Harangszó, 1932
1932-04-24 / 17. szám
134 HARANGSZÓ 1932 április 24. ——------------------------------------adja lelkét Mephistónak miután önvérével írta alá a szerződést. Milyen nagy küzdelem folyik Faust leikéért Isten és Mephisto között! Hogy vigyorog Mephisto, mikor Faust erkölcsi romlásba dönti szerelmesét az ártatlan-bűnös Grätchent. Mephisto a bűnnel győz s az ember bukását ördögi kacaj kiséri. Viszont nézd, mikor Faust nem képes lelkének tudásvágyát kielégíteni s rá eszmél törpe emberi voltára, szeme a méreg pohárra téved. Ajkához emeli a méregpoharat, de ekkor felhangzik hozzá a húsvét hajnali harangszava s üdv-ének, ezzel felébred gyermekkorának minden ártatlan áhitatja, könnye kicsordul és ö újra az életé. Vagy nézd egy másik nagy költőnek, Madáchnak lelkét, Az ember tragédiájában. Milyen hatalmas küzdelem folyik a nyugtalan, boldogságot kereső Ádám leikéért Isten és Lucifer között. Hogy kiséri Lucifer Ádámot az emberiség egész éllettörténetén keresztül, egész a szirtig, ahol Ádám Lucifer sugallatára szembe száll az Úrral mondván: .Megállj, mi eszme villant meg agyamban, Dacolhatok még Isten véled is, Bár százszor mondja a sors: eddm élj. Kikacagom s ha tetszik hát nem élek. Nem, egymagám vagyok mé^evilágon, Előttem e szírt es alatta mély Egy ugrás mint utolsó felvonás S azt mondom vége a komédiának.“ De ekkor oda siet Ádámhoz Éva s fülébe súgja, hogy anyának érzi magát. A lázadó Ádám térdre hull: „Uram legyőztél, im porban vagyok Nélküled ellened hiába vívok. Emelj vagy sújts kitárom lelkemet.“ És nézd végül azt a szomorú sorsú magyar költőt, Adyt, akinek az egész élete egy hatalmas küzdelem volt Isten és az Őskaján között. Milyen visszataszítóan, rekedten rikácsol néha az égre, máskor meg hogy buzog ajkáról a jákó- bi könyörgés s hogy sugárzik leikéből a kapernaumi hit. S milyen szomorú, hogy Ady életében ez az istengyőzelem nem végleges, nem teljes, épen ezért az egész élet elhibázott nem felemelő, nem megnyugtató, hanem valami sajgó, fájó érzést hagy vissza, azt az életet tanulmányozó ember lelkében. Milyen más élete lesz Saulnak, kinek lelkében a nagy damaskusi úton történik meg a hatalmas összecsapás Isten és a Sátán között. Egy nagy, diadalmas harc volt ez, amelynek áldott eredménye Pál apostol, a keresztyénségnek legnagyobb magvetője. A nagy magvetők, igehirdetők leikéért mindig erős küzdelem folyik Isten és a Sátán között, mert általa a győző nemcsak egy lelket nyer meg, hiszen a szug- gesztiv magvető a lelkek hatalmas tömegét viszi magával s hasonltja át a saját lelki képmására. Egy-egy megtévedett magvető hatalmas területeket vethet be mérges magvakkal. Nézd mekorra tömeget nyer meg a Sátán Lenin lelke által, viszont hány lélek nyeri meg az üdvösségét Istenhez vezetve Pál apostol által. Oh, milyen nagy, dicső, boldog dolog lehet magvetőnek lenni! De nem vagyunk-e mindnyájan magvetők? De szegény lenne ez a föld, ha csak azok a magvak kelnének ki, amelyeket a hivatásos magvetők hintenek el a talajba. Akkor hiányozna az alpesi mezők csodálatos flórája, eltűnne India rizsun- gelje, a Kongóvidék buja vegetációja, homoksivatag lenne a prärik helyén s Izland-szigeten nem húzódna meg szerényen az igénytelen zuzmó. Áss fel egv darab földet, szedi ki belőle minden magot, minden gyökeret s hadd ott pusztán, üresen. Egy esztendő sem telik el s meglátod, hogy egy ismeretlen láthatatlan magvető benépesítette azt különféle növényekkel. S ha keresed ezt az ismeretlen magvetőt, a természet nagy csodáit látod meg kicsi növényekben. melyek mind. mind bámulatos magvetői ennek az universumnak. (Folytatjuk.) Goethe. 1932. március 22,-ikén fél 1 órakor a földkerekség valamennyi német ev. templomában megszólaltak a harangok, Goethe halálának százéves évfordulója alkalmából. Mi ev. magyarok emlékezzünk egyházunk nagy szülöttjére, ki Európának és az egész világnak nagynevű költője volt. Goethe János Farkas 1749.-ben születeit a Maina menti Frankfurtban. Jogot tanult és Károly Ágost weimari herceg minisztere lett. Fiatal korától kezdve irt. írói pályája kezdetén írta ,.Az ifjú Werther keservei“ c. regényét. 