Harangszó, 1931

1931-03-15 / 11. szám

1931. március 15. harangszó 85 A Jézus könnye azonban nemcsak vigasztal, hanem ítél is. Jézus nemcsak azért siratta meg Jeruzsálemet, mert el fog pusztulni, hanem azért is, mert nem ismerte meg őt. Nem tévesztheti meg őt az emberek ünneplő hozsannája, tudja, hogy az a nép csak ajkával tiszteli őt, de a szívével távol van tőle. Jézus szeme végigjár a csonka ország területén. Betakarja, míg a kivilágított mulatóhelyek s a homá­lyos korcsmák mellett siet, honnan borgőzös, duhaj hejehuja hangja ri­kolt bele ebbe a sírni való jelenbe: „Itt nem ismernek engem.“ Végig- siklik a családi hajlékokon, hol soha­sem kerül az asztalra a Biblia, az izgatás fészkein, hol az Ö trónját próbálják döntögetni, a társadalmi életen, ahol lábbal tapossák a tiszta erkölcsöt, mely minden ország tá­masza, talpköve ... s óh jaj, hány templomajtóban is suttogja fájdal­masan: „Itt nem ismernek engem.“ Orcáján végigcsorog a könny s meg­nyílt ajka csendesen suttogja: „Úgy fúj a szívem, ha rád gondolok, sze­gény Magyarország!“ Nemzetiszín zászlós, görögtüzes, nagyhangú márciusi szabadságünne­pen meglátod-e szegény magyar né­pem a háttérben csendben meghú­zódó Krisztust? Meghallod-e, mit beszel a könnye? „Úgy szeretlek téged, mért nem szeretsz engem ?“ „ Úgy szeretnélek megmenteni, élni akarással. Egy gyönyörű, tenger­kék szemű ifjú daliának, Karády Ottónak voltam a menyasszonya, aki özvegy édesanyjával fennlakott Buda-várában. Édes szép napokat éltünk. Mienk volt az élet a maga ezernyi szépségével. Nem vettük észre a fejünk felett gomolygó fekete felhőket, mert csak a napot láttuk mindig. Egyszer aztán végeszakadt a mi boldogságunknak is. A magyar nemzet nem bírta már tovább azt a súlyos rabigát, amit az osztrák önkény rakott reá. Lelkes ifjak nótaszóval, nemzetiszí- nü zászlókkal járták be Pest utcáit és felharsant a költő Petőfi ajkán a riadó: „Talpra magyar!...“ Mindenki szíve megtelt túláradó örömmel. És amikor Kossuth Lajos, nemzetem legnagyobb hőse, kibontotta a harci zászlót, amikor megfujatta a harci kürtöt, mintha a föld­ből nőttek volna ki az emberek, ezrével siettek Oörgei fővezér táborába. Ah, mi­lyen idők voltak! Akkor nem kellett so­rozni, mert még a siró gyerek is Kossuth katonája akart lenni. Én csillogó szemekkel hallgattam a feketefátyolos aszony beszédét, aki lel­kesülten folytatta. — Az én honleányi szívem is nagyot dobbant. Szerettem volna túláradó örö­mömben odaborulni Kossuth Lajos Iá­mért nem akarsz megmenekülni?“ „Elveszel, ha nem leszel az én népem !“ „Betakarom a szemem. Nem me­rek a jövendődbe nézni.“ „ Úgy fáj a szívem, ha rád gon­dolok, szegény Magyarország /“ Ki lép oda Hozzá? Ki fejti le szelíd erőszakkal a szeméről a kezét, s ki mondja szent elkötelezéssel: „Ne sírj Jézus! Nézz az én sze­membe! Lesz még dicsőbb jövőnk itt. Neked is, nekünk is. Fogod még mondani: „Úgy örül a lelkem, ha rád gondolok, drága Magyarország!“ Theologiai konferencia Sopronban. A hittudományi kar által április 7— 10-ig rendezendő konferenciának meg­jelent már a programmja is. ' A konfe­rencia központi témája: „Korunk szellemi válsága“. Április -7-én: Délután 6 órakor isten- tisztelet a templomban: Kiss István püs­pök. Utána vallásos-estély, melynek ke­retében dr. Deák János dékán a konfe­renciát megnyitja és D. Kovács Sándor egyetemi ny. r. tanár emlékbeszédet tart az Ágostai Hitvallás Apológiájáról. Április 8-án: Délelőtt háromnegyed 8 órakor reggeli áhitat. Utána előadások: „A szekularizmus mint világjelenség“ D. dr. Pröhle Károly egyet. ny. r. tanár. ,.A protestantizmus világhelyzete“ D., D. Raffay Sándor püspök. „Az erkölcsi élet válsága“ Lie. dr. Karrier Károly egveí. ny. rk. tanár. „A szociális válság“ Németh Károlv esperes. Este vallásos­estély a gyülekezet részvételével. „A dzsagga misszió“ címen vetítettképek- kcl előadást tart dr. báró Podmaniczky Pál egyet. ny. r. tanár. bai