Harangszó, 1931
1931-12-20 / 51. szám
402 HARANGSZÓ 1931 december 20. tehetségünk szerint mindenkin, adjunk a szükölködőknek abból „amit az Isten adott“. Nem érezhet igaz örömet az az ember, aki mereven elzárkózik a jócselekedet gyakorlásától. Azt mondja Eötvös József nagy bölcselőnk: „Szeressetek! E nagy világon csak egy van, ami valóban boldogít: a szivetek, csak benne keressétek örömeiteket“. Advent a szent ideje a várakozásnak, a belső megigazulásnak; s egyszersmind figyelmeztető időszaka a szeretet intenzivebb gyakorlásának. Gondoljunk tehát azokra, akik roskadozva vonszolják az élet nehéz igáját s akiknek gondokkal teli, sivár életében nem örömöt, hanem legfeljebb fájdalmas szomorúságot jelent a Megváltó születésére való várakozás. Elképzelhető-e megszentelt várakozás ott, ahol a Hitetlen szoba hallgató csendjében csak a könnyek koppanása hangzik? Egy kis idő még és felderül ránk a várvavárt Karácsony, mely a köztudatban úgy él, mint a kicsinyek és nagyok örömnapja. Vájjon azoknak a nyomorral küzködő szülőknek gyermekei, álmodozhatnak-e a kis Jézus hozta örömről? Öröm helyett milyen keserű csalódás éri ezeket a szegényeket, mikor Színes álmok birodalmából A vagyon nem boldogság. Irta: Dr. Schlitt Gyula. (2) Pál már más egyéniség, ő igazi Morvái. A munka szégyen s a pénzszórás előkelő. E két elv körül forgott egész élete. Elveihez hü maradt s harminc éves korában koldussá lett. Még ma este sem érzi át súlyos helyzetét. Ő most is úr. Egyedül akkor fogódott el kissé, hogy majd a könnyek jöttek szemébe, mikor még egyszer végigjárta a kastély termeit s búcsút vett a bútoroktól, melyek ezentúl idegent fognak szolgálni s körülnézett a képtárban, hol minden arc szemrehányóan nézett alá a falról. Szemét lesütötte s szinte menekült innen, hol a múlt dicsősége gúnyolódott vele. Az ajtóból visszanézett s csak annyit mondott az utána néző arcok felé: — Ti sem voltatok jobbak! Ez a megtorló kijelentés teljesen egyensúlyba hozta lelkét, mely már-már billenni akart. Széles jókedvvel ment a nagyterembe, akár régen, mikor még az övében volt. Kelemen Bandi már várta, nem Ízlett egyedül az ital. Pedig hát nagy búcsút tartanak. Bandi hasonló vérmérsékletű ember volt, mint Pál. Ezelőtt öt évvel nála búcsúzkodtak a tova vándorló vagyontól s azóta itt él Pálnál, hogy segítse fogyasztani pénzét s viszonozhassa akkoriban tett szívességét. a rideg valóra ébrednek és azt kénytelenek tapasztalni, hogy a szerencsésebb bölcsőben született gyermektársaik álmai beteljesültek, nekik pedig csak a szószéki ígéret maradt. Ezekre alig gondol valaki, pedig nem volna szabad nélkülöznie, se kicsinek, se nagynak máskor sem, de különösen most, az örök Szeretetre való várakozás napjaiban. Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi nyomasztó gazdaság; Helyzetben alig egy-két ember él gond nélkül s bizony egyik társadalmi osztály sem tekinthet irigységgel a másikra. De mégsem szabad a rászorultak segítségétől elzárkózni. A rászorultak alatt különösen azokat értem, akik félrehuzódva a világ elől, némán viszik mostoha sorsuk terheit. Kiváltképpen a tehetősebbeknek nem szabad feledniök, hogy a vagyon kötelez is. Az Írás is azt mondja, hogy: „Akinek több adatott, több is követeltetik attól“. — Menjetek el tehát ti gazdagok, ti örvendezők, ti boldogok, menjetek el a szegényekhez, a titkon sírokhoz, a boldogtalanokhoz, vigyetek el az Isten nevében csak egy zöld ágacskát, csak egy morzsát, csak egy reménysugár^ mert a szeretet Istene szeretetet vár. A legtisztább