Harangszó, 1932
1932-04-03 / 14. szám
1932 április 3. HARANGSZÓ 111 emberek akiknek megmentése minket is terhelő szent kötelesség. Az igazi evang. ember az ő nyomorúságában is tud adni annak, aki nála is nyomorultabb. Adományt elfogad és rendeltetési helyére szívesen továbbít a Harangszó kiadóhivatala is. A mennonitáknak (holland eredetű kér. felekezet) is volt Harbinban néhány száz menekültjük, ök egykettőre összegyűjtöttek 41.000 dollárt és már biztonságba is helyezték hittestvéreiket. A világ legnagyobb protestáns egyháza, az evangélikus egyház csak nem hagyja pusztulni 397 gyermekét?! A harbini evangélikus menekültek az evangélikus világtestvériség melegéből mennyit érezhetnek meg a te szived melegén keresztül?! Sz. J. Képek egy gyülekezet belmísszíói munkájából. Az nem fontos, melyik gyülekezetről van szó. Valószínűleg lesz ilyen gyülekezet elég szép számmal, amelynek bel- munkája a tollhegyre kívánkozik. De még mindig kell róla beszélni, mert nem ment még be a gyülekezetek vérébe. És épen 'ezért van jogosultsága ennek a pár képnek is. * Megyek az utcán. Egy ifjú jön velem szemben. „Erős vár a mi Istenünk!“, hangzik érthetően felém. Azon veszem magamat észre, hogy megálltam és bámulva nézek a fiú után. Azután jön egv másik, egy felnőtt. Ugyanaz az eset. De erre már én is felélek: „Erős várunk!...“ Érdekes itt az alászolgája, vagy a kezeit csókolom helyett így köszöntik egymást az evangélikusok. Micsoda összekötőkapocs ez a gyülekezet tagjai között! * Az állami iskolában hittanórán vagyok. Első és másodosztályos gyermekek ülnek nagy komolyan a padokban. Óra végén, az imádság után szívükre teszik a jobb kezüket. — Nem tudom, mit akarnak, de én is úgy teszek. Egyszerre csak felhangzik harsányan a Hiszek egy..., az Apostoli Hitvallás. — Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy a múltkor találkoztam egy felnőtt emberrel, akiről bár a lelkésze azt mondta, hogy egyike a legbuzgóbb egyháztagoknak és a saját bevallása szerint nem tudja kívülről a Hiszek egy-et. * Hittanóra a szórványban. Három faluból összegyűjtött fiúk és leányok talán mindössze tizen ülnek a padokban. Az óra végén az imádság és az Apostoli Hitvallás elmondása után sem mozognak a helyükről. A szívre tett kezek lekerülnek s mintha mindegyik lábujjhegyre állt volna, úgy állnak a helyükön. Talán valami költeményt mondanak ej? Töröm a fejemet. Aztán megoldódik a rejtély, csak lélegzetet vettek, hogy minél harsányabban tudják elmondani: Én evangélikus vagyok Vallásoméi élek, halok, Ez Jézus igaz vallása, Melynek nincs a földön mása. Jézus mondja: azt higyjétek, Amit én hirdetek néktek. S hogy az igazat tudjátok, Ott az írás olvassátok! Amit ez a szent könyv hirdet, Azt vallom, én semmi többet. Ami ezen kívül vagyon, Azt hitemen kívül hagyom. Mire a végére érnek én is nőni kezdek az örömtől. Ha minden szórványbeli evangélikus gyermek 6 éven keresztül ezt mondogathatná legalább a hittanórák végén, azt hiszem egyházunk sem fogyna!... * Két kocsi áll a paróchia udvarán. Minek kettő, hisz az egyiken is elférünk mind a hárman — mondom. A másik a káplán úré ... — hangzik a válasz. Hát ö nem velünk jön X-be? (Ez a hely az anyagyiilekezettöl 20 km-nyire fekszik) Nem, ö Y-ba megy. Van ott két konfirmandus gyermekünk azokat tanítja. Érdekes, sok helyen bizony még tizenkettőért sem mennek ki — de ezt csak magamban gondolom. Közben orrunk hegyéig betakarózva megindulunk. Egv faluban három kis leány szalad felénk. A kocsi megáll. Mit kereshetnek itt ezek a kis leánvok? forgatom a fejemben. Egy hangos Erős vár a mi Istenünk után már el is helvezkedtek a kocsi előülésében. Mindegvik kezében könyv van. Hittanra viszi őket a lelkész a