Harangszó, 1932
1932-04-24 / 17. szám
XXIII. évfolyam. 1932 április 24. 17. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. I.aptulajdonoB: Dunántúli Luther-Szövotség. At Drsiágos Lather- StSvemég hivatalos lopja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsolckszámla: 80.f>2fi Klőfizetóst elfogad minden evang. lelkész és tanító. Nem szégyenlein a Krisztus evangéliomát. Róm. I, 16. A „HarangBzó" ■zerkeaztő-kiadóhi vatal a GYŐR II., Patőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fillér. A só ereje. Máté 5i3. Ti vagytok a földnek sói“. S okan azt tartják a keresztyénség- ről, hogy az egészen hasznavehetetlen valami. Ennek pedig éppen az ellenkezője az igaz ! Semmi sem olyan fontos, hasznos a földön, mint az igazi keresztyénség, hisz íme Jézus maga mondja, hogy a keresztyénség olyan fontos valami, mint a só. A só elengedhetetlen, pótolhatatlan, nélkülözhetetlen füszerszám. Az ételeket ez óvja meg a romlástól, ez ád ízt nekik — minden háztartásban szükség van rá. Az igazán hívő lelkek épen így nélkülözhetetlenek az embervilágban. A Krisztus hívei mindenütt a só erejével hatnak, mindenütt : a házban, a városban, a gyülekezetben, az államban. S ha ez a világ nem akarja letagadni a nyilvánvaló igazságot, akkor neki is el kell ismernie, hogy az igazán hívőknek milyen sokat köszönhet ősidők óta. El kell ismerni, hogy a legmegbízhatóbb emberek, a leghűségesebb munkások, a leglelkiismeretesebb hivatalnokok, a legjobb apák és anyák — Krisztus Urunk követői közül kerültek ki minden időben, s ezeknek egész élete egy élő tiltakozás volt minden tékozlás ellen ! Oh, a keresztyénség nem tesz alkalmatlanná e földi élet számára, sőt megerősít élethivatásod hű betöltésére. És te az egyes emberek balgatag vélekedését nem tudod másként megváltoztatni, kivédeni, mint egyedül azzal, hogy hitedet komolyan véve, az igazság beszédével, a szeretet gyakorlásával, imádságoddal s egész megszentelt életeddel bizonyítod a só erejét, a keresztyénség erejét! Nézzen körül mindegyikünk a maga társadalmi osztályában, figyelje azt a kört, ahová Isten keze munkásként helyezte, s legyen bár atya vagy anya, tanító, elöljáró, lelkész, munkás vagy munkaadó — egyikünk se felejtse: minél több gonoszságnak vetünk gátot s szívünkből minél több jó hatás árad rá környezetünkre, annál inkább ránk illik Jézus szava: „Ti vagytok a földnek sói • * •“ 1632. november 6.-án a liitzeni csatában elesett a hős svéd király: Gusztáv Adolf. Holttetemét hazájába, Svédországba vitték; nemes, jóságos szívét pedig, melynek minden dobbanása a hittestvéreké volt, Németországban akarták eltemetni. Ámde a rajongóan szerető hitves: Mária Eleonóra k ralyné, nem tudott megválni attól a szívtől. Királya, hitvese szívét aranydobozba zárva magával hordozta. Csak két év múlva tudott megválni attól s környezetének rábeszélésére megengedte, hogy Gusztáv Adolf tetemével együtt Stockholmban a Ridder- holm templomban eltemessék a szívét is. De amiként János apostolnak, a szeretet apostolának szívéről mondják, hogy az nem halt meg, csak pihen, nyugszik, alszik a sírban, hogy csendes dobogásával még a reája boruló rögöt is megmozgatja, úgy el lehet azt mondani Gusztáv Adolf szívéről is. Nem halt meg, tovább él, megmozgatta és megmozgatja sok, sok evangélikus keresztyén ember szívét. Nem gondolok most egyedül azokra a hősökre, akiket Gusztáv Adolf szíve, lelke,/szelleme annyira megmozgatott, hogy nemcsak a lützeni csatát, hanem az egész harmincéves háborút addig-addig folytatták, míg a közös nagy célt, a protestáns vallásszabadságot ki nem vívták, hanem gondolok azokra, akik fegyver nélkül, csupán Gusztáv Adolf szívével, az abban lakó soha el nem fogyó áldozatos szeretettel igyekeztek s igyekeznek szorongatott, szegény hittestvéreiknek segítségére lenni. Vagy hát nem a Gusztáv Adolf szívére ismerünk abban a D. Grossmann Keresz- tély lipcsei szuperintendensben, aki a hős svéd király halálának kétszázéves emlékünnepén, 1832. nov. 6.-án, ott a lützeni csatamezőn elhatározta egy Olyan egylet Uram, áldj meg engem, hogy én is áldás lehessek ! . . . „De amíg szívedet A testnek indulatja: Kevélység, irigység, Harag és önzés lakja, És nem a szeretet, Mely kész a jótétre: Addig nem vagy méltó A keresztyén névre.“ Ámen. alakítását, amely ép úgy mint Gusztáv Adolf a végveszélyben levő szórványban szétszórt evangélikusoknak segítségére siet? S vájjon az a Grossmann alakította Németországi Gusztáv Adolf Egyesületet, nem az a „Corpus Evangelicorum“, nem az evangélikusoknak teste és egyesülete, amelynek létrehozása Gusztáv Adolf szívének egyedüli vágya és törekvése volt? Gusztáv Adolfnak nem volt fia, csak egy hitehagyott leánya, de a Gusztáv Adolf-Egyesület az ő igazi gyermeke, abban tovább él az ő nemes, hittestvéreit szerető s azokért életét is feláldozó szíve. S az a világot átfogó egyesület, melynek szervezete bámulatba ejti az embert, méltán viseli Gusztáv Adolf a kiváló szervező és hadvezér nevét. Olyan ez az egyesület, mint egy óriási hadsereg, mely a helyi-fiók s főegyletek elöljárói, mint holmi tisztikarok, vezetése alatt áll. S az egész egylet élén ott látjuk a „Centralvorstandot“, a központi vezetőséget, a vezérkart a maga elnökével. S a szövetségesek sem hiányoznak, a más országbeli (svéd, holland, schweizi, el- zász-lotharingiai, osztrák, magyar, erdélyiszász, jugoszláv, lengyel, rigai s több amerikai) hasonló nevű s célú egyesületek. S Gusztáv Adolf szíve, lelke, szelleme szab irányt a központi vezetőségnek ép úgy, mint a legkisebb alakulatnak. S ez az irány mi lehetne más, mint követni az apostol intését: „Míg időnk vagyon mindenekkel jól tegyünk, kivált- kipen pedig a mi hitünknek cselédeivel“. (Gál. 6, 10.) Hitünknek cselédeit keresi a Gusztáv Adolf Egyesület Európában ép úgy, mint Ázsiában, Amerikában ép úgy, mint Afrikában s Ausztráliában. A rendelkezésemre álló hely nem engedi meg, hogy messze földre vezessem Gusztáv Adolf szive. Irta: Ziermann Lajos.
