Harangszó, 1931

1931-12-20 / 51. szám

XXII. évfolyam. 1931 december 20. 51. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetsóg. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 3o.526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r Imé az ajtó előtt állok és zörgetek. Jelenések 3, 20. A ,,Harangszó“ ■zerkeaztö-kiadóhi vatal a GYŐR II., Petőfi tér 2 Előfizetési ara negyedévro 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel in°/o-o8 kedvezmény Amerikába egész évre t dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Közeleg a ti váltságtok! Lukács ev. 2128. .Emeljé­tek fel a ti fejeteket, mert el- közelget a ti váltságtok*. M egváltjuk, hogy a keresztyén ember sem ment teljesen azok­tól a nehéz aggodalmaktól, amelyek a porból vett embert elfogják ak­kor, amikor megnyílnak előtte az örökkévalóság kapui. És Jézus mégis azt mondja: „Emeljétek fel fejeteket! . . .“ Ezek a csodálatos igék éppen arra valók, hogy elűz­zék a félelmet és helyet készítsenek az örömnek. Ha a Krisztus megje­lenésekor minden ember szívét el­fogja a félelem és az aggódás, nem lehetnek akkor mindezektől mentek a hivök sem — de nekik mégis egé­szen másként kell viselkedni, mint azoknak, akiknek reménységük nin­csen. A hívőknek a szorongás nap­jaiban is tudni kell, hogy az eljö­vendő Krisztus nekik marátjuk, Üd­vözítőjük, aki az ő életét adta éret­tük, hogy az elveszetteket megta­lálja, az eltévedteket ismét hazave­zesse! .. . Féljenek és rettegjenek azok, akik nem akartak tudni a Megváltóról, akik sohasem kérde­zősködtek énutánam — így szól az Úr — de örüljenek, akik énbennem hisznek, azokhoz nem büntető ha­raggal közeledem, azoknak viszem az üdvösséget, a boldog megváltást, viszem imádságaik beteljesülését, viszem az én országomat... és meg­váltom őket minden gonosztól . .. Miért rettegnétek hát, mikor mind­ezek kezdenek meglenni? ... Ha ez a földi napsugár elveszik szemetek elől — más világosság támad amott, akkor én ragyogok előttetek, mint az igazságnak napja és örülni fog a ti szívetek ... Vagy miért só­hajtoznátok, mikor ez a nyomorult világ elveszik a számiatokra — ké­szítettem én néktek egy másikát, amelyben az igazság lakozik . . . „Emeljétek hát fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok ...“ Áldassék az Úr, a mi Istenünk, aki megváltotta és megvigasztalta a mi lelkünket! „Hogyha nem hisz a világ A te szent nevedben: Légy ostor, emésztő láng, Melytől megrettenjen S mint régen az égen Sebes szárnyakon repül az idő, feltartóztathatatlanul. Csak nem régen omlott pazar napsütés a haldokló természetre s ime, úgyszólván ész­revétlenül beköszöntőnek az egyre rövidülő, borús decemberi napok. „Alig virrad, máris alkonyul.“ Itt van az Advent is, az ünnepé­lyes várakozással teljes időszak. December! . . . Megjöttödet hir­deti a kopár és néma természet, a fagy, a hóval fedett bérctető, — a Mikulás, a Karácsony. Mennyi öröm és milyen tömérdek titkos fájdalom emlékeztetőjéhez értünk . . . Felvetem a kérdést: váj­jon készülünk-e méltóképpen Annak fogadására az adventi napok folya­mán, Aki születésével a legbecse­sebbet: a szeretetet hozta el a földre; gyakoroljuk-e az ö szere­tetet, azt a szeretetet, amely egye­dül válthatja meg a világot?! . . . Akiknek megadatott, hogv me­leg szobában ülhetnek a terített asztalhoz: gondolnak-e azokra, akik hideg szobában dideregve, korgó gyomorral élik át a tél Ínséges nap­jait? Gondolnak-e azokra, akik fe­lett napról-napra ott keringenek az állandó útitársak: a gondkeselyük. Ismét jelek lesznek, S gonoszok elvesznek. * * Az egész világ megreng, Ég és föld elmúlnak; Az ítélet szava zeng, Csillagok lehullnak. De megáll, mint kószál Az Isten beszéde, Ne lesz soha vége". Ámen. * „Ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok“. Gondolnak-e azokra, akik ott álla­nak reménytelenül az élet nagy piacán, vállukon a Krisztus kereszt­jével terhelve? Ha igazságosak aka­runk lenni, be kell vallanunk, hogy bizony nem igen gondolnak. Saj­nos, azok sem igen gondolnak, akiknek az Isten megadta a módot, hogy a szeretetet cselekvőleg is gyakorolhassák. Pedig hangsúlyoz­za az írás is: „Ha szeretet nincsen én bennem, semmi sem vagyok“. Csak a cselekvő szeretet gyakorlá­sa által lehetünk igazán Krisztus­várók, örömvárók. Öleljük tehát szívünkre az elhagyottakat Krisztus szeretetével, azzal a szeretettel, amely meglátja és megbecsüli a koldusban is a felebarátot. Mert krisztusi szeretettel tüntethetjük el azokat a szélsőségeket, amelyek el­választják az embert az embertől. A felekezeti hovatartozandóság sze­rint se tegyünk különbséget, hisz mindannyian egy Isten gyermekei vagyunk, hanem mindig azt nézzük: hol van szükség a segítségre. Emel­lett azonban ne feledkezzünk meg az Írás ama szavairól sem: „Tegye­tek jót mindenkivel, kiváltképen a ti hitetek cselédeivel“. Segítsünk Karácsonyvárás. Mikép fogadjuk méltóképen a szeretet Királyát ? Irta: Benedek Vince.

Next

/
Thumbnails
Contents