Harangszó, 1931
1931-01-25 / 4. szám
XXII. évfolyam. 1931 január 25. 4. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. W Jézus as én életem, Minden gondom rávetem. Szerkesztő-kiadóhivatal GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fillér. Krisztus szava. Máté 813. „És monda Jézus a századosnak : Eredj el, és legyen néked a te hited szerint.“ A z igazi hit mindig Krisztusra tekint, és egyedül az ö szavára hallgat. Kételkedő szívünk akármilyen hangosan dobban is ellene, a diadalmas hit még hangosabban mond áment a Jézus szavára ... „Ő mondotta“. .. ez az orvosság a kétkedés ellen ... ez az alap, amelyen a hívő mozdulatlanul áll.. . ez a kard, amellyel kivívjuk a diadalt!... „Ö mondotta“... tisztulj meg ... bűneid megbocsáttattak ... legyen néked a te hited szerint... A hit ezeket a szavakat megragadja, magába szívja és nem enged belőlük még a bűn, a halál és az ördög ellenére sem! ... És így van ez, az Úr minden más igéjével is. Jézus minden szava úgy hull a hívő lélekre, mint az egyetlen, az egyedül igaz örvendetes üzenet, amelynél drágább nincs sem égen, sem földön! A kapernaumi százados is így könyörög: „Uram, csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám !“ . . . És csakugyan így is van ez ! Csak egy szót a Jézus szájából, egyetlen igét: „Ez az én vérem, mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára“... vagy egy másikat: „Én vagyok a feltámadás és az élet“... vagy a nagy ígéretet: „íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig“... csak egyetlen ilyen szót ma is, és mi is meggyógyulunk, meggyógyul a mi bénaságunk és minden betegségünk. Csak egy szót a Jézus szájából és beszélhet a világ amit akar, a hit Jézusra tekint, reá hallgat és senki másra. Igen, feltétlen meghajolás az egyetlen tekintély előtt, Krisztus előtt, mert keresztyén hitűnket egyedül ő igazgatja. Cselekedd hát, amit ő mond! Indulj, ha hívását hallod; mozdulj, ha parancsa szól! Engedelmeskedni a Jézus szavának — ebben áll a hitnek teljessége. „Világ dicsősége, Mint füst, hamar szétfoszlik, Mint a tűnő árnyék, Oly hirtelen eloszlik; De te, oh Jézusom, Megmaradsz örökké; Irta: D. Raffay Nikodémuszt az elégűletlenség vitte Jézushoz. Sem a világgal, sem önmagával nem volt megelégedve. Forrt benne a lélek, mint egykor Lutherben. És nem tudta, mit tegyen. Magában nem érzett elegendő erőt a kibontakozásra, másnál meg hiába kopogtatott. Az emberek böl- cseségének tárháza nem valami gazdag s még akkor is nehezen nyitható. Az Úrhoz fordult hát útmutatásért. Nem szégyen az, ha az ember az élet komoly kérdéseivel szemben tanácstalan. Az a szégyen, ha nem igyekszik azokat megoldani. Az sem szégyen, ha az ember nem találja meg mindig cselekvéseihez a helyes utat. Csak az a szégyen, ha nem is keresi, vagy ha a helytelen úton megmarad. Eltévedni és megtévedni emberi gyarlóság. Megmaradni a tévelygés útján, emberi bűn. Aki nem igyekszik a lejtőn felfelé kúszni, az hamar a fenékig csúszik. Nikodémusz okos volt, hogy lelke bántó gondolataival Jézushoz fordult. Mi is látjuk és a saját életünkön érezzük, hogy korunk nem a helyes úton halad, életünk nem a helyes mederben folyik. Belátjuk, hogy minden nyomorúságunk egyik legfőbb *) Mutatóba az „Amit az Úr üzen“ most megjelenő beszédgytijtemény 111—IV. kötetéből. Te vagy én kősziklám — Világ nem kell többé. * Mit nékem e világ? Mely elmúlik, sírba száll, Mihelyt fagyos kezét Reáteszi a halál; Ékessége lehull, Elenyész, amit ád, De Jézus megmarad — Mit nékem e világ? Ámen. * Sándor püspök. oka az, hogy ember, kor, népek, nemzetek, országok, királyok, földi hatalmasságok és vezérek letértek az igaz utakról. A korszellem valami poshadást mutat. A társadalom önzés fertőjében él. Az emberi lélek törekvései a porban kúsznak és csak a test körül mozognak. Még a lélek is inkább csak a könnyebb érvényesülés érdekében gyarapítja kincseit. A társas életet nem a szeretet hatja át és az embereket nem a szeretet kötelékei fűzik össze egymással. Még a családi tűzhely sem olyan meleg többé, mint volt ezelőtt. Pedig a bánat és a gyász angyalai elégszer lépik át küszöbét. S a családi tűzhelyen kívül a mindennapi életben csak tülekedés, lárma, tipródás él, melynek zajában meg sem hallatszik a fájó szív zokogása, a keserűség sóhajtása, a félretaszított igazság szava, az alázatosak szerény könyörgése. De nem is csoda, hiszen az egyes emberek és azok társadalma csak a népek és nemzetek életét utánozza. Ezek között is önző célokért és kicsinyes érdekekért dúl a harc, tombol az életoltó küzdelem. Ezek sem állnak a szerény és szenvedő népek mellé, hanem önző vágyaik diadaláért korbácsolják egymást és a világot. De hát okosabbak és megértőbbek tJJjászüleíés.*)
