Harangszó, 1932
1932-04-24 / 17. szám
1932 április 24. HARANGSZÓ *133 között járó hitbuzgó asszonyokra, akikben bizonyára Gusztáv Adolf szíve dobog. S kértem akkor s kérem ma is a jó Istent, hogy nemcsak Cegléden, hanem csonka egyházunk minden gyülekezetében dobogjon meg most Gusztáv Adolf szíve s mozgassa meg az asszonyokat, a férfiakat, a hajadonokat, az ifjakat, a gyermekeket. Csonkamagyarországon félmillió evangélikus ember lakik. Ha mindegyik — mint képünk ábrázolja — legalább 2 fillért tenne a sárga nerselyhe, akkor számítsd csak ki! — 10.000 P-t tehetnének le 1932. szent. 20.-án a Gusztáv Adolf Fgvesulet jubileumi ünnepén Lipcsében a Gusztáv Adolf- Érzésűiét oltárára, hálául azért, hogy ez száz éven át 4 millió aranymárkát tett le a szegénv magvar prvüleépzetek oltárára. Te már odaadtad a 2 filléredet? Te már azok helyett is odaadtad, akik még nem tudnak vagy már nem tudnak adni? Gusztáv Adolf a hittestvéri áldozatos szeretet terén példát hagyott nékünk, életét adta oda hittestvéreiért. S mi nem tudnánk filléreket adni azokért? Oh dobogjon meg bennünk, mozgasson meg minket — háladatos jócselekedetre — Gusztáv Adolf szíve. A Gusztáv Adolf Egyesülettől 2000 márkánál nagyobb segélyben részesített gyülekezetek névsora. Magyaróvár 6635 márka. Balassa- nvarmat 4?00. Csahdi 2074. Csá- rsó 5289. Csákvár 4134 Cseri 2620, Nauvbörzsönv 5914. Dunaszerdahelv 17371. Fát 13774, Alsószelezsénv 4395, Guta 1964, Hodrusbánva 8259, Oroszvár 1691, Kiscsalomia 1750, Révkomárom 7872. l áz 53068. Léva 2593. Losonc 18076. Misérd 3570. Modor 12524. Ne- mes-Kos^tolánv 2225. Patvarc 3096. Pös- tvén 3167. Pozsony 18602, Puhé 24027, Sámsonháza 8528, Salgótarján 4301, Selbokorhoz; rátette annak egyik levelére, hogy a nap megszárítsa és fölmelegítse. De mivel a méh nem tért mindjárt magához. elkezdett énekelni. Óh, olyan szénen énekelt, hogy visszhangzott tőle hegy-völgy, az egész elpusztult tájék. A patak vize zúgott, úgy hangzott, mint nage zenekar játéka. Az összes szétvert, kimerült és szomorú madárkák fölvidultak, életre keltek a letört virágok, a levegőben surranó szúnyogok és rovarok is. Az eltört erdei fenyők abbahagyták a nvögdécselést. Óh, minden föléledt a fülemile szép énekére: de egyik sem tudta, mibe került ez neki. A fülemile elfelejtette másokért való aggodalmában, hogv ő maga is súlyosan megsérült, különösen fejecskéjét alig tudta fönntartani; mert megsebesítette a gonosz jégeső. Egészen megmeredt a hidegtől, mert nedves volt. Még egyszer énekelt egy hosszú trillát, elnyújtotta, mintha sohasem lehetne vége; olyan volt ez, mintha szíve a torkán akart volna kiugrani. Még egyszer dicsérni akarta a Teremtőt minden erejéből —- bár fészke elpusztult és nem tudta hol hajtsa fejecskéjét nyugalomra... Mégis dicsérni akarta Teremtö- jét és meg akarta örvendeztetni teremtményeit. mecbánya 14595, Szécsény 3650, Zsolna 3570, Székesfehérvár 19150, Sulyóváralja 7350, Szend 4972, Nagyszombat 4113, Barcs 2503, Dunaföldvár 7335, Pécs 17425, Kőszeg (leányisk.) 5950, Kács- falu 10267, Némethidegkút 6295, Rabold 2795, Locsmánd 26707, Magyarboly 5766, Laitaujfalu 4200, Felsölövő 264454, Sopron 32003. Pápa 5026, Rohonc 4451, Szentgrót 3520, Határfő 11337, Sikátor 2425, Szombathely 16761, Csáva 1873, Veszprém 16656, Zalai misszió 2750, Zalaegerszep 1230. Abauiszántó 3428, Alsókubin 8980, Bártfa 4960, Bussóc 5389. Szepesudvard 13143, Debrecen 14844, Német-Lincse 3950, Diósevőr 18479, F.peries 30922, Gerlachfalva 3900, Geszteréd 2668. Garamvölgv 5425. Nagykároly 9260. Nagyvárad 17065. Hernád- vécse 11302, Késmárk 8348. Kispalugva 8213, Kisszeben 16414, Kölese 9232, Lőcse 21819. Liptói misszió 8125, Miskolc 3694. Nanywlce 8701. Nvárasdomb 9770 ózd 1800, Palonca 11505, Ruszkin 39555, Rozsnvó 25094, Rózsahepv 10354, Sainkaza 21397. Szomolnok 15321, Stóla 2158, Stoósz 3652. Alsólechnitz 4547, Tállva 6463, Tokai 4409. Sátoraljauihely 5850, Merénv 5573. Aszód 2127. Badin 2294. Baia 1820, Bánáti misszió 32233, Rácsj diaspora 10021, Német-Palánka 4787. Nádorhenr'' 12094. Fót 7717, Naev- ^-’entmiklós 8333, Nagvkikinda 4048, Kíssemlak 3704. Lugos 9297. Szabadka ^962. Mokra-Anatelek 