Harangszó, 1932
1932-04-10 / 15. szám
116 HARANGSZÓ 1932 április 10. Érettem is imádkozott ? János 17a, „Én ezekért kö- nyörgök, azokért akiket nékem adtál, mert a tieid.“ J ézus főpapi imájában első sorban az ő tanítványaiért könyörög. Azokra gondol, akik e földön legközelebb álltak az ő szivéhez, akik az ő szent munkájának látható gyümölcsei, akiknek szívébe beleírta az Isten igaz ismeretét, akikben fellobogtatta az istenimádás tiszta lángját. Érettük imádkozik, hogy munkájának eredménye veszendőbe ne menjen, hogy az a láng ki ne aludjék, hanem világítson minden emberak* előtt. Tehát a tanítványaiért könyörög, akik hordozói a fénynek, az igazságnak, akiknek munkáján keresztül meg- dicsőíttetik az Atya. De ha tovább olvassuk a főpapi ima könyörgő szavát, ezt találjuk benne: „De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem ...“ Íme tehát minden ország, minden idők hívő embereiért is imádkozik Jézus! Jól jegyezzük ezt meg mi is: Jézus reánk is gondolt, érettünk is tusakodott a főpapi imában, Öreg asszony sorsa. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihdlyné. Sokszor hallottam a példabeszédet: „Könnyebben eltart egy apa tíz gyermeket, mint tíz gyermek egy apát“. Merész túlzásnak tartottam mindig, migne,m :— a nép között élve — sok alkalmam volt meggyőződni annak igazságáról. Az a kis történet is, amit ím elmondandó vagyok,'szomorú valóság. * * * Az imént gördült be a lelkész kocsija a tehetős parasztgazda udvarára, ö maga már belépett a házba, de az egyházfi most kászolódik le a kocsi-ülésből, óvatosan tartva kezében a fehér kendőbe göngyölt kelyhet s az Úr vacsorájának egyéb kellékeit. Szomorú ház ez nagyon! Egy kicsinyke élet ébredt itt ma a kelő nappal, de az édesanyáé kialuvófélben — Fiatalon, boldogan, meghalni oly nehéz — az Urnák végzései beláthatatlanok. Kevéssel utánuk egy elkényszeredett anyóka vánszorog be a kapun, kopott nagykendője alatt mintha valamit szorongatna. Agyonfoltozott ruhájában, sápadt, beesett arcával, maga a megtestesült nyomorúság. Vissza-visszatekint, mintha rosszban járna, majd végiglopódzik a ház mentén s az udvaron leül egy kidőlt száraz fatörzsre, mit a gazda talán kétágasnak szánt s hogy majd megfaragják, odakészített. Fázósan gubbaszkodik ott, pedig az őszi nap melegen ontja reá sugarait; a a mi üdvösségünk gondja is ott nyugodott az ő szivén. Úgy tett, mint az édesanya, aki minden gyermekéért imádkozik egyetemlegesen, de ebben az egyetemes imádságban benne van külön-külön mindegyik gyermeke s mindegyik gyermekének külön gondja, küzködése ... Gondoljuk hát meg, hogy Jézus mirólunk is ezt akarja elmondani az Isten színe előtt: „Atyám, a tieid ők, és te nékem adtad őket, hozzám jöttek és befogadták azokat a beszédeket, amelyeket én adtam nékik . ..“ Ha ezt elmondhatja rólad is, akkor neked is főpapod Ő. Közbenjáród, Barátod . . . s mondd : ki árthat akkor néked életben, halálban, múló időben vagy örökkévalóságban ! ? . . . Mi a „Harangszó“? A „Harangszó“ ma a legnagyobb magyar evangélikus nyilvánosság. Ez mindenekelőtt a megjelenési példányszámánál fogva. Lehet, hogy ebben a tekintetben van egy-két magyar ev. lap, mely ezt a példányszámot megközelíti, sőt esetleg meg is haladja, de azok helyi érdekű gyülekezeti lapok s nem állhatják feje fölött lármás fecskesereg csapong, azok röptét kiséri szomorú tekintettel. Talán ő is — mint azok — elvágyakozik innét melegebb vidékre, boldogabb hazába? Az urvacsorai szertartás ott benn véget ért. A lelkész ismét megjelenik