Harangszó, 1931
1931-11-15 / 46. szám
1931 november 15. HARANGSZÓ 365 I i Őszrehajlott. A nagy erdőn sárgul már a levél, Hervadásról, elmúlásról regél. Őszre hajlott, hideg szelek fújnak, Vándor darvak délvidékre húznak. Elárvult a házak ereszalja, Fecskéink is elszálltak azóta. Csendes lett a kicsi házunk tája, Fütyül a szél! Hideg idő járja. Szomorú az erdő, berek, liget, Őszi avar tereget be mindent. Szemfedőnek ráborul a földre, Takarónak köd lebeg fölötte. Zord, hideg tél üzenget az ősztől, Jégvirág lesz a lehullott könnyből. — Jöhetsz vén tét, fergeieget fújva: Elmúlsz te is — tavasz nyílik újra! Mihátsi Dénes. KARCOLATOK. A fecskék mind elszálltak már. Vagy saját szárnyukon, vagy repülőgépen. S nem jött vissza közülük egy sem. Bizonnyal megtalálta mindegyik a régi ereszt s a hazaérkezés boldog örömével pihent meg a fészke szélén. A Harangszó hétről-hétre kiröppenő fecskerajából olykor-olykor visz- szaszáll egy-egy. Nagy betűkkel rá van írva kiveretésének szomorú sorsa: „ Vissza, nem fogadta el!“ Milyen szomorú sors! Hétről-hétre hűségesen megjelent elmondani a rábízott üzenetet s egyszer csak kegyetlen szóval, söpriivel fogadták. — A Harangszó szálló fecskéje kitárt szived barátságos ereszét keresi, üzenetmondó, csendes szóval szeretne lakást venni nálad: Ne verd ki hát hcsse- gető haraggal! * * % Néha az van írva egy-egy visszaszáll Harangszóra, hogy „vissza, címzett elköltözött!“ Ez is szomorú fecskesors. Hogy egyszeresük levert fészket talál, idegen udvart, idegen arcokat. A régi gazda ki tudja hova költözött. — Ha az élet elsodor valahova, ird meg azt: házad régi fecskéje, a Harangszó hadd kísérjen el új otthonodba is! Helyreigazítás. I.apunk 45. számában megjelent Sántha Károly síremléke felavatásáról szóló híradásunkkal kapcsolatban a Sántha-család a következő helyreigazítást kéri. A felavatáson a csa- ád részéről a következők voltak jelen: ír. Sántha Gyula nyug. m. kir. aljárás- híró és Sántha Ilona, továbbá Sántha Vfargit férjével, Urbánszky István nyug. n. kir. erdötanácsossal és gyermekeikkel: dr. Urbánszky Andorrai és Urbánszky Margittal. HARANGSZÓ. Szentháromság u. 24. vasárnap. Kolosse 1, 9—14. Pál apostol igen sokszor buzdítja övéit hálaadásra. Ezt azért teszi, mert tudta, hogy egyrészt nem lehet lemérni azt a hálát, amellyel mi tartozunk Istennek, másrészt pedig nem lehet lemérni azt a hálátlanságot, amellyel az ember viseltetik Istene iránt. Ki tudná azt felsorolni, hogy mit tett velünk az Isten. Veszedelmek torkából hányszor vont ki, kisértések ingó hidjain hányszor segített át, fogyó erőnket, fogyó kenyerünket hányszor növelte meg. Mindenünkéi Néki tartozunk, hogyne kellene hát Néki hálát adnunk. De el ne felejtsük, hogy az igazi hála több, mint érzelem, több mint az ajkak beszéde, az igazi hála: Istennek tetsző élet. Azért buzdít Pál apostol arra, hogy „járjatok méltóan az Úrhoz“. Fakad-e szivedben Isten iránt hálaimádság ? Zendül-e ajkadon hálaadó ének ? És főként: Istennek szentelt hálaadás-e az életed ? Áthelyezés. D. Kapi Béla püspök Balázs Béla volt büki adminisztrátort Alsóságra helyezte adminisztrátornak. Győr. Az Ev. Belmissziói Egyesület D. Kapi Béláné elnöknö vezetésével ez- idén is megkezdte az iskolás gyermekek ebédeltetési akcióját. 40—50 között mozog azoknak a szegénygyermekeknek a száma, akiket az Egyesület már eddig is el- tudott helyezni önként vállalkozó családoknál. Lelkészi jubileum. Szabó Sámuel gér- cei lelkész október 31.-én ünnepelte lelkészi működésének 50-ik évfordulóját; mind az ötven esztendőt Gércén töltötte. A jubileum alkalmával avatta fel Molitó- risz János esperes a gyülekezet új orgonáját, amelyet Kárpáti Sándor ny. taní- tóképzőintézeti tanár szólaltatott meg először. Tanítói jubileum. A bobai gyülekezethez tartozó Kemenespálfa november 1.