Harangszó, 1931
1931-11-15 / 46. szám
364 HARANGSZÓ 1931 november 15. Sántha Károly vallomása. Evangélikus egyházunk áldott munkásságéi zsoltárosának, Sántha Károly- nak a síremlékét a közelmúltban avattuk fel. Ez alkalomból közöljük a boldogulnak egy levelét, amelyet a „Harangszó“ egyik munkatársához intézett. Munkatársunk u. i. 1920-ban felkereste jubileuma alkalitiából Sántha Károlyt üdvözlő soraival és erre válaszolta a következőt: „Kévés uramöcsém! — Szivemből köszönöm a megemlékezést. A mozgalomnak dicsőült Székács, az „Ország papja“, az én kedves volt tanárom az oka, t. i. Ő hagyta meg nekem, hogy az énekügy mezején dolgozzam Györy Vilmos-, Cpengey Gusztávval stb. együtt. Öregedő koromban kezdtem a munkába leginkább. Nem vagyok Székács, mikor arra kérem, kedves uramöcsémet, hogy álljon meg nemes föltétele mellett. Egyházunk mezején sok a száraz csont. Az Úr Leikével leheljen belé életet! Segítse a jóságos Isten ! . . . Excelsior ! Baráti kézszorítással Budapest, 1920. nov. 19. Öreg társa: Sántha Károly.“ E rövid levélkében benne van a Sántha Károly értékes lelke. Amikor mindenfelől szeretet, elismerés, dicsőség sugárzott felé, akkor ö szerény kézmozdulattal, alázatosan elhárit minden elismerést, dicsőséget magától és tanítvá- nyi hűséges hálával emlékezik meg nagy tanáráról, Székács József püspökről. Övé az érdem, vallja szerényen. És a nagy íineplés hangulatában is csak azt látja, hogy egyházunk mezején mindenfelé ott fehérük a „sok száraz csont“, miről a próféta írt s nem magára gondol, hanem egyházunkra, mikor felhívja ifjú társát, hogy a száraz csontokba az Úr leikével leheljen életet. Egyházunk üdve, Istenünk dicsősége volt az ő lelkének a főcélja, egyetlen álma egész életében, még a „nyugalomba“ vonulása után is. Kedves Károly bátyánk! Folytatjuk a munkád! Pihenj immár a szebb hazában a hű munkások békéjével! Megélednek még a száraz csontok! Naggyá lesz még a mi kis egyházunk! (pl.) OLVASSUK A BIBLIÁT. Hangok a szív mélyéből. November 16. Tied vagvok! 119. Zsoltár 94a. Ezt a két szót sokszor mondják, még többször érzik az emberek. Ezt mondja és érzi a honfi, ha hazájára gondol, a gyermek, ha anyja, vagy apja jut eszébe, a szülő, ha gyermekére tekint, a munkás, ha munkájához fog, a hivő, ha Urára néz: tied vagyok. Ázt jelenti ez, hogy az ember nem magáénak tudja magát, hanem valaki másénak, akit szeret. A zsoltáríró szívéből az Isten felé száll ez a két szó, hogy benne kifejezze azt, hogy ö az Istenének tudja magát, ő az Istent szereti. Kiének tudod és vallód te magadat? A szíved mélyéből ki felé szállnak a hangok: tied vagyok? Vagyo- nod, pénzed, élvezeteid, vagy elsősorban az Isten felé? November 17. Hozzád tartozom. 1, Mózes 1 : 27. János 3 : 16. Ha valakiének tudom magam, akkor ahhoz hozzátartozom, vele az életem állandó vonatkozásban van. Látható és láthatatlan szálak fűznek hozzá, tehát nem élek elszigetelt életet, nem vagyok soha egyedül. Ha Istené vagyok, Istenhez tartozom s ennek az Istenhez való tartozásnak a kiváltságait élvezem. Képére és hasonlatosságára alkotott. Fia által gyermekévé fogadott. Javaival megajándékozott. Krisztus vére hullásával az örök élet üdvösségére elhívott. Él-e lel- kedben az Istenhez tartozás tudata’3 Visszatart-e a bűntől és vezet-e az Istenben való élet útján? November 18. Szavadra hallgatok I. Mózes 12 : 1—6. Lukács 10 : 38—42. Sokféle szóra kell hallgatnom. Kötelességem, lelkiismeretem, emberek, a sátán, a bűn mind beszél, mond és akar valamit. Jót, vagy rosszat. Ha Isten szavára hallgatok, az csak javamra válik. Isten mindig megáldja azokat, akik szavára hallgatnak. Megáldotta Ábrahámot, mikor a szavával utat mutatott neki kifelé az ősi házból. Megáldotta Máriát, mikor az Úr lábainál ülve az élet igéit hallgatta. Megálotta az ismert és ismeretlen milliókat, akik hivő szívvel figyeltek rá. S milyen szomorú, hogy ma mégis olyan sok ember bedugja a fülét, megkeményíti a szívét, elkerüli az istenházát, nem olvassa a Bibliáját s megszólja, aki ezt teszi. Ebben az Isten szavára nem hallgató világban tudod-e te Ábrahám engedelmességével és Mária buzgóságá- val hallgatni Isten szavát? Ki mered-e nyitni, mikor egyedül, vagy mikor emberekkel vagy a Bibliát? November 19. Tanácsaidon járok. Jónás 3. Olvasd el Jónás könyvének előző két fejezetét is s meglátod, mennvi