Harangszó, 1931
1931-12-27 / 52. szám
* XXII. évfolyam. 1931 december 27. 52. szám. Alapította: KAPI BÉLA íSio-beD. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szővetség. Az Országos Luther. dzDvetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30 528 Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. HARANGSZO Én vagyok a világ világossága! János 8, 12. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. S zázados álmok válnak boldog valósággá, mennyei ígéretek, emberi szent remények mennek teljesedésbe Krisztus Urunknak születésével. Az isteni teremtés alkotó művének legdrágább földi gyöngyszeme, a teremtés koronája, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett, halhatatlan lélekkel koronázott ember. Kiváltságos lény: kegyeltje és választott eszköze a Gondviselésnek 1 Érző szívvel, világló értelemmel, halhatatlan lélekkel dicsekvő alkotás! Lényében csodálatosan összpontosul a földi eredet és a mennyei rendeltetés! Valami fennkölt hivatás sugárzó koronája tündöklik homlokán.“ Az isteni teremtés-alkotta lények sorozatában ő az összekötő kapocs földi és mennyei rendeltetésű lények között. A teremtés isteni harmóniájának, bölcs egységben való elgondolásának és megvalósulásának eleven bizonysága. És mégis, azon a ponton, ahol az isteni teremtés érintetlenül hagyja létének feltételeit, az önálló elhatározás, a szabad akarat körében tudatosan és öntudatlanul hányszor meglazítja azokat a kötelékeket, amelyek őt Alkotójával fűzik össze! Amióta az első ember szembeszegült az isteni paranccsal, a bűn terhe súlyos örökség gyanánt nehezedik nemzedékről- nemzedékre, apákról-fiakra s az annak terhe alatt magába roskadó lelkiismeret milliók szívébe égeti bele annak a gyötrő kérdésnek a kínjait: óh Istenem, kicsoda szabadít meg engem, gyarló embert, a bűnnek a terhétől? Ez a kérdés — történelmi beállításban — a Krisztus-előtti emberiirta : D. Geduly Henrik püspök. ség kérdése. De ez a kérdés egyúttal a szív békéjére és a lélek üdvére sóvárgó mindenkori emberiség kérdése is, mert ez a kérdés kérdése annak, akit Isten a maga képére és hasonlatosságára, az Övele való boldog, zavartalan közösségre teremtett és aki mégis öntudatra ébredése pillanatától kezdve sírba hanyatlásáig érzi, hogy van valami, valami Az Úr az én világosságom ! emberileg elháríthatatlan nehezék, amely örök akadályként férkőzik oda e boldog közösség ápolásába, — és ez — : p bűn. Ez a kérdés tehát mindannyiunk bűntudatának s ebből eredő lelki válságának a kérdése. Erre a kárhozattól való rettegést tükröző, lélekemésztő és békesorvasztó kérdésre ad feleletet a karácsonyi csillag, a bethlehemi jászol, a menny angyalainak a karácsonyi szózata. Örvendetes híradások ezek Annak a földreszállásáról, aki a bűnös embereknek szabadulást, vált- ságot igér, akiben testet ölt az örökkévaló isteni Ige, és az annak szent titkát képező isteni megigazító, megváltó kegyelem ön- kijelentése. Benne ölelkezik az Ég a földdel, az Örökkévalóság az ideig való léttel, a tökéletesség a feléje való szárnyalással. Azért ő válik a hívők számára Úttá, Igazsággá, Életté. Benne dicsőül meg a hit s válik a megtérő bűnös, az újjászülető lélek számára kiapadhatatlan kegyelemközvetitő forrássá, amelynek a vizei egészen be az örökkévalóságba szé^ lesednek. Nincs, nem is volt, s nem is lesz soha a küzdő és gyarló emberiség számára drágább karácsonyi ajándék Őnála. Amidőn e szent napokban az az írás, a Történelem és az Élet Öróla zeng örvendetes híradást a hivő emberiség felé, legyen úgy, ahogy az apostol mondja, hogy az Isten és önmaga ellen vétkező emberiség szörnyű válságainak idején legalább a mi élő hitünk mélyén ,,a békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen“ — a Szabadító és Megváltó Krisztus Jézusban ! Úgy legyen! A karácsonyfa gyertyája nem magamutogató tűzijáték, hanem jelkép, amely a Krisztusban felvirradt lelki világosságra akar emlékeztetni. — Karácsony estéjén, ha belenézel majd a reszkető gyertyalángba, fogsz-e gondolni Arra, aki joggal mondotta magáról: „Én vagyok a világ világossága!?“ Nélküle elégő kanóc a gyertyád, hiú csillogás a karácsonyfád, semmitérö külsőség az ünneplésed. Krisztus u Szabadíló!
