Harangszó, 1932
1932-06-26 / 26. szám
XXIII. évfolyam. 1932 június 26. 26. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulaj (Ionos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, PostacBßkksz&mla: 30.526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Erezzetek és lássátok meg, hogy jó az Űr ! ltpldog az az ember, aki Őbenne bízik. 34. zsoltár 9. A „HirangszA“ •zerkeutA-kiadóhivitali GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílór. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel l0°/o-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Hát megérdemeltem?! I. Péter 1. 5r>. „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy fel- magaszlaljon titeket annak Idején “. H ogyan sikerül a legelőnyösebben keresztülvergődni mindazokon a kísértéseken, amelyeket Isten keze vándorutunkra helyez? Hogyan lehet elviselni a földi élet keserű bajait? . .. „Alázzátok meg magatokat“ ... tanácsolja Péter apostol. Ez a tanács természetes is . . . nem szállhatunk szembe Istennel és az ő rendeléseivel, nem lázadozhatunk ellene, nem mondhatjuk elbizakodott gőggel: Hát mivel érdemeltem én meg ezt a kemény büntetést?! . . . Hisz az ilyen beszéd ostoba kevélység lenne, már pedig írva vagyon, hogy „Isten a kevélyeknek ellene áll!“... Egy mód van csak: „Alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt“... Persze itt nem azt a fásult, kénytelen-kelletlen beletörődést értjük, amely így beszél: hát mit csináljak, bele kell nyugodni a vál- tozhatatlanba!... Ilyen alázatossága az ördögnek is van, Istennel szemben az ördög is meghunyászkodik tehetetlen dühösséggel. Péter apostol nem erre az alázatosságra gondol, az ige mást kíván. „Alázzátok meg magatokat“, vagyis csendesen hajoljatok meg a szent Isten előtt, ismerjétek el, lássátok meg alacsony semmiségteket, fűszál voltotokat s ne gondoljátok önmagatoknak hízelegve, hogy mindig csak jót, simo- gatást érdemeltek. Törjétek meg a magatok dacosságát, hivalkodását, Istennek adjatok tisztességet, dicsőséget, ismerjétek el, hogy ő mindeneknek Ura, aki rendelkezni akar és rendelkezni is tud velünk, aki legjobban tudja, hogy mi válik javunkra és mivel munkálja gyermekeinek üdvét . . . így alázzátok meg magatokat az Isten hatalmas keze alatt. Igen hatalmas keze alatt. Ez a kéz lesújthat, de fel is emelhet. Mindenre van hatalma, nekünk pedig szent ígéretűnk van arra, hogy aki mégalázza magát — felmagasztaltatik! Ne hallgass Kedvesen csobog a tisztavizű patakocska az erdő mélyén. Hullámajkán hívogató, halk melódiák kelnek szárnyra s emelkednek mind feljebb, a magasban élő virágszirom felé. A virágszirom már régóta hallja a patak kedves csevegését; régóta él már itt a magasban, boldogan, meghitt, tiszta környezetben s távol van tőle minden, ami földi, ami bűnös. És a patak csevegésére sokáig alig ügyel, mig egy napon — engedve a hosszú, kitartó ostromnak — felfigyel. S a sátán megragadja az első kedvező alkalmat; a hullámok muzsikája ezúttal szokatlan, szinte vad erővel tör feléje s a virágszirom most már nem tud ellenállni a kisértőnek; önfeledten hallgatja a csábító zenét, amely az élet ezernyi örömét kínálja neki és csak egyet kér tőle, azt, hogy szálljon le a magasból és kövesse őt. És a virágszirmot végre is elvakitja a földi örömök Ígérete s leszáll a tiszta, szeplőtelen magasságból a földre abban a boldog reményben, hogy ott lent mindent -megtalál, amire vágyik. Oh, szegény balga virágszirom ! De keserűen fog bűnhődni tettéért! És a patak zsákmányával vígan folytatja tovább útját. Hullámai vadul, tomboló örömmel himbálják a virágszirmot. S a virágszirom tobzódik a gyönyörökben s úgy érzi, mindent elért, amire vágyott. Hosszu-hosszu utat tesz meg ebben a vak kábulatban, mígnem egy napon észreveszi, hogy hajdan hó„Mily könnyű az erős Istennek A jó szerencsét elvenni, És sorsát a szerencsétlennek Ismét boldogabbá tenni, ő megaláz s felmagasztal, Megszomorít s megvigasztal“. Ámen. * a kísérlőre! fehér ruhája beszennyeződött. Sok szenny, piszok tapadt hozzá, amelytől már nem tud megtisztulni. S bár ezután is bővelkedik földi jókban, nem boldog, mert ellenállhatatlanul vágyik abba a tiszta légkörbe, ahonnét oly könnyelműen eljött s ahova többé nem mehet vissza. Testvérem ! Az Ur tiszta helyet jelölt ki neked is a magasban, az Ő közelében. És hozzád is felhangzik a bűn ezer kisértése. ígér neked a kisértő mindent, dúskálhatsz a földi örömökben s csak arra kér, hogy szállj le a magasból, hogy megfoszthasson lelked tisztaságától s a bűn szennyes ruhájába öltöztessen. Óvakodj a kisértőtől! Nagy árat kér tőled. Dicső, magas helyet hagysz el múló örömökért, amelyek tartós boldogságotsohasem nyújtanak. Lelked tisztasága nagy kincs, — a legnagyobb ezen a világon ! d. E. A természet. Szép minden megmozdulása: Kopár mező, zöldülő fa, Borús Ősz, jégvirágos tél, Melyben halk, méla sejtés él. Szép a lomha, mélabús táj, A zöld prémü, ifjú határ, Harmatcsókoló kelő nap, Halovány bíbor alkonyat. Álomszerű boruló csend; Eyte, ha szemlét tart Isten .. . Ö előtte borul a táj, Öt sejteté napfény, homály. Szemléli a munkát itt lenn, Ég, Föld ura a nagy Isten! Ősz előtte szánt, tavasz vet: Öt hirdeti a természet. Popeika Jenő
