Harangszó, 1932
1932-06-19 / 25. szám
XXIII. évfolyam. 1932 június 19. 25. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. L&ptulajdonos: Dunántúli Luthar-Szövetség. Az Üm.ágoH Lather* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsokkszámla : 80.526. Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkész és tanító. Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. 1. Kor. í, 20. A „Harangszó“ ■zerkeaztő-kiadóhivatala GYŐR II., Potőfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílór. Egy évre i P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Egyek a jóban. Cselek, k. 5o. „Péter pedig monda néki: Miért, hogy megegyeztetek, hogy az Urnák lelkét megkísértsétek.“ A z „Apostolok Cselekedeteiről“ szóló könyv V. fejezetében Ananiásról és Safiráról olvasunk. Hallunk egy olyan házaspárról, amely szövetkezett a gonoszra, a rosszra. Szomorú végük lett. . . A mostani házastársakat hadd intsük hát az Isten igéjének kötelező erejével arra: legyenek egyek a jóban, segítsék egymást az égfelé és ne a pokol felé. Oh, áldott, boldog az a ház, ahol férj és feleség egyek a jóban: a Jézus Krisztus szeretetében — és szomorú, áldatlan állapot az, amikor a házastársakat csak a földi érdek, a közös gond, az élethajsza, vagy éppen a a bűn sok-sok szála fűzi össze egymásnak kísértői lévén ahelyett, hogy egymásnak mentő, védő angyalai lennének. Szomorú az a ház, ahol a férfit gonoszra, bűnre csábítja a balgatag asszony, vagy ahol a hivőlelkű nő hitét, imádságát kigúnyolja s összetöri a hitetlen s pogány lelkületű férfi. A jó Isten legyen irgalmas és őrizze mindezektől a keresztyén házastársakat. Ezek sohase legyenek egyek abban, „hogy az Urnák lelkét megkísértsék". Ahol a férfinak belsejében tán Ananiás szíve dobog, ott az asszony sohase legyen Safira és ahol az asszony hajlandóságot mutatna a Safira bűnére, ott a férfi ne legyen Ananiás! A házastársi szeretet sok bűnt s gyarlóságot elhordoz türelemmel, de sohasem vetemedhetik bűnre s nem lehet felbújtó, ösztönző közösen elkövetendő bűnökre. A legáldottabb helyzet persze az, amikor férfi és nő egyek a Jézus Krisztusban, közösen munkálják egymás üdvét és mindketten a hit egyazon fundamentomán állanak. De semmi esetre se legyenek egyek a rosszban, hogy az Urunk lelkét megkísértsék, mert az istentelenek nem állanak meg az ítéletkor, sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Az Ur jól ismeri az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész. Sokat és sokhelyütt hangoztatott szó. Mikor az embereknek rosszul megy a sorsa, akkor különösen nagyon óhajtják az összefogást. A nagy bajok dacára azonban valahogyan nem megy ez az összefogás. Néhány évtizeddel ezelőtt egy borzasztó tengerrengés egy szigetet teljesen elpusztított és eltüntette azt a feneketlen tenger mélyébe. Néhány nappal ezután egy arrafelé tartó hajó kapitánya a hullámokon egy deszkaszálat látott s rajta egy báránykát dideregve, meglapulva és vele szemben a deszka másik végén egy hatalmas csörgőkígyót. Az ártatlanság és a feltétlenül ölő méreg megfért egymás mellett a veszély idején, mintegy összefogtak és nem bántották egymást. Az emberek egymással farkasszemet nézve nem tudnak oly békében meglenni s nem nagyon ragadják meg egymás kezét. Pedig van egy világ minden tájáig érő, hatalmas, mindent kiegyenlítő, ki- békítő, mindenkit boldoggá tévő, szerelő kéz, Jézus Krisztus simogató, áldó keze. Csak ezt kellene megfognunk, szív szerint megszorítanunk s meglenne az összefogás, v Mostanában sokat beszélnek az egyházak, népek a nemzetek ösz- szefogásáról, gazdasági, ipari, kereskedelmi közösségéről. Én csak az Urunk, Atyánk! lehessünk mi is egyek a jóban, Tebenned! „Boldogok, kik házuk népével Az Istent híven tisztelik S éltük folyását bölcs elmével Törvénye szerint rendelik, Bár földi részük itt kevés, Van kincsük, mely el nem enycsz! “ Ámen. egyházi, még pedig különlegesen a magyar ev. egyház összefogásáról óhajtok néhány szerény szót mondani. Nagyon felemelő tünet, hogy egyházi és polgári férfiak felvetették a megszállott területbeli evangélikusokkal való lelki közösség eszméjét. A külföld evangélikusaival is keressük és ápoljuk az intenzivebb szolidaritást. Örvendetes dolog, hogy például a harbini kiüldözött evangélikusoknak a magyarhoni ev. egyház is gyűjtött. Dunántúl több mint 1000 P-t adott s maga Morhead az egyházkerület püspökéhez intézett levelében hálás köszönetét fejezte ki. Minden bizonnyal igy történt ez a többi egyházkerületekben is, hiszen kell hogy nevezett hittestvéreknek fájdalma a mi fájdalmunk is legyen és csak természetes, hogy egymás terhét viseljük. Igen szép példáit látjuk a szolidáritásnak a zsidóknál, akik a szétszóratás után is a sok évszázadon át tartó üldöztetés dacára sem pusztultak el, hanem meghatalmasodva fontos helyet foglalnak el még most is a világon. Azután ott van r. kath. testvéreink példája. A világ minden tájáról összesereglenek pld. a küldöttségek az eucharistikus kongresszusokon, legyenek azok Sidneyben, Karthagoban, Chicagóban vagy Dublinban, de legszebb Összefogás! Irta: nagyegyházasi Mikiás Mihály, ny. ezredes, tb. egyházfeliigyelő.
