Harangszó, 1931
1931-02-22 / 8. szám
1931. február 22 HARANGSZÓ 59 hatatlan adatgyűjtőt látjuk magunk előtt. Hihetetlen nagy történeti adatkészletet gyűjtött össze. Hangyaszorgalommal kutatott, olvasott, jegyezgetett s mindent elraktározott csodálatos befogadókép- pességű memóriájába. Szerencsés kezű ember is volt. Ha ismeretlen könyvtárba belépett, bizonyára talált benne értékeset. Ha egy könyvespolc előtt megállóit, biztosan olyan könyvet húzott ki, amelynek valami különös érdekessége és értéke volt. Az igaz, hogy rendesen tudta, hogy milyen könyvtárba lépjen be és hogy hova nyúljon a könyvestékán. Ezek a képességei magyarázzák tudományos munkálkodása gazdagságát. Nem az adatok összegyűjtése jelent számára időbeli nehézséget, hanem azok feldolgozása. Azt hiszem még legalább 30 évig volna feldolgozásra váró történeti anyaga. Ez az adatgyűjtő történettudóst jellemzi. A rendszerező történettudós lelki képén pedig a rendszeresség, korfestő érzék, jellemző képesség, szín és művészi hangulat a jellemző vonás. Benne a tudós mindig találkozik a művészszel. Irodalmi munkálkodása oly szé- Iessúgarű, hogy annak számbavétele és felsorolása is nehéz. Megírta a dunántúli evangélikus egyházkerület történetének 932 oldal terjedelmű első kötetét. Azután megírta a soproni gyülekezet történetét, melynek 521 oldalas első kötete a reformáció kezdetétől az 1681. évi soproni országgyűlésig tárgyalja ennek a történeti jelentőségű gyülekezetnek eseményeit. Egy értékes kötetben egyházkerületi emlékeket állított össze. További munkái: A magyar pietisták a XVIII. században; A pietizmus pedagógiája; Flaciánus lelkészek Magyarországon; Múzsái Witt- nyédy István; Szenicei Fekete István; Negyedfélszázados főiskola Sopronban; Telekesi Török István; Mária, a humanista magyar királyné; Magyari István és Báthori Erzsébet; Nagy György és a harkai iskola II. József korában; Mária Dorottya nádorasszony; Révai Judit; Protestáns volt-e Nádasdy Tamás? gróf Teleki Józsefné; Erdősi Szilveszter János; Kanizsay Orsolya; A nádorispán udvara; A Perlakyak négyszázados ároni háza; Egyházi emlékek Uraiujfalunak és vidékének múltjában stb. stb. És még ezenkívül köteteket tesznek ki kisebb történeti tanulmányai. A közelmúltban ugyancsak egy értékes történeti munkáját fejezte be. A dunántúli evang. egyházkerületi lelkészegyesület felkérésére megírta Gyu- rátz Ferenc püspök életrajzát, mely müve azonban nemcsak élet- és jellemrajz, hanem valóságos történeti korrajz is. Payr Sándor a csendes, zavartalan munkálkodás embere. Sok munkát végzett névtelenül s csak a beavatottak tudták, hogy hány hónapon át dolgozott nappal és éjszaka egyházi életünk és vallásosságunk mélyítésén. Mikor dunántúli egyházkerületünk elhatározta új énekeskönyvének megszerkesztését, leghívebb és legodaadóbb munkásai táborában ott látjuk az élen Payr Sándort. Mint a magyar him- nológia egyik legavatottabb ismerője, énekköltészetünk drága kincseit tárta elénk. Mint énekköltő értékes kincsekkel gazdagította irodalmunkat. Mint az énekeskönyv- bizottság tagja, nemcsak irányító, hanem megbecsülhetetlen kritikai munkát is végzett. Mivel az életrajzírónak meg van engedve a titkok elárulása, el kell mondanom azt is, hogy Payr Sándor Íróasztalában van egy eldugott fiók is, amely költeményeket rejteget. Vallásos költeményein kívül á lelki derű és kedély is megszólalnak húrjain, mint ahogy kék szeméből sohasem hiányzik az Istenben élő, hivő ember derűs mosolygása. Sőt van asztalfiókjában egy színmű is, mely Wittnyédi István alakja körül bogozza a dráma fonalát. Ezt a gyönyörű költészettel és a drámairás törvényei szerint is szépen megírt alkotást a soproni közönség már megismerhette és az akkor nyert benyomásokat felejthetetlen emlékként őrzi szivében. Sőt még ennél nagyobb titkot is rejteget Payr Sándor íróasztalának belső fiókja. Mert a Wittnyédy dráma mellett kottapapirok is vannak. A színműnek ugyanis zenei része is van s annak néhány korhű, jellemző és hangulatos melódiáját maga Payr Sándor szerzetté, a bevezető zenéjét és a zenei rész hangszerelését pedig jó barátja: Kapi Gyula igazgató irta, illetőleg végezte. Nagyszerű érzéke van Payr Sándornak a kedély napsugaras megnyilatkozásai iránt. Ajkán elfogyhatatlanok a korszakot és történeti személyeket jellemző adomák. író— tolla sok adatot feljegyzett egyházunk nagyjainak jellemzésére is. Vájjon ki nem ismeri a Luther Naptárba irt értékes közleményeit s az Eklézsia humora cím alatt közölt jóízű feljegyzéseit! Ha végigtekintünk ezen a gazdag életmunkán, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Payr Sándor egész életét s minden alkotását evangélikus anyaszentegyházunknak ajándékozta. De nem hagyhatjuk megemlítés nélkül egyházunkkal fennálló belső lelki kapcsolatát sem. Ez a lelki kapcsolat egy rövid mondatba így foglalható össze: Payr Sándor egyénisége az evangélikus ember típusát szemlélteti! Egyházunk történeti szenvedései formálgatták lelkét és megvonták jellemének elhatározó vonalait. A nagy történettudóst a múlt emlékei erős öntudatú evangélikussá tették, ki a hitet, az anyaszentegy- házat s a mellettük való megállást mindenek felett való értéknek tekinti. Ugyanekkor megszólal benne a hivő theologus is, ki nemcsak érzi, hanem mély meggyőződéssel tudja is hitünk igazságait. A dogmatikus megadja egyéniségének belső tartalmát, a historikus pedig annak külső patináját. Egyébként is az evangélikus életeszményt szemlélteti. Megalkuvást nem ismerő kötelességtudással tölti meg életét. Valószínűnek tartom, hogy még soha sem pihent. Egyik munkája kergeti a másikat és nem ismer sem önkiméletet, sem megalkuvást, sem halogatást. Evangéliumi vonásként ragyog felénk lelkes hivatás-szeretete. — Bárhová állította Isten akarata, minden munkáját szolgálattá és minden kötelességteljesítését hivatássá tette. Lelki hajlandósága és vágya távol esett a közigazgatási munkától, mint ahogy a kopár bérc kemény kősziklái messzeesnek a pázsitos, virágos réttől és a madárdalos ligettől. De azért püspöki titkári munkájában is benne égett hűséges lelke, életfelfogásának komolysága és szolgálatának tudata. Egyéniségének ezen vonásával társul komoly felelősségérzete. Ez természetes is, mert a kötelességtudás és hivatásszeretet a felelősség érzetben találják önmaguk kiegészítését és betetőzését.
