Harangszó, 1931
1931-02-22 / 8. szám
60 HARANGSZÓ 1931 február 22. Mély kedély és lelki harmónia egészítik ki belső képét. Arcáról a derűs mosolygás, társalgásából a játszi szellemesség sohasem hiányoznak. Könnyű is Payrnak szellemesnek lenni, mert ő egyáltalában nem rubrikázható be a saját szaktárgyukba begubózkodó, száraz tudósok csoportjába. Nagy műveltségű ember, ki az irodalom és művészet kincseit jól ismeri, sokat tanult és gazdag benyomásokkal színesítette lelkét. A Luther Társaság kiadásában megjelent antológiája mutatja irodalmi tájékozottságát és gyűjtőszenvedélyének lobogását. — Pedig ennek a gyűjteménynek második kötete is ott pihen Íróasztala fiókjában. Nemcsak szereti, hanem maga is műveli a zenét. Élvezi és megérti a zeneművészet klasszikusait s mesterien játszik a hegedűn. Abban is igazi evangélikus egyéniség, hogy hivatásbetöltésében ismeri fel boldogságát és élete jutalmát. Emberektől mindig keveset vagy semmit sem várt s mindent a Isten jutalmazó kegyelmére bízott. Szerény és alázatos, ld ugyancsak megnehezíti az embereknek, ha ugyan lehetetlenné nem teszi, hogy azok megkülönböztetett nagyrabecsülésüket külsőképen is kifejezzék. Ha megsejtette volna ezen Írásom készülését, bizony elentmondott volna. És biztosan tudom, hogy mikor mindenki nagy örömmel olvassa Payr Sándor eme lelki rajzát s írásom fogyatékos gyarlóságát kipótolja szive szeretetének melegével, akkor az egyik soproni professzor irószobájában rosszaló- lag rázza fejét valaki és szerényen elhárít magától minden méltatást! Milyen jó, hogy nem nekem kell megcáfolnom Payr Sándort, hanem megcáfolja azt ő maga életmunkájával és nemes egyéniségével, melyekkel bejegyezte nevét evangélikus egyházunk és a magyar protestantizmus történetébe. Payr Sándor születése 70. évfordulóján szivünkből két érzés kél Sjzárnyra. Az egyik Istenhez száll hálaadásul, hogy őt nekünk adta, számunkra megtartotta és gazdagító áldássá tette. A másik őhozzá száll és viszi magával szeretetün- ket, hálánkat és áldásunkat. Szívből kivánjuk: álljon élete bércormán még sokáig a 70 éves Payr Sándor s munkás életének és egyéniségének csudálatosán szép befejezettségével neveljen munkás nemzedékeket egyháznak és nemzetne':! D Kapi Béla. r Áldozó szeretet. János 11&2. .Jézus meg fog halni a népért; és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.“ H a' i vezesse be ez a szent ige az JJ31. esztendő szent, böjti időszakát és nézzük meg ezen az igén keresztül a szeretetnek azt a mélységét, amely felénk ragyog Jézus szenvedésének, áldozati halálának egész történetéből ... Már a karácsony azt hirdette, hogy a szeretet szállott le a földre azon a csendes éjszakán —• és íme ez a szeretet /miattunk, érettünk felveszi a ke- íesztet is; tusakodva imádkozik, véresen verejtékezve küzd értünk a (Jecsemáne magányában; elviseli az ostoroztatást, a tövis koronát, még a halált is érettünk, óh, milyen áldozatos szeretet ez! Nem keseredik el, mindent eltűr, imádkozik ellenségeiért, gondjaiba veszi a szenvedő gonosztevőt — és megnyitja mindnyájunk előtt a mennyország ajtaját! ... Jézus meghal a népért — minden népért. És ez az áldozatos szerétet még ma is itt munkálódik közöttünk; itt építi az ő csoda-országát, itt pré- dikáltatja evangéliumát minden embernek, „hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse“ ... Egybegyűjtse, mint Isten családját a szentek gyülekezetébe, egyessé- gébe., ebbe a nagy atyai házba, amelyben még mindig van hely ... ahova még téged is várnak . .. Azt kérded talán: merre keresd, hol találhatod meg a szeretetnek és békességnek ezt a csodavilágát? ... Ez a hely ott van, ahova az Ur ösz- szegyűjti az igazán hívőket, ahol nem ismerik az irigykedést, az önzést, ahol az emberi elbizakodottság nem gyönyörködik mások kár- hoztatásában, ahol a gyűlölet meghalt, mert él a szeretet, ahol valóra válik az apostoli intés: „A Krisztus pedig azért halt meg mindenekért, hogy akik élnek ezután ne éljenek önmaguknak, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.“ Azért halt meg, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit összegyűjtse. ... Uram Jézusom, a te önfeláldozó szeretetednek tüze melegítse fel az én hideg szívemet is. Hadd szeresselek tégedet, hadd szeressek mindeneket... Ez legyen a böjt áldása énrajtam ... „Add az igaz szeretet, Amelyet életed mutat, Lakja az én szivemet S vezessen a jóakarat, Mely óhajtja más javát, Ellenségnek megbocsát. * * Rossz indulat ha kisért Isten ellen árulásra, Ki értem ontottál vért, Te légy szivem erős vára, Áldozatod emléke Éltemet bűntől védje “ Ámen * Az első tolnamegyei lutheránus gyülekezet keletkezése a török hódoltság után. Az Isten országa háztartásában gyakran megismétlődik a mustármag példázatának az igazsága. A kicsi magból terebélyes fa növekedik, a jelentéktelennek látszó kezdetnek dicső a vége. Erről tanúskodik tolnamegyei evangélikus gyülekezeteinknek s egész esperessé- günknek a története is, a török hódoltság után. Hazánknak eme részén, mely végigszenvedte a 150 éves török pusztításnak minden nyomorúságát, 1526. után Tolna központtal szintén szép virágzásnak indult volt a lutheri reformáció. A virágzás korából protestáns történetírók 60 evangélikus gyülekezetei említenek. De azután nyoma veszett itt a lutheri reformációnak. Az utolsó lutheránusok 1576. a hercegszőllősi zsinaton beleolvadtak a kálvinismusba. S ha lettek volna is e vidéken a török hódoltság vége felé, a XvTII. század elején lutheránusok, ezek a hihetetlen módon megfogyatkozott lakosság között csak édeskevesén voltak. Szervezett gyülekezetekben nem éltek, lelkipásztoraik nem voltak s jóformán el is felejtették, hogy lutheránusok. Az evangéliumnak lutheri szellemben való hirdetése e területen teljesen elnémult s majd csak a törökök kivonulása után csendül fel újra Tolnában. Érdekelhet bennünket, hogy kinek száján csendült meg itt Tolnában az első evangélikus prédikáció. Hol tartották az első nyilvános istentiszteletet? Kik voltak az első hallgatók? Melyik volt az a kicsi kezdet, amelyikből tolna-baíranya- somogyi egyházmegyénk ma tekintélyes fája kisarjadzott? Kevés szóval elmondjuk, ahogy sárgult leveleken régenpor- ladó kezek emlékezetül feljegyezték. A pápai Eszterházy uradalomban 1710. körül kemény, keserves volt különösen a lutheránus jobbágyok sorsa. Sok volt a jobbágy s kevés a föld. Kemény szolgaság járma nehezedett reájuk. Vallásuk miatt is üldözték őket. Ez a körülmény egynéhány csóti és más helységbeli lutheránus családot arra indított, hogy elhagyva szülőföldjüket, Tolnamegyébe költözzenek, amely ekkor a 150
