Harangszó, 1932
1932-04-10 / 15. szám
XXIII. évfolyam. 1932 április 10. 15. szám. Alapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. L&ptul&jdonos Ounánlúli Luther-Szövetsóg. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poatacsekkszámla: 30.526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HARANGSZÚ Tudakoasátok as írásokat. János 5, 39. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikáiba egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Kétféle Biblia. Kétféle formája van a megbecsülésnek, aszerint, hogy mit akarunk megbecsülni. Van dolog, amelyet azzal becsülünk meg, hogy nem nyúlunk hozzá s van dolog, amelyet azzal becsülünk meg, hogy élünk vele. Az emléktárgyainkat akkor becsüljük meg, ha eltesszük őket jó helyre és minél kevesebbszer bolygatjuk, a kenyerünket pedig akkor becsüljük meg, ha élünk vele. Milyen szomorü látvány egy darab kenyér, amelyet félredobtak penészedni, keményed- ni, pusztulni engedtek. Pedig az Isten azért adta, hogy éhes embereket tápláljon s legyen belőle erő munkás férfikarban, élet mosolya kicsi gyermekarcon, megelégedés boldogsága szegény koldus szivében! Milyen szomorú a félredobott kenyér! Szomorúbb csak egy van nála: a félredobott Biblia. Isten ezt a könyvet nem a mestergerendára, nem a sötét polcok pókjainak szánta, hanem az asztalodra, a kezedbe, hogy szelidvilágú csöndes estéken kitáruljon előtted s lehessen számodra is, hajlékod számára is lélek-kenyere, vigasztalás, erősödés, élet. Két Bibliát látsz a képen. Ugyanazt az Igét íratta bele mindkettőbe az Isten és mégis egy egész világ van közöttük. Az egyik ott van a mindennapi használat tisztes asztalán, a másik valami elrejtett zúg poros polcán. Az egyik mellé énekes- és imakönyv simul oda áldott összhangban, a másikon csúf pókok sétálnak. Az egyik mellett ott ég a lelki virrasztás gyertyavilága, a másikra piszkos, sötét légyfogó háló borúi rá dicstelen takaróként. Az egyiket olvassák, a másikat félredobták. Ha meg tudnának szólalni, oh mi mindenről beszélne ez a két Biblia. A felső beszélne arról a nagy Nem ilyen a Bibliád ? Ilyen-e a Bibliád? tiszteletlenségről, amellyel odahajították a pókok birodalmába. Gondold meg, mennyi tiszteletlenség van abban, hogy emberek, akik meg tudják becsülni barátjuk levelét, asztalukra tesznek regényt és vicclapot, díszes albumba rakják képeslapjaikat, — a legszentebb könyvet, amelyet Isten Íratott számukra, tiszteletlen kézzel sarokba tudják dobni. — Az alsó beszélne arról a nagy tiszteletről, amellyel ki-kinyitja esténként a családfő munkában kérgesült tenyere, vagy az édesanya gyengéd ujja. A felső beszélne arról, hogy mi minden akart lenni a család számára. Akart lenni vigasztalás, erő, fény, békesség, égi kalauz, - akart, de hiába: tehetetlenné tette a pókhálóbilincs. — Az alsó beszélne arról, hogy mi minden tudott lenni a család számára. Hogy olvastán hány jótékony könny pergett alá síró szemekből, hány megkönnyítő sóhaj röppent el nehéz szivekből, hányszor keltek fel mellőle sugárzóbb arccal, összefonódottabb szeretettel azok, akik leültek melléje. Oh, ha beszélni tudnának a Bibliák! De majd egyszer megszólalnak a Bibliák! Megszólalnak a pókháló lepettek is és Ítélő vádolás lesz a szavuk s megszólalnak az olvasottak is és mentő bizonyságtevés lesz a beszédük. Evangélikus testvér! Sajtóvasárnapon a Harangszó hadd kérdezze meg tőled testvéri szóval: hova jutott hajlékodban a legszentebb sajtótermék, Isten sajtója, a Biblia? Ha beszélni tudna, mit mondana rólad a Bibliád? Ha a pókhálós polcon van a Bibliád, vedd le onnét még ma, tedd az asztalodra s gyújtsd meg melléje hivő imádságod gyertyavilágát ! Sz. /.