35 éves. korában olaszországi útja után megállapodottabb lett. ekkor írta drámáit. Edmont. Ifigénia, Tassó és a Vilmos Mester tanuló évei c. regénvfolvtatást. Schillerrel kötött barátsága idején keletkezett a Hermann és Dorottya című vegves elbeszélése, majd Vilmos mester vándorévei c. regény befejezése. Élete végén 60 évi munka után a Faust c. legnevezetesebb drámai költeményét is befejezte. Számtalan verset, költői munkát írt, melyeket az idén, a Goethe évben a világ színpadjain előadnak s így hazánkban is már megkezdődtek az ünnepségek. Goethe lángelme volt. Élete 85 éve alatt igen sokat látott. Látta Nagy Frigyes, Napóleon dicsőségét, a gőz, a villany feltalálását. Ö maga a költészeten kívül a természettudományokkal is foglalkozott. Örökké tökéletesítette önmagát. Az ő mondása: áldott, ki el nem fárad. Nagy emberismerettel rendelkezett; mint miniszter sok emberrel érintkezett s így megismerhette gondolkozásukat s ez segítségére volt drámai alkotásánál. Természetesen neki is voltak hibái. így nem törődött az apró dolgokkal s ezért érzéketlennek tartották. Szerette a barátságot, ezt Schillerrel való barátsága mutatja. Szerette a szép, régi városokat, a zenét (Mozart, Rossini, Wéber, Beethoven), nagyon szerette német nemzetét, a német nyelvet, melyet ő tudott legszebben beszélni és írni. Goethének nem minden műve tökéletes, de vannak halhatatlan munkái. Világhírű műve a Faust. (Szász Károly, Dóczi Imre magyar fordításában.) E munkában Faust doktor lelkét eladja az ördögnek a világ élvezetéért, de végül is belecsömörlik s mikor az általa tönkretett nő, Margit megörül, mérget akar inni. De megszólalnak a húsvéti harangok s Faust belátja, hogy az élet célja nem a gyönyör, hanem a munka. (Madách Ember Tragédiájában a végszó: Ember küzdj és bízva bízzál!) E költői szépségekkel és gondolatokkal csillogó mű alapgondolata vallásos: a jó végső győzelme a rossz fölött. Goethe óriási hatással volt a különböző népek irodalmára. Goethe ma is modern, nekünk is szól. Igazat kell adnunk neki, amikor a Hermann és Drottyában azt hirdeti, hogv a földmives és iparos akkor értik meg egymást, ha az iparosnak is van egy kicsiny földié, melyet ö művel. Goethe azért halhatatlan szellem, mert szelleme egységes, teljes, egyetemes s gondolatai ma is itt élnek közöttünk. Ö a 18. század megtestesülése a szeretet, a jóság, emberiesség típusa. Goethe nagysága előtt még a franciák is meghajolnak. Maga Napóleon mondotta: Goethe úr. ön teljes ember! S végül le kell szögeznünk azt, hogy Goethe buzgó hive volt evangélikus egyházunknak. Leveleiből, Írásaiból, életéből kimutatható, hogy imádta Istent, imádta alkotásaiban, a felkelő és lemenő napban ép úgy. mint. az emberi lélekben. Szerette egyházát. A Bibliát kimeríthetetlen kincsnek tartotta. Áldjuk Istent, hogy Goethével ajándékozta meg a világot s a mi evangélikus egyházunkat. * Goethe-gondolatok: Több világosságot! (Halálos ágyán mondta.) * Szürke minden elmélet, zöld az élet aranyfája. * A történelmet az érti meg igazán, aki történelmi időket él. * Jó embernek jó útat sugalmas ösztöne mutat. Csak azé a szabadság és élet, ki érettük naponkint vívni kész. *is Mit ér nekünk a túlságos szabadság, ha nem tudjuk hasznát venni. Tátrai Károly. Lelkészkonferencia Bonyhádon. A tolna-baranya-somogyi egyházmegye lelkészi kara rég idők óta érezte ennek a hiányát. Érezte, hogy a gyülekezetek ügyeit intéző egyházmegyei lelkészértekezlet; a kongruával, korpótlékkal, nyugdíjintézeti járulék ügyeivel foglalkozó lelkészköri értekezletek mellett ilyen drága alkalmak is kellenek, ahol a gyülekezet és vezető közös ügyéről a lélekről esik szó; ahol a gyülekezet evan- géliomi hitélete mellett, a lelkész lelki életéről is tanácskoznak, s az egyházért, a lelkekért és a lelkészért a gyülekezetek pásztorai együtt borulnak le imádságban az igazi Pásztor előtt. Mert hiszen az evangélikus lelkész nem papi fejedelem, nem "gyülekezeti prédikátor csupán; nem is egy hivatal vezetője, gyülekezeti ügyek jogi képviselője csak, hanem telkeknek pásztora, örökkévaló javak sáfá-