keserű csalódást kellett átélni Jónásnak, míg rászánta magát arra, hogy Isten tanácsán járjon. Mindig mást akart, mint amit Isten tanácsolt neki. Keserű csalódások várnak rád is, ha nem az Ö tanácsán jársz, hanem a magad, az emberek, vagy a sátán tanácsát követed. A Judások, az Ananiások és Safirák, a névtelen megszámlálhatatlanok, akik tönkretették az életüket, eljátszották az üdvösségüket. mert nem Isten tanácsán jártak, kiáltó figyelmeztetések: először mindenben Isten tanácsát keresd! Életed nagy és kicsiny dolgai előtt kérdezd meg a Bibliád lapjairól, az imádságaidból, hogy mit tanácsol az Isten és csak azt tedd, amit fi mond és helyben hagy. November 20. Megtartásodat kérem. 119. Zsolt. 94b., 18. Zsolt. 4—7. Aki Isten tanácsán jár, annak rá kell bízni magát Istenre és az ö megtartására. Ezt jó megjegyeznünk ma, amikor mind többen érzik, olyanok is, akik azelőtt nem érezték, hogy alattuk, körülöttük ropog, inog minden, a maguk erejéből megtartatni nem tudnak, valaki másnak kell megtartani őket. Ki lesz az a más a te számodra, akitől a megtartásodat várod? Ne csak az anyagi nyomorúságra, nehéz viszonyokra, az egészségre, ne is csak a testi életed jövőjére gondolj, hanem gondolj a lelkedre, az üdvösségedre és úgy .keress választ: ki lesz az, akitől a megtartásod várod? Csak Isten lehet. Imádkozz Hozzá: tarts meg engem! November 21. Áldásodat várom. I. Mózes 32 : 21—32. Jákob nagy úton volt és ezen nem tudott tovább menni, míg el nem nyerte az Úr áldását. Az élet nagy útján mi sem mehetünk Isten áldása nélkül. Naponként ebből élünk. Kenyerünk, ruhánk, javaink, örömeink, munkánk, szenvedésünk, mind áldás az Isten kezéből. S az áldást is, de sokszor tehernek éreztük, vagy meg se láttuk és el se fogadtuk. Hányszor vártak a lelked számára elkészített javak: nem mentél értük; az úrvacsorában bűneid bocsánata, üdvbizonyossága: nem éltél vele. Talán ezért volt életed olyan áldatlan és boldogtalan. November 22. A Te ha'ározatodat keresem. 119. Zsolt 94 c. A szentígék „mert“ szóval kapcsolódnak az előző igékhez. S ez azt jelenti, hogy az ember csak azért várhatja a megtartást és áldást Istentől, mert keresi Isten határozatát. Egyébként arra nincs joga. Aki nem törődik Istennel, nem várhatja, hogy Isten törődjön vele. Sok ember ezt nem akarja tudni. Követelödzik Istenen; elvárja, hogy Isten gondoljon rá, de ö nem akar istenre gondolni. Káromolja, semmibe veszi. Hogyan merek én kérni és várni valakitől valamit, ha őt semmibe veszem, szidalmazom! Még emberi viszonylatban is lehetetlen ilyent józan ésszel elgondolni, mert egyszerűen nem meri megtenni az ilyent az ember. S amit az ember az embertársával nem mer a szégyen pírja nélkül megtenni, azt meg meri tenni szégyenkezés nélkül az Istennel. Többet kell az Istenre gondolnunk, jobban kell az Isten határozatát keresnünk. Válságos idők sodrában nagy emberek határozatát lessük, várjuk. Ä szív mélyéből a hangok azt mondják: mindenekfelett Isten határozatát kell keresnünk! Lukács István. HETI KRÓNIKA. A képviselöház majdnem három hónapi szünet után november 4.én tartotta első ülését. Az ellenzéki párt a régi kormány vád alá helyezését követelte. — Magyarország kormányzója, aki ebben az évben már 10.000 pengőt adott az ínségesek felsegítésére, most lemondott tiszteletdíjának 15 százalékáról, hogy ezzel is megmutassa népével való együttérzését. — A magyar állam megvásárolta 100.000 pengőért a „Justice for Hungary“repülőgépet,amelyen a két magyar repülő a nyáron átszállt az Óceán fölött Amerikából Magyarországra. — A kormány rendeletet adott ki, hogy a külföldön élő nyugdíjasok, ha nem költöznek vissza az országba, csak fizetésük felét kapják. — Gróf Tisza Istvánnak az 1933. év tavaszán Budapesten szobrot emelnek. — Budapest környékén kisebbfajta földrengés volt. — A budapesti ügyvédi kamara javaslatot dolgozott ki, amely szerint az ügyvédnek ezentúl előleget kell kérni az ügyfelétől. — A honvédelmi minisztérium az ostffy- asszonyfai hadifogolytemetőben nagy gyászünnepélyt rendezett. — Komárom és Esztergom megye rendeletet adott ki, amely szerint a gazdasági cselédeket télen elbocsátani nem szabad. — A burgonya és élőállat-export Olaszország felé emelkedik. — Az új angol kormány megalakult. — A japán-kínai háború egyre tart. Legutóbb a japánok nagy győzelmet arattak.
