Harangszó, 1932
1932-01-03 / 1. szám
1932 január 3. HARANGSZÓ 3 s ne az év, mert így még 100 esztendős korunkban is gyorsan ér utol a halál. Nagykapornak. Fellapozam a Helységnévtárt, amely elmondja, hogy Nagykapornak kisközség, Zala vármegyében 1546 lakossal... Pacsai iárás. Hiszem azonban, hogy a Harangszó olvasóit más valami is érdekli Nagykapornakkal kapcsolatosan. Elmondom hát, hogy ebben a községben a jezsuita rendnek hatalmas emeletes rendháza van. A rendházzal szemben a dombtetőn impozáns kéttornyú templom néz le a falura, mellette a plébánia... iskola. Mindezeket azután a jezsuita rendnek messze húzódó, 5000 (ötezer) holdas nagy birtoka keríti be. Ilyen környezetben él Nagykaporna- kon 32 evangélikus lélek. Benne van ebben a számban apraja és nagyja. A za- laistvándi gyülekezetnek szórványa. Az anyagyülekezettől 12 kilométerre... Ebbe a nagykapornaki szórványba indultunk el 1931. december 8.-án — temető- szentelésre. A politikai község adta a földterületet megfáradt vándorok földi nyugvóhelyéül.. . Sokan mentünk ... A zalaistvándi gyülekezetből már korán megindultak az emberekkel megrakott szekerek, hogy a testvéri összetartozan- dóságnak bizonyságát adják ... Elindult Kiss Lajos zalaistvándi kántor-tanító hűségesen kitartó énekkarával együtt... elindultak az ismerősök, de az ismeretlenek is ... A napsugaras, enyhe, téli időben a széles völgyben kanyargó országúton egymás után zörögtek a kocsik pedig elkápráztatta sokat mutató terveivel s nagyhangú intézkedéseivel. Egykettőre henfentese lett a kastélynak s szolgálatát nélkülözhetetlennek tartották. Eliz elvolt ragadtatva az előkelő modorú intézőtől s a cselédektől hallott magasztalások csodálattal töltötték el iránta tapasztalatlan szívét. Bandi kedvező helyzetét különösen arra használta fel, hogy Pali útját egyengesse Irén szíve felé. Ä maga dolgában már biztosnak érezte magát. Eliznek vele szemben mutatott viselkedése jogos reményt táplált szívében. Irénnél sem talált különösebb nehézségekre, elvégezte ezt nála az ö hiúsága és a Horvai név. Ebbe lett szerelmes s a nagynevű Pálnak leereszkedő modora annyira rabul ejtette Irén hiúságát s neki csak egy vágya volt, ennek a névnek birtokosává lenni. Amália néni állta útját a dolgok folyásának. Az volt a véleménve, hogy nem kívánhatnak többet leányai. Pali s Bandi értették, hogy kell levenni lábáról a nagynénit, Éva jobban látott, de néki nem volt beleszólása. Egy ízben rosszaló véleményt mert nyilvánítani a család előtt, de Irén letorkolta s még szánalmasabb lett helyzete. Ha a fiatalemberek közül egy valamelyik a kastélyban volt, úgy Évát azonnal eltávolították, ne hogy őszinteségéből folyó megnyilatkozásaival megsértse az urakat és nehézségeket támasszon. Egy ily alkalommal is elküldték sétálni. Éva a park mentén húzódó útra Nagykapornak felé ... Horváth József hajlékába tértünk be. A kocsiról leszállva a híveknek egész gyűrűje vette körül Nagy István zalaistvándi lelkészt, akit Horváth Mariska meleg szavakkal üdvözölt. Egyszerű szavain igazán átütött a hívek szeretete, ragaszkodása közöttük munkálkodó lelkészük iránt... s meghajoltak az emberfejek, amikor a kis leány arra kérte lelkipásztorukat: szentelje fel, áldja meg azt a földet, amely lassanként benépesül a most még itt állókkal... Az evangélikus hívek közelről-távol- ról igazán megható ragaszkodással jöttek össze. Talán senki sem maradt el. A kis temetőt szinte egészen ellepte az emberek sokasága. A szomszédos pusz- taszentlászlói gyülekezetei Bakó Béla földbirtokos, gyülekezeti felügyelő képviselte, a politikai községet Zumbók János főjegyző, kivonult a községi tűzoltó egyesület s ott volt számos más vallású érdeklődő is ... A megható és felemelő szertartást Nagy István zalaistvándi lelkész végezte s a felszentelt temetőben az első prédikációt Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész mondotta. A zalaistvándi ifjúsági énekkar Kiss Lajos kántor-tanító vezetésével két megható gyászéneket adott elő. Délután 2 órára újra megtelt hívekkel Horváth József tisztes hajléka. Ádventi könyörgést tartottunk, amelyen Nagy Mikíós zalaegerszegi lelkész tartott irásmagyarázatot az utolsó