a tornácon és vigasztaló szavakkal búcsúzik a házigazdától, aki őt lehorgasztott fejjel nyomon követi. Az öreg asszony ezalatt észrevétlen közeledett hozzájuk s most hirtelen lehajol, hogy megcsókolja az egyház szolgájának kezét. — Egy kis kérésem volna, tisztelendő uram! — Beszéljen, jó asszony! — Négyszemközt szeretném csak megmondani. Lassan haladnak egymás mellett hátrafelé a hosszú udvaron. — Hogy hívják, leányom? Nem emlékszem rá, hogy már láttam volna. — Özvegy Kaszás Petemé a nevem, és bizony nem ismerhet, tisztelendő uram. Tavaszi szántáskor lesz még csak esztendeje, hogy közénk hozták, én pedig már évek óta nem tudok a templomba járni, mert a sallósi templom jó kétórányira van ide gyalogszerrel. Ez az én legnagyobbik bánatom. Míg győztem erővel, egyetlen vasárnapot se mulasztottam volna el s a szentbeszéden, amit ott hallottam, elgondolkodtam egész héten át. De már két esztendeje, hogy ágynak estem, nagyon rossz a mellem és a lábaim se bírnak, most is csak azért ci- helödtem föl, mert hírét vettem, hogy kihozták a tisztelendő uramat a szegény Kelemen Jánosné hugomasszonyhoz. ki a versenyt a „Harangszó“-val az elterjedettségi kör tekintetében. A „Harangszó“ ma a legnagyobb magyar evang. nyilvánosság az eltérj edettségénél fogva. Áttörte a kerületek kinai falát. Minden kerületben vannak tekintélyes számmal előfizetői. Áttörte a nemzeti határokat is. A külföldi magyarságban is sokan olvassák: Csehországban, Ausztriában, Romániában, Német-, Francia-, Finnországban, Amerikában, Kanadában. Áttörte a felekezeti határokat is. Olvasótáborában vannak ref. és róm. kath.-ok is, még pedig nemcsak olvasók, hanem előfizetők is. A „Harangszó“ ma a legnagyobb magyar ev. nyilvánosság az olvasottságánál fogva. Akik járatosak a lapkiadás birodalmában, azok tudják, hogy vannak lapok, amelyeknek az olvasó tábora sokkal kisebb, mint a megjelenési száma. A „Harang- szó“-! azonban olvassák is az emberek. Már csak azon egyszerű lélektani oknál fogva is, hogy a legnagyobb részben fizetni kénytelenek érte, papírkosár anyagáért pedig nem igen hajlandók az emberek fizetni. De kézzel fogható bizonyítékaink is vannak az olvasott— Ki a gondviselője? — Senki! Azaz, hogy — a fiam, meg a felesége. Igenis. Itt lakom azoknál, mindjárt a harangláb mellett, az alsószeren. De már jobb szeretnék künn a temetőben lakni. Minek is él az ilyen tehetetlen öreg, akinek már senkise veheti hasznát, mikor körülötte a fiatalok rendre elhullanak?! A múlt héten igen rosz- szul voltam, már reménykedtem, hogy eljön az én órám is. Csak az bántott igen nagyon, hogy nem élhettem még egyszer utoljára az Ür vacsorájával. — De hát miért nem küldtek értem? Kijöttem volna szívesen. — Tetszik tudni, az ilyesmi pénzbe kerül. Nem a tisztelendő urat értem, tudom, hogy a szegénytől nem fogad el semmit se, de a fuvaros, meg az egyházfi járandósága. Hanem, ha talán most lenne olyan szíves, tisztelendő uram, hogy meggyóntatna az Isten nevében! — Helyesen van. Menjünk a lakására. Az öreg asszony ijedt, tiltó mozdulatot tett. — Nem! Ne, a világért se! Ott nem is tudják, hogy én idejöttem, nem is készültek ilyen esetre. A fiam talán nem is szeretné. Házsártos néha, pedig nem rossz ember ám. Csak pár lépés ide az iskola, talán odamennénk. A mester úr már kieresztette a gyerekeket. Van ám egy kis borom is az Úr vacsorájához, a kocsmárosné adta szívességből. Tetszik tudni, mivel a fiam nem tudta, hogy mi szándékkal vagyok, hát nem is vehetett. — És a kopott nagykendő alul előkerült
