Harangszó, 1932
1932-01-03 / 1. szám
2 HARANGSZÓ 1932 január 3. még nincs rajta sir. Olyan mint az óceánnak csendes tükre, mely még nem látott vihart. Úgy távolról nézve igéretteljes a telülete, szinte munkára hivja az embert. S hozzá is fog. Úgy érzi, itt kárpótolva lesz a múltért. Uj számításokat csinál s új terveket fektet fel. Vágyai az eget verik s egész valóját eltölti a remény. Úgy érzi, hogy egy új világba lépett. Itt más az éghajlat, masok a viszonyok s*mások az eshetőségek. Az új évszámmal mintegy átszerveződön egész belvilága s ennek megfelelőleg látja másnak az előtte fekvő új idődarabot is. A külvilágot mintegy belegyurja a maga kis lelkivilágába s olyannak lát mindent, amilyennek lenni kívánná. Az Isten által teremtett világot a maga világává akarja átformálni s meg van róla győződve, hogy sikerül is neki. Olyan mint az a mániás beteg, ki királynak képzeli magát s meg van győződve róla, hogy az egész világ néki hódol s mikor őrjöngésében ráhúzzák a kényszerzubbonyt, akkor igazságtalanságról panaszkodik. Így járunk mi is. Egyik csalódás és a másik után. Az újesztendőnek sima földjén egymás mellett felsorakoznak a sírok s keresztfáik feliratai elmondják bukásaink gyászos törA vagyon nem boldogság. Irta: Dr. Schlitt Gyula. (41 Pál olyan lett, mint a pipacs. Érthetően ráolvastak. Alig talált szavakat, hogy szégyenkezését takarja. Nem mert Irén szemebe nézni. Hebegett valamit a társadalmi osztályok között fennálló válaszfalakról, melyeket nehéz ledönteni s biztosította Irént, ha tudta volna, hogy ilyen bájos szomszédja van, szegre akasztotta volna a szabályokat s nem fosztotta volna meg magát azoktól a kellemes óráktól, melyeket Irén közelléte szerzett volna neki. A szavak megtették hatásukat s Irén már őszintén bánta, hogy rápirított Hor- vaira. Horvai azonban nem sértődött meg, hanem felajánotta Irénnek^ hogy elkíséri haza, mert nem engedheti egyedül a még mindig idegesen viselkedő lóval. Irén szívesen vette Pál társaságát, hisz titkos álma volt mindig, egyszer szem- től-szembe állani egy Horvaival. Gyalog mentek egymás mellett. Pál a lovat vezette-. A park széléhez érve, Irén megköszönte Horvai áldozatos segítségét s elbúcsúzott. Pál, miközben Irént nyeregbe segítette, megígérte, hogy intézőt fog küldeni, kire rábízhatják Somlaiék a gazdaság vezetését s ki gondoskodni fog, hogy Irénke ne jusson többször ily veszélyes helyzetbe. Irén mosolyogva bólintott, jelezvén, hogy örömmel látja Pálnak gondoskodását, kezével intett s elténetét. S amikor az új földrésznek minden talpalatti részét sirhalmok lepték el, akkor lezárjuk az örökkévalóságnak 1932. számú részét is, panaszkodunk s igazságtalansággal vádoljuk az életet. Pedig mi történt ? Csupán egy ferde okoskodásnak súlyos következményeit kellett megérnünk. Nem mondhatod a napnak, hogy keljen nyugaton, hogy rohanjon Kelet felé s nyugodjék le itt. Te teremtménye vagy az Istennek akár a nap, a te pályádat is az Istennek örök törvénye szabja meg s nem önmagad. Itt hibázol. Amint' esztendőkre osztja az ember az örökévalóságot s azt hiszi, hogy a végtelenseget méri, pedig csak saját gyarlóságának állít emlékköveket, úgy te is részekre bontod erkölcsi fejlődésednek idejét s azt hiszed, hogy egy későbbi esztendő helyre állíthatja számodra sok elmúlt esztendőnek a mulasztásait. Ne akard a magad számára beosztani az életet, úgy, hogy maradjon mindenre: a bűnre is és az erkölcsre is. Nem te rendelkezel az időddel, hanem az Isten. Ne évekkel mérd az életet. Nincsenek évek, hanem egy végtelen örökkévalóság, melyben minden teremtmény s így az ember is a tökéletesség felé formálódik. Amit te éveknek, évszatünt a park sűrű fái között. Pál sokáig nézett utána. Lázas gondolatok űzték