elé és csókolni, csókolni még a lá- banyomát is! Ottóhoz rohantam és re­megve kiáltottam: — Ottó, édes Ottó felragyogott a szabadság napja. Óh, érzed, hogy meny­nyivel szebb lett ezáltal a mi szerelmünk is! Szabad hazában, evangélikus hitünk szerint a mi drága, felszabadult budavári templomunkban tarthatjuk meg eskü­vőnket. Érzed-e ennek a nagyszerű­ségét?! — Érzem, érzem, kedves Lídiám — rebegte vőlegényem. — És most én is elmegyek Görgeihez, mert hí a haza! És ha majd felszabadítjuk Buda várát, akkor tartjuk meg esküvőnket. Jó lesz, édesem?! — Jó! De mit szól hozzá özvegy édesanyád? — Ö is helyeselni fogja tettemet, hi­szen magyar asszony. Elmentünk az édesanyjához és előadtuk neki tervünket. Én azt hittem, hogy nem engedi el egyetlen fiát. De csalódtam. Még ő lelkesítette egyetlen gyermekét: — Menj, menj csak, Ottó fiam, egyet­len magzatom, menj, mert neked is ott kell lenni, ahol a többi van. Szerezz hirt, dicsőséget édes jó anyádnak. És... ha — itt elcsuklott az asszony hangja — elesnél... ha ... ha meghalnál, úgy én Április 9-én: Délelőtt háromnegyed 8 órakor reggeli áhitat. Utána előadások: „Korunk válsága és a theológia I.“ D. dr. Pröhle Károly egyet. ny. r. tanár. ,.A nevelés mint világprobléma“ dr. Böhm Dezső evangélikus leánykollégiu­mi igazgató. „A Tízparancsolat szociális jelentősége“ dr. Deák János egyet. ny. r. tanár. „A magyar protestantizmus hely­zetképe“ D. Geduly Henrik püspök. Este 8 órakor vallásos-estély a gyülekezet részvételével. „Korunk válsága és az egyes ember“ címen előadást tart dr. Kiss Jeaő egyet. ny. r. tanár. Április 10-én: Délelőtt háromnegyed 8 órakor reggeli áhitat. Utána előadások: „Korunk válsága és a theológia II.“ D. dr. Pröhle Károly egyet. ny. r. tanár. „Egyházunk feladatai a válsággal szem­ben'' D. Kapi Béla püspök. Az előadáso­kat megbeszélések követik. 11 órakor záró istentisztelet lesz a templomban. A szent szolgálatot végzi: D. Stráner Vil­mos egyet. ny. r. tanár. A rendezőség tervbe veszi a város nevezetességeinek a megtekintését, a múzeumok meglátogatását. A konferencia résztvevői kedvezmé­nyes ellátást kaphatnak a líceumi tápin­tézetben; egy napi ellátás (reggeli, ebéd és vacsora) ára 2 pengő. Olcsó ár­ban való elszállásolásról is a rendezőség gondoskodik. Ingyenes szállóhelyek a Theol. Otthonban állanak rendelkezésre; az ágyneműhasználat költségeire a Theol. Otthon személyenként 1 pengőt kér. A rendezőség kedvezményes vasúti jegyekről is gondoskodik. A részvételi jegy ára 4 pengő, segédlelkészeknek és egyetemi hallgatóknak 2 pengő. Hely­beliek látogatási jegye 2 pengő, egy napra 1 pengő. Jegyeket a dékáni hiva­talban, illetve a konferencia irodájában lehet váltani. Jelentkezési határidő azok számára, akik kedvezményes vasúti je­gyet kérnek, március 20., egyéb esetek­ben március 31. is megfogok halni... a hazáért! Nem volt fájdalmas a búcsúzás. Mindnyájan lelkesültünk és szemünkben ott csillogott a büszkeség könnye, ami­kor Ottó elment... Én Ottó édesanyjához költöztem, mert árva leány voltam. Aztán teltek a napok, hónapok. Az osztrákok elfoglal­ták Buda várát és mi bennrekedtünk a várban. Nagyon fájt a szivünk, fájt! Egyik nap meghallottam, hogy vőlegé­nyem megmentette Bem tábornok életét a szebeni ütközetben. Lelekesülve sza­ladtam Ottó édesanyjához. — Édesanyám, örömhírt mondok: Ottó mellére Kossuth kormányzó úr sze­mélyesen tűzte fel az érdemkeresztet és kapitánnyá léptették elő, mert megmen­tette Bem tábornok életét. Édesanyánk az örömhír hallatára le­térdelt, kezébe temette arcát és zoko­gott. zokogott, de úgy, hogy azt hittem meghal. Én hozzáfutottam, átöleltem és remegve kérdeztem: — Édesanyám, csak nincs rosszul? — Semmi bajom sincsen, édes lá­nyom, csak a boldogságtól sírok. Csak még azt adja meg az Isten,- hogy még egyszer megláthassam drága fiamat, az­tán nyugodtan halok meg. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents