Harangszó, 1932
1932-01-03 / 1. szám
4 HARANGSZÓ 1932 január 3. felszólítása süket fülekre találna. De pár percnyi néma csend után talpraszökött egy ifjú ember. — Jones Dávid volt a neve, —- aki felajánlotta életét a mada- gaszkári misszió úttörő munkájára. Példáját Bevan Tamás is követte, aki Ézsai- ás 6, 8. v.-sel szólt: Itt vagyunk — küldj minket! Ez a két ifjú ember lett a madagasz- kári misszió első harcosa. Megnősültek és fiatal feleségük kíséretében elindultak Madagaszkár felé. Már tengeri utjokon nehézségek tornyosultak eléjök. Mivel a szuezi csatorna még nem létezett — körül kellett hajóz- niok Afrikát. Hathónapi hányattatás után végre elérték Madagaszkár partjait. De a legnagyobb próbák csak most következtek. Mindkét családnak volt már újszülöttje. A csecsemők nem bírták ki a mada- gaszkári kiimát s maláriában elpusztultak. Az édesanyák szervezete is gyengének bizonyult e nyavalyával szemben s rövidre rá ők is követték kicsinyeiket. A két fiatal apa volt már csak életben és őket is ágyhoz szegezte a gonosz kór. Egyik napon Bevan Tamás így szólt barátjához: Figyelj ide! Érzem, hogy én is meg fogok halni, de a Te missziói munkádat siker koronázza. Úgy is lett. Ö. meghalt, de Jones Dávid felépült betegségéből. Képzeljünk most el egy ifjú embert, vad idegenben, teljesen magára hagyatva. Hazáját öt társa kíséretében hagyta el s társai egymásután kidőltek mellölé. Micsoda kisértés! Micsoda próbatétel! Nem régen el kellett volna e hagynia öt az Istentől való küldetésé bizonyosságának?! Ha közülünk lett volna valaki .az ő helyében, talán régen megtagadta volna hitét, vagy a halált kívánta volna!? De az Úr még egy próbának tette ki. Fehér emberek is laktak a szigeten: kereskedők és hivatalnokok. Ezek — mikor értesültek róla, hogy egy fehér misszionáriun érkezett hozzájok ;— viziteltek nála. Jones Dávid ekkor még ágyban feküdt. A civilizált világ képviselőinek láttára remény gyűlt a misszioná- rus szivében, de reménye csakhamar keserű csalódásra fordult. Fajrokonai bátorítás helyett inkább elcsüggesztették. Be akarták beszélni neki, hogy a malagézi nép az evangélium befogadására képtelen. Ki- gyót-békát rákiabáltak a bennszülöttekre, hogy a misszionárust visszariasszák. Egyikök nem átallotta ilyen kijelentést tenni: Inkább az ebeknek prédikálni, mint a malagéziaknak; mert azoknak több lelkűk van, mint ezeknek. Ugyanaz az európai elküldte szolgáját, hogy Jones Dávid ingóságait elcsórja. Irtózatos elgondolni, hogy fehér ember is lehet a sötétség fia, hogy bár arcbőre fehér, de szívében a feketeség és gonoszság üt tanyát! Az ifjú misszionárus hite és Krisztus ügye iránti szeretete elég erősnek bizo- nyult minden nehézség legyőzésére. S Isten a Maga jelenlétét épen a nehézségek és kemény próbák közepette bizonyította be szolgája előtt. Miután e kemény próbákat győzelmesen kiállotta, valóban rettenthetetlenné vált. Mikor betegségéből felépült imádságos vezetés által jobbnak látta, ha a sziget középső részén üti fel tanyáját, ahol a főváros fekszik s ahol a legcivilizáltabb törzsek élnek. Úgy is tett s Madagaszkár akkori királya, I. Radoma barátságosan fogadta. Kihallgatás után megértette az uralkodó, hogy a misszionárust nem politikai érdekek hajszolása hozta ide, hanem jövetelének egyetlen célja, hogy a mada- gaszkári népet szellemileg, erkölcsileg és lelkileg magasabb nívóra emelje. Erre királyi kegy biztosított neki teljes szabadságot az evangéliom hirdetésére és a gyermekek oktatására, x De hogyan tehette ezt meg Jones Dávid? Nem értette a nép nyelvét s teljesen magára volt utalva a munkában. Aki Istenben hisz, annak minden lehetséges. Tanító és prédikáló munkásságát csakhamar meglepő siker koronázta. Odahaza fölötte meg voltak elégedve munkája eredményével s nemsokára más misszionárusokat is küldtek segítségére. Pár esztendő alatt kiviláglott, hogy a malagézi nép jobb anyag az evangéliom befogadására, mint a kutyák, bebizonyult, hogy vágyakozó lelkek azok, akik tehát meg tudnak nyílni az üdv számára. Ez volt a keresztyénség nekiindulása szigetünkön. Ezer nehézségekkel kezdődött a misszió körülbelül egy évszázaddal ezelőtt. Életeknek kellett elveszniük, hogy erős fundamentom vettessék. Nemsokára- egy 30 esztendőn át dühöngő üldöztetés szakadt a fiatal keresztyén gyülekezetekre. Ezalatt az idő alatt sok bennszülött keresztyénnek kellett vérét ontania. De „a mártírok vére a keresztyén egyház magvetése“. A malagézi keresztyén egyház a vértanuk vérehullásával nyert szilárd alapot mindörökre. Szilveszter estéje. A régi Egyiptomban valahányszor nemzeti vagy más ünnepet tartottak, a legvigabb hangulatnál egy fából faragott holttestet hordoztak végig a termen. Céljuk az volt, hogy az élőket figyelmeztessék a múlandóságra. Évröl-évre mi is körül hordozzuk az elmúló esztendő képét. Ezen az utolsó estén hangosabb a jókedv, erősebben cseng a pohár, korcsmák borgözös levegőjében szaporáz a vigalom. Pedig ezen az estén el kellene némulnia a kacagásnak, hogy helyébe lépjen a komoly, megfontolt önbirálat. Hogyan telt el az esztendő? Eleget tettem-e az Isten, egyház iránb kötelességemnek? Ápoltam-e szívemben a hazaszeretet, felebaráti szeretet gyönyörű munkáját? Igyekeztem-e ebben az országban egyházamban építő munkát végezni? Az élet múlandóságára mutat a tiinö esztendő. Igyekezzen minden magyar úgy élni, hogy méltó legyen az unokák i mádságára, amit ott fognak elzokogni, hol sírjaink majd domborulnak. Igyekezzen minden evangélikus úgy dolgozni egyházáért, hogy az ősök öröksége meg ne szégyenüljön. Mi elmúlunk, de a hazának élni kell örökké! * Nekünk magyaroknak különösen felejthetetlen ez az este. Ezen az éjszakán született népünk, egyházunk büszkesége: Petőfi Sándor. Édesanyja a szomszédban volt egy kis beszélgetésre s amikor hazatért megszületett a drága ajándék. A hó sűrű pelyhekben hullott alá, a kiskőrösi templom tornyában akkor ütötte el az óra az éjfélt. Petőfi szabadságszeretö lelke riasz- szon cselekvésre minden magyart, míg csak egy is rabláncra van fűzve a Kárpátoktól az Adriáig. Páter Jenő. Terjesszük a „H ARANGSZÓ“-t! i Molnár Mária, magyar misszionáriusnö utazó csónakja. Munkaterületén, az Admiratitás szigetcsoporton közlekedik vele.