ádvent- róL Az Úr áldja meg a felszentelt temetőt, megfáradt vándorok földi nyugvóhelyét ... Az Úr áldja meg és erősítse meg az élők kis gyülekezetét, hogy megállhassanak mindvégig a hitben. N. M. Terjesszük a „HARANGSZÓmI ment, hogy ott járkálva várja be az időt, míg Pál úr Irén előtt esetleg nyilatkozik. Egy feléje rohanó autó vonta magára figyelmét. Sebesen jött s mellette hirtelen megállt. Négyen ültek az autóban. Egy idősebb szigorú tekintetű úr, egy bájos leány és egy fiatalember, ki szelid, őszinte mosolyával kitörülhetetlen befolyást gyakorolt a szerencsétlen Évára. A negyedik volt a sofőr. A fiatalember kiugrott az autóból s egyenesen Éva felé tartott. A leány remegni érezte szívét, majd lerogyott. Ily meleg leereszkedéssel nem közelitett ő hozzá még senki. Elfogódott volt a fiatalember is, nem látott még ö sem ily szánalmat keltő, értelmes arcot. Kissé elpirul, mikor köny- nyedén meghajol a leány előtt s bemutatkozik: — Eőri Arthur vagyok. A Horvai kastély felé igyekszünk, de eltévedtünk. Atyám vette meg a birtokot s csak másodízben jártunk erre, kérném kedves kisasszonyt, mondaná meg, jó úton járunk-e? Arthur egészen neki pirult, mintha csak restelte volna megmondani, hogy ö a Horvai birtok új tulajdonosa. Éva kimondhatatlan bájjal válaszolt, alig hallhatóan: — Igen. Tessék csak egyenesen menni, az út a kastély elé visz. Kezet fogtak s közben az öreg úr s a leány is hajladozott az autóból Éva felé. Az autó tovaberregett s Éva elmélázva nézett utána, mint vész el gyorsan az út A madagaszkári misszió kezdete. Rabenasolo bennszülött lelkész nyomán átdolgozta: Horeczky Béla. A 18.-ik század elején Angliában mindenfelé vallásos ébredés tüzei gyultak ki. Wesley János, ennek fivére, Károly és Whitefield György hatalmas igehirdetésükkel felrázták lelki tespedéséből az angol népet. A felébredt keresztyének érezték, hogy nem elég otthon kibontani és szertehordozni a Krisztus dicső zászlaját, hanem kötelességeik vannak a pogányságnak éjszakájában élő primitív népek között is. Madagaszkár népe épen nem állott jó hírben az európai ember előtt. Úgy ismerték őket, mint nyers népet, akiknek jelleme a rabszolgatartásban és pogányságban csúcsosodik ki. Äz újonnan felébredteknek korán szemébe ötlött ez a sziget. El akarták vinni oda az evangéliumot. Ez a vágyuk' azonban csak 1818-ban teljesült, mikor az ébredés lángja a welsh népben is kigyult. Volt Wales tartományban egv theo- lógiai főiskola, melynek élén dr. Philipps állott. Ez a buzgó keresztyén férfiú egy szép napon könyvet olvasott Madagaszkárról s olvasás közben szíve mélyéig megrendült e nép. lelki nyomorúságán. Következő éiiel álmot látott, melyben a madagaszkáriak kiáltó lelki szükségének szívetfacsaró képe tárult elé. Látomását nem titkolta el tanítványai előtt sem, sőt felszólítást intézett hozzá- jok, hogy kezdjék meg a madagaszkári missziói munkát. Első pillanatra úgy látszott, mintha porában. Szíve erősen dobogott s egy még soha nem tapasztalt érzés ömlött el simogatóan belsején. A rossz bánásmód által közönyössé, sivárrá tett szíve úgy szívta magába az eltűnt utasok részéről megnyilatkozó kedvességet, mint a kiszáradt föld a langyos májusi esőt. Oly mindegy volt neki eddig, mint bánnak vele. Nem fájt már neki a gorombaság sem. Mindenbe bele tudott nyugodni. Most egyszerre melegség után vágyik s érzi, hogy neki is joga van az élethez. Átérezte megalázottságát teljes valójában s elhatározta, hogy bármi úton, de változtat a helyzeten. Ily gondolatokkal tért vissza a kastélyba. Irén s Horvai a verandán voltak. Meglepődtek ÉVa megjelenésén. Érezték, ez már nem az az Éva, kit még az imént útból küldtek. Irén kíváncsian kérdi: — Éva, te már visszajöttél? Éva röviden felelt: — Igen. Horvai urnák vendégei érkeztek. Azóta ott is vannak. Autón mentek. Valami Eőri Arthur. Az új tulajdo-< nos. Éva szavai ütésként hatottak. Úgy feküdtek Irén szívébe, mint valami éles, szögletes szikladarab. Pál egy nehéz sóhajt fojtott mellébe s alig tudta eltitkolni idegességét. — Igen ... igen ... úgv látszik a birtokot akarják átvenni. Megyek ... megyek. S ezzel rohant, mint aki a célttévesz- tett múltat akarja megfogni. (Folyt.)
