ a hatóságok hamarosan eltiltották. Ma már a folyót teljesen elengedik, csak a bemerítéshez ragaszkodnak. Midőn ezt teszik nem farizeusian nagyképiiek-e?! Mintha a víz mennyiségétől függne a kegyelem nagysága?!... Fő támadási pontjuk a Csetneky jóízűen kacagott. — Az ám, majd elfeledtem, hogy szabad vagy. Hétszilvás nemes leszel a legközelebb. Majd ajánlani foglak a nádornál, hogy járja ki. Bodó nevetett. — Az bizony jó lesz, nemzetes uram. De a hétszilvafa szép, tágas kertben legyen. Aztán ház dukál hozzá. S ha már ház van, úgy illik, hogy vagy 30—40 hold is tartozzék hozzá. — Hát istálló nem kell? — Hogyne kéne! Kell bizony! S bele 3—4 tehén és 2—3 ló. így aztán készen lesz a Bodó uraság. Csetneky egész jókedvű lett a mókás beszédtől. Teleöntötte a poharakat. — Hát igyunk a jövendő Bodó földesúr egészségére! Bodó felfogta a poharat. — És szerencséjére! — Úgy van! Úgy legyen! Kiitták a bort s a falhoz vágták a poharakat. Bodó pohara egészben hullott vissza a falról. —No Bodó, a te szerencséd elszökött. Fuss utána, hátha eléred! Bodó odaugrott a pohárhoz, felkapta s teljes erejével vágta a falhoz. Ezerdarabra törött. — Talán még megfogom. — Jó is lesz. Aztán tartsd szorosan! (Folytatjuk.)