szomszéd faluba, ahol szintén három-négy evangélikus gvermek van — oldódik meg előttem a kérdés. Hittan óra után az egész kis gyülekezet bibliaórán vesz részt. Húsz kilométer pár gyermekért és egy biblia óráért! * A szórványok teljesen szervezettek. Az egyik szórvány évi 50 P-vel járul hozzá az évi adóhoz. A kiszállásokért fuvardíjban 180 P-őt kell fizetni. De a gyülekezet szívesen hozza meg az áldozatát, mert nem mellékes számukra, hogv az a pár ember evangélikus marad-e vagy pedig elveszik az egyházunk számára. Egész rakományt hoz a postás. Újság mind. Egyházi újság. 50-en felül van a Harangsző-bói, az Evangélikus Ifjúságból, de szép számmal van a Jöjjetek én Hozzám-ból, az Evangélikusok Lapjá-ból is. Az összes lappéldányok száma jóval 150-en felül van. Ha legalább még száz ilven gyülekezetünk volna, nem kellene féltenünk az egyházi sajtónkat! Az egyházi sajtó ugv látszik nagyon is hozzá tartozik a gyülekezet munkájához! * A nöegylet pénztárforgalma az elmúlt évben 260Ö P. volt. Ez az összeg nem a „protestáns teák“ vagy pedig az „evangélikus bálok“ bevétele, hanem a tagok fizetése. Úgy látszik az „evangélikus“ bál“ vagy tea mégsem belmissziói munka! A gyülekezet tagjai egyesületekben tömörülnek. Van nöegylet, leányegylet, ifjúsági egyesület, serdülő csoport, vasárnapi iskola, vannak bibliaórák külön- külön, vannak evangelizációs órák és előadások. A nőmunkát a nagytiszteletü asszony végzi, de mint mondja, annyi segítője lesz és van, amennyit akar. Ö neveli a leányifjuságot, hogy később segítségére tudjanak lenni. * A lelkész tudja mindig, hogy hol van beteg, ki beteg a messze szórványokban is. Azt is tudja, hogy a negyedik faluban, a három evangélikus család legénye kit akar feleségül venni. Tud mindent, ami a gyülekezete életére tartozik, mert csoportjai segítenek neki a munkában. Meg az ö számukra sem közönyös, hogy az a legénv nekiink-e vagy ellenünk ad-e te- verzálist. * Ez a munka természetesen nem máról holnapra támadt. A gyülekezet múltjában vannak piros betűs napok. így az első evangélikus konferencia ott volt. Volt ott vasárnapiiskolai vezetőképző kurzus, leánykonferencia. A gyülekezet ifjúságából mindig van valaki, ha az ország másik végén van is valami gyűlés, konferencia. A lelkész odaadó munkája mellett ezek is szerepet játszottak abban, hogy ebben a gyülekezetben van belmissziói munka, nemcsak papíron, hanem valóságban. Erős Sándor. Tavasz. Valahányszor a mély, öntudatlan álmát alvó természet a tavasz csókjára ébredni kezd, ez a csodálatos misztérium mindig igazi, őszinte hálát kelt lelkemben Isten iránt. Milyen csodálatos birodalom is a természet birodalma! A nemrég még reménytelen, sivár kép a tavasz érintésére a rjmény zöld színébe öltözött s az uj élet vágyának, az uj élet akaratának fenséges harmóniáit vélem felismerni abban a szimfóniában, amely a madarak dalában, a virágok illatában száll az Úrhoz. Igen! A természet vágyik tavaszra, örül ennek és várja a gyümölcsérlelö nyarat. Testvérem! Várod-e, kivánod-e te is lelked tavaszát, szeretnél-e te is ujraéb- redni hosszú téli álmodból? Akard ezt, mert az Ur csak ezt várja tőled. S ad majd neked boldog, ujjongó tavaszt, amely rügyet fakaszt és nyarat, amely gyümölcsöt érlel lelked fáján. D. E. Természetben. Kint járva a természetben, Elmereng a lelkem, Csodálattal szemlélgetem, Hatalmad Istenem. A Te lelked él mindenütt, Akármerre nézek: Nagyságodról beszél nekem Az egész természet. Dicsőséged prédikálja A föld, ahol állok, Teelőtted hódolnak rajt, Az első kalászok. A lágy szellő rólad susog, Elröppen felettem, Gondolatban elmerülve, Hozzád száll a lelkem. Schaffer Pál. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t*