karácsonyi boldogPál vagyoni romlása Bandit azonban jobban érintette, mint az övé. Akkor volt még hely, hol meghúzhatta magát, tudta, Pál nem hagyja elveszni, de ma nagyon sivár a jövő. Életében ma foglalkozott először a holnapi nappal. S ezzel aZ aggodalomteljes kérdéssel fogadja Palit: — Pali, mi lesz holnap? Talán illene erről is már egyszer komolyan gondolkodni. Pál irtózott az ilyen közönséges kérdésektől. Azt szokta mondani: az ily beszédnek verejtékszaga van, nem bírom. Nem tudta elképzelni, hogy egyszer másként legyen, mint volt eddig, hogy egyszer munkával keresse kenyerét. Urnák tartja magát ma is s nagy önbizalommal igyekszik megnyugtatni Bandit felesleges tépelődései között. — Ne izgasson téged a holnap! Élünk. Tekints az égi madarakra... S e bibliai idézetnél ész nélkül felnevet, hogy Bandi megrémült. Valami kimondhatatlan fájdalom zihált a vad kacagásban, egy elhibázott élet felett érzett fájdalom s ezt megérezte Pál is. A kacaj, torkán akadt. Bandi feddőleg rászól barátjára: — Megőrültél, vagy mi? Ne gúnyolódj az igével, mely minden embernek javát akarja szolgálni, még a miénkét is. Pál le1';' s komolyabbra fordítja szavait: — Ne ess kétségbe, Bandi. Velem ságot azok élvezik, akik örömet • szereznek az elhagyottaknak. „Az öröm nem az, amit mástól kapunk, hanem az, amit másnak adunk.“ Az adakozás mértékét és módját ki tudná megszabni? .. . Megszabja azt kinek-kinek anyagi helyzete, segítő készsége és tapintata. Igen, a segítő készsége és tapintata. Mert az éppen az igazi felebaráti szeretet jellemző tulajdonsága, hogy készséges szívvel, nyájas arccal hozza meg az áldozatát és tapintattal, t. i. vigyáz a módra, nehogy lealázó alamizsna jellege legyen a segítésnek. Minden adás, gazdagodás. Adjon az is, akinek nincs feleslege; adjon a napi keresetéből, mint az a bibliai özvegyasszony adott a maga kévéséből. Az isteni Megváltóra való várakozás ideje tegye a szeretettől he- vülővé az emberek szívét, hogy szeretet legyen a lelkekben, szeieiet minden gondolatban, minden szóban, minden cselekedetben, így megteremtődik az igazi szociális közszellem is, a minden társadalmi és egyéni nyomorúságnak egyedüli arkánuma. A szeretet és béke eljövendő országától várjuk az élet szebbé válását, a gonoszság legyőzését; attól várjuk, hogy az ég és föld békecsókban egyesülhessen. Adventban a lélek megtelítődik maradsz. A vadászházban örökös lakásom lesz. Ennyit sikerült megmentenem. Maradt néhány ezer pengőm. Valahogy megélünk. Kint lakunk az erdő kellős közepén, vadászhatunk, amennyi jól esik, ezt is kikötöttem magamnak. Mit kívánsz többet. Gond nélkül élünk, mint a madár. Jobb lesz, mint eddig volt. Ne búsulj pajtás! Bandi tagadólag rázza a fejét: — Pali, ez nem exisztencia. A pénz elfogy s nekünk felkopik az állunk. A vadak díszfelvonulást rendeznek vadászlakod előtt s rájuk sem lőhetsz, mert nem lesz puskaporod, azt sem adják ingyen, így lesz ez, Pali. Erre már megtanított a könnyelműségem. Munka, foglalkozás után kell néznünk. — Nem értek én semmihez — szól kézlegyintve Pál — minden foglalkozásom abban merült ki, hogy váltókat irtani alá. Ez a foglalkozásom is megszűnt. Erre sincs már gondom. — Én pedig valószínű rövidesen munkába állok — szólt mosolyogva Bandi. — Micsoda!? — kiált fel Pál. — Igen. Még pedig a szomszédban. — Somlaiéknál? — Ott. Tudod, hogy meghalt az öreg s a vagyon a lányokra maradt? Intézőt keresnek. — Zseniális ember vagy te, Bandi. Eredeti ötleteid vannak. Fizetésedből megélünk ketten is. De mondd csak,