1733. Újvidék 12601, Buda 10827, Orsóvá 10566, Pan- csova 5929, Pest (Gimnázium) 4617, Pest (Tót gvülekezet) 3351, Resiczabá- nva 9.315, Szeged 18262. Tápió-szele 2145, Temesvár 2601, Tiszaszentmiklós 8275, Titel 2940. Torzsa 5278, Turócz- szentmárton 2298. Vác 20532, Versecz 3961. Adolffalva 2269, Antunowac 10506, Eszék 31818. Hrastovac 6225. Kaoetano- vonolje 2002, Slatina 6134, Surtsin 7032 márka. Cserbe hagyhatjuk-e azt az Istent, akinek volt elég bizalma ránk bízni az Ő nagyságos dolgait. A trilla egvszerre csak hirtelen megtört. A fülemile szeme meghomályoso- dott; fejecskéjét oldalt hajtotta, szíve megtagadta a szolgálatot és lezuhant a rózsabokor sűrű lombja közé. — Mi lelt fiilemilécske? — kérdezte az újból életre kelt méh és aggodalmasan rászállott lassan és nehezen lélegző mellére. — Méhecske, tudom már mi a meg- halás. Mondd meg a patakocskának, üdvözölje testvéreimet; csak énekeljenek hűségesen tovább, míg itt vannak e földön. Én már elénekeltem hattyúdalomat. Ha a Teremtő hiv, a halál nem nehéz. A méh sírásba kezdett, odahívta a madárkákat, azok vele együtt panaszkodtak. — Fülemilécske, hogyan éljünk nélküled, ki vigasztal bennünket ezután? Akkor még egyszer fölnyitotta cső- röcskéjét és szép hangocskájával énekelt utoljára halkan, mindig halkabban, azután csöndesen elszunnyadt. — Fülemilénk meghalt! Fülemilénk meghalt! — hirdette a méh a gyászhírt, ahová csak röpült és nemsokára leírhatatlan gyász vett birodalmat az erdőn. A madárkák elfelejtették a maguk veszteségeit afölötti gondjukban, miképpen teA magvetés. Irta: I’só Pál. (Folytatás.) (2) És a nép nem a Michelangelók szobrait nézi, amelyeknek csupasz idomai erőt és fenséget mutatnak, hanem a kirakatok silány modellbábui előtt áll meg, amelyeket selyem és színes szövet takar. Nézd a nagy Mich elán gelót, amint ott áll a sixtusi kápolnában, mint egy élő tiltakozás s gúnyos mosollyal nézi, hogy tanítványai a pápa parancsára ruhát festenek az ö nagy képének az Utolsó ítéletnek mezítelen alakjaira. Óh, hányszor kell a szónoknak is tapasztalnia, hogy fel kell ruháznia, fel kell cicomáznia gondolatait a stilusmüvészet tarka virágaival, hogy azok kedvezőbb fogadtatásra találjanak. Hányszor kell az Apollókra ruhát adni, hogy udvarképesek legyenek. S milyen szomorú, mikor egy-egy szónok belemerül, elvész a gondolatok öltöztetésébe s beszédében tékozló úrrá lesz a stilus-művészet s detronizált elűzött király lesz az igazság. Íme a talajhoz való túlságos alkalmazkodásnak a veszélyei! De a magvető tudja azt is, hogy a termés eredménye nemcsak a talajtól, nemcsak a magtól függ, hanem függ az az ég napsugarától és harmatcseppjétől, függ az Isten kegyelmétől. A nagy magvetők, igehirdetök lelke olyan mint egy feldúlt porond, amely nagy küzdelmekről erőszakos tusákról tanúskodik. Ezekből a tusákból, küzdelmekből néha nem veszünk észre semmit, vagy elsimulnak azok csendesen, vagy ott maradnak elrejtve a magvető lelke mélyén. De azok az írók, költők, akik a humánumot legjobban átérezték és kifejezték, bepillantást engednek lelkűkbe s ott ráláthatunk arra a nagy küzdelemre, amelv a magvető leikéért folyik Isten és a Sátán között. Nézd Göthét! Nem az ő lelke tusako- dik-e Faustban abban a Faustban, aki elmessék el méltóan fülemiléjüket, az ének királynőjét. Eljptt a szénfekete holló, óvatosan levitte a földre és mohpárnára fektette. A vakond elkezdte a sirásást. A madárkák kibélelték mohával, tollal és virággal, ezekre, az illatos párnákra fektették. A méhek is eljöttek királynőjükkel és elkezdték játszani a gyászzenét. A patakocska vize segített nekik. Csöndes szellő megmozgatta az ibolyakék harangvirágokat, mind elkezdtek csilingelni. A nap ragyogóan sütött, amikor a sírásók behantolták a sirt. * így temették el a fülemilét és valamennyien mélységesen meggvászolták, mert nagyon hiányzott nekik. Oly hűségesen teljesítette szent kötelességét: mindvégig dicsérte Teremtöjét és boldogította teremtményeit. * És te, emberfia, hogyan teljesíted Istentől rádbízott kötelességeidet? Meg- síratnak-e majd egykor az emberek? Megelégedett íesz-e veled a Szent Isten ma és mindörökké? Ha nem, mi lesz azután?