-én kedves és megható ünnepélyt rendezett tiszteletben és szeretetben álló tanítójának, Tompa Lájosnak tiszteletére abból az alkalomból, liogv Tomira Lajos ebben az évben töltötte be tanítói szolgálatának 30-ik esztendejét. Egyszerű szavakban, a hívek szemeiben megcsillanó könnvekben sok szeretet szállt a jubiláló tanító felé, akire a gyülekezet lelkésze, tanítósága, egyesületei, a róm. katli. epvházközség. a politikai község képviselői és a tanítványok kérték Isten áldását. Cegléd. Mint már megírtuk, október 25.-én avatta fel a Ceglédi Luther Szövetség volt lelkészének, Törteli Lajosnak síremlékét. Az ünnepélven helybeli ev. egyházon kívül a város közönsége is impozáns számban megjelent. Wolf Lajos. az elhunyt utóda, sirkőavató beszédében az elhunytat mint lelkészt, Lend- vai István iró. volt országgyűlési képviselő pedig mint embert mutatta be. A Ceglédi Luther Szövetség vegyeskara s az Ipartestületi Dalkar alkalmi énekeket adtak elő. Finn vendég a soproni theológián. örömünnepe volt a theológus ifjúságnak november 3.-án. mert akkor érkezett meg a theológiai fakultásnak a vendége, Viljoneen Pál finn ev. segédlelkész, Lai- tinen Toivó lelki utódja. Nagy öröme ez nemcsak a theológus ifjúságnak, hanem a magyar ev. egyháznak is, mert ez finn testvéreink irántunk való szeretetének a megnyilatkozása s a finn és magyar evangélikus egyház közti lelki kapcsolat elmélyülésének a bizonysága. Nagy ajándék az a jó Istentől, hogy most már a harmadik végzett magyar theológus lehet kint Finnországban s az is, hogy egyszer már volt nálunk egy esztendeig egy finn segédlelkész, Laitinen Toivó, aki különben nagyon sok gyülekezetben fordult meg itt tartózkodása alatt s akin keresztül oly közel kerültek hozzánk finn testvéreink. Nagy örömmel és szeretettel készült az ifjúság a kedves vendég fogadtatására s majdnem teljes számban vonult ki a pályaudvarra, br. Podma- niczky Pál dékán úr és dr. Deák János prodékán, otthonigazgató úr vezetésével. Megérkező finn testvérünket a finn, majd a magyar himnusz hangjai fogadták. Br. Podmaniczky Pál dékán úr finn nyelven üdvözölte vendégünket s ezután boldogan kisértük őt szállására, a Theo- Iógusok Otthonának „finn szobájába“ s az volt az érzésünk, mintha hosszú távoliét után újra hazatért testvérünket kisértük volna haza. Viljoneen Pál Laitinen Toivó helyére jött s mi arra kérjük a jó Istent, tegye áldott eszközzé öt a theológus ifjúság életében. Presbiteri konferencia. A suri evang. egyházközség agilis lelkészével élén, a Veszprémi Belmissziói Egyesület és Takács Elek esperes védnöksége alatt, gazdag tartalmú és tanulságos körzeti presbiteri konferenciát rendezett f. év október 28.-án. A mai nehéz viszonyok között nem várt számban: tizenkét gyülekezetből összesen 101 presbiter jött ösz- sze, 10 lelkész, 5 felügyelő és 5 tanító vezetésével: még pedig Bakonycsernyé- ről 20-an, Hántáról 14-en, Bakonyszom- bathelyröl 13-an. Ászárról 4-en, Ba- konybánkról 6-an, Bakonytamásiból 7-en, Sikátorról 4-en, Veszprémvarsány- ból 6-an, Tésről 14-en, Bakonyszentlász- lóról 14-en, Veszprémből 2-en, Surról 16-an. Már maga az utazás is nagy áldozat volt a falusi presbiterektől, akik rossz időben, többnyire kocsin tették meg a nehéz utat, a Bakony közepén fekvő Surra. A konferencia istentisztelettel kezdődött, melyen Takács Elek esperes hirdette az Igét. utána pedig a következő 20 perces előadások hangzottak el: „A presbiterek családi élete“: Pócza Ferenc sikátori lelkész és Boór Lajos bakonyszombathelyi felügyelő. ,,A presbiter. mint a lelkész munkatársa“: Ta- tay Lajos bakonytamási lelkész. „Iskola- ügyünk és a presbitérium“: Pohánka Ödön tési lelkész. „A presbiteri gyűlések": Sokoray Bálint, hántai lelkész. Bibliaóra. vezette: Hering lános veszprémi lelkész. „Egyházunk helyzete az államhoz és a többi egyházadhoz való viszonyban“: Mogyoróssy Gyula bakonyszenilászlói lelkész. „Reverzális és presbitérium“: Bödecs Károly suri lelkész. „A takarékosság elve a gyülekezeti háztartásban“: Molnár Gyula bakony- szombathelvi lelkész. A tanulságos és építő előadásokat a jélenvoltak nagy érdeklődéssel hallgatták és többen hozzá is szóltak. Végezetül, délután 4 órakor záróistentisztelet volt, melyen Szlovák