egymást agyában. Milyen természetűek voltak e gondolatok, jók vagy gonoszak? Meglátjuk még a történet folyamán. Pál egyenlőre még az ősi kastélyban lakott. Az új tulajdonosok valami okból kifolyólag még nem vehették át a birtokot. Úgy érezte magát Pál, mintha ö volna még a tulajdonos. Nem egyköny- nyen engedte magát nlegzavartatni álmodozásaiban. Irénnel való találkozása pedig teljesen abba a tudatba ringatta, hogy ő a régi Horvai Pali, kinek a féí világ a vagyona s kinek rendelkezésre áll a világnak másik fele. így meglehetős jó kedvvel tartott haza felé, hogy útnak bocsássa minél előbb Bandit s ellássa jó tanáccsal, mint kopogtasson be Somlaiéknál. IV. Irénre e naptól kezdve nem lehetett ráismerni. Derült kedélye napsugárként játszott az egész házzal, még a kis Éva is úgy érezte néha, hogy öt is szereti. Amália néni.t meg elárasztotta annyira hízelgő kedveskedéseivel, hogy nem ismert Irénnél jobb és kedvesebb teremtést a világon. S mily kedves ember volt Horvai?! Kelemen Bandi meg úgy elvezette a gazdaságot, mint senki még soha; igaz, hogy még csak egy hete, hogy itt van s rendes körülmények között ily rövid idő alatt nem lehet véleményt alkotni valakinek gazdálkodási képességei koknak nevezel, az nem más, mint az Istennek veled szemben megnyilatkozó nagy kegyelme és jósága, hogy figyelmeztessen ittléted céljaira, kötelességeidre. Az élet aszerint jelenik meg előtted, mint fájdalom avagy mint öröm, hogy miiyen szemszögből nézed az évek rendeltetését; ha az évek számodra csak határkövek, melyek mentén a sir felé haladsz, akkor elszomorodik szíved s az életet fájdalomnak látod, ha pedig kegyelmi időknek látod, melyek Isten jóságára figyelmeztetnek, akkor ezek az évek egybe folynak s az Isten iránti koteles- ségteljesítésnek egységes idejévé válnak, melyet neked ki kell használnod, akkor az élet számodra öröm. Ne kösd sorsodat túlságosan a jövő reményeihez, mert akkor köny- nyelmüvé leszel, ne is keseregj a múlton, mert ez elemészti életerődet. Nincs sem múlt, sem jövő, csak egy végtelen öröklét, melynek Isten dicaratából te is tényezője vagy s nem az évek állapítják meg életed befejezettségét, hanem hogy mint leleltél meg a rádbizott felaoatnak. Az igazi életérték szempontjából az egyik 18 év alatt többet végzett, mint más 80 év alatt. A kötelességteljesítés legyen időnk mértéke felöl, de Somlaiék azért úgy látták, hogy Kelemen úr nagyszerű gazda, ki megérdemli a bizalmat. Minden véleményünk attól függ, milyen szemüvegen át nézzük a világot s az eseményeket. Irén felrakta a rózsaszínűt s ezen keresztül kellett az egész családnak nézni az életet. Úgy történt minden, amint a két jó barát kitervezte. A Somlai-ház teljesen a hatásuk alatt állt. Elhittek nékik minden mesét, melyet elibük tártak s amellyel megmagyarázták, miért is kellett Horvainak a birtokot eladni? Ma többet hoz a pénz s a birtokon úgy is volt még egy kis teher, régi teher, tehát sokkal rentábili- sabbnak látszott eladni s a kamatokból élni. A szerelmes szív vak. Irén elhitt mindent, hisz oly kedvesen tudott Pali beszélni. Bandi meg Elizre volt nagy hatással a nagy szaktudásával, mellyel a gazdaságot vezette s amelyet különösen Pál tudott magasztalni a hölgyek előtt. Amália nénit meg magával ragadta az a csodálat, mellyel a két leány a fiatalembereket nézte. Éva nem sokat számított. Ő a fejlemények mögött teljesen eltűnt. Ki-kijárt szülei sírjához, ott panaszkodott és sirt. Ez volt a szórakozása, ha a ház körül elvégezte köteles munkáit. Bandi a legnagyobb odaadással és hozzáértése által megengedett készséggel végezte munkáját. Nagyszerűen tudta mutatni, mintha legjobban értené a gazdálkodást. A cselédséget megnyerte, hogy rendkívül jól bánt vele, a családot