Harangszó, 1931

1931-02-08 / 6. szám

XXII. évfolyam. 1931 február 8. 6. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bftD. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Előtted nem kérkedhetünk, Nekünk nincs semmi érdemünk. Csak kegyelemből élünk. SierkeaztA-ki&dóhivatal GYŐR II., Potőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Hívni — hívogatni ! János ev. 4, 29. „Jertek, lás­satok egy embert, aki meg- monda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus ? ...“ A samáriai asszony ezzel a kiál­tással hívogatja a városbeli em­bereket a Krisztushoz. Ugye, ho­gyan megszégyenít minket ez az is­meretlen nevű asszony! .., Milyen buzgósággál fáradozik az evangé- liom terjesztésén, önfeledten siet vissza a városba, hív mindeneket, hogy minél többen megismerjék a Krisztust. Közöttünk hányán van­nak, akik már évek, évtizedek óta a gyülekezethez tartoznak, de még so­ha eszükbe sem jutott, hogy nekik is cselekedni kellene azt, amit a sa­máriai asszony megtett; soha eszükbe sem jutott, hogy az embe­rek előtt bizonyságot tegyenek a Krisztusrój! Az az asszony egyszer,' talán csak egy rövid órán át hall­gatta az igét, de máris hajtja a buz- góság, hogy egy egész város előtt bizonyságot tegyen: „Jertek, lás­sátok meg, nem ez-e a Krisztus?“ És mi? . . . Vasárnapról-vasárnap- ra hallgatjuk az igét; de még egy lépést sem tettünk azért, hogy azt másokkal is közöljük .,. Mikor ra­gad meg már egyszer az evangé- liom minket is annyira, hogy lehe­tetlen lesz hallgatni róla és kény­szerülünk: bizonyságot tenni!? ... A samáriai asszonynak Jézus meg­mondott mindent, amit cselekedett; nekünk ugyancsak értésünkre adta, hogy mit cselekedett velünk, ér­tünk — és mégis el merjük-e mon­dani szabadon, bátran, minden fé­lelem nélkül keresztyén meggyőző­désünket!? Van-e a mi Krisztus iránti szerelmünk olyan mély, hogy kinyílik ajkunk mások előtt is szí­ves hivogatásra: Jöjjetek és lássá­tok meg, hogy az ő szava: igazság! Jöjjetek, lássátok meg, hogy az evangéliom Istennek hatalma min­den hívőnek üdvösségére. Jöjjetek, lássátok meg, mennyivel jobb meg­szentelni a vasárnapot, mint meg- szentségteleníteni az Urnák napját! Megnyílik-e a mi ajkunk: ilyen hi­vogatásra? ... A külmisszionáriusok küzdenek azokért, akik még pogányok — mi pedig küzdjünk azokért, akik hoz­zánk legközelebb állanak, akik ve­lünk egy városban élnek, egy ház­ban laknak . .. s egy családi körben egy kenyérből szelnek . . . Aki Krisztust igazán ismeri, az mással is megismerteti őt!... Aki igazán átérzi a váltság örömét, az nem tud pihenni, míg kárhozottakat lát! . .. így cselekszünk mi is? ... Urunk, Istenünk! Add belénk azt Minden emberi életnek megvan a maga melódiája. Egy dal, egy szív sem hasonlít egészen a másikhoz. Mindegyik eredeti önmagában, Is­ten müvészkezének alkotása. Bár­milyen különbözők legyünk is mi emberek, az bizonyos, hogy minden melódiából kihangzik egy közös hang. Ez a békesség utáni vágya­kozás hangja. Akármilyen fölíilete- sen él és szeret .is az ember, akár­milyen sekélyes dalokat énekel; bármennyi örömöt készíthet zörgő diszharmóniái és zavarai ellenére is a rádió és grammofon; egyszer mégis csak föltör a mélyből a vá­gyakozás panaszos, lágyan zengő sóhajtása. Egyik ember a Végtelen­nel való harmónia utáni vágynak nevezi, a másik így könyörög: „Édes béke jöjj, oh jöjj el lel— kembe!“ Óh bárcsak annyira volnánk, hogy mindenfelé az egész világon a buzgóságot, mely volt a samáriai asszonyban. Terjesszük az evangé- liomot... és tegyünk bizonyságot arról, hogy te vagy a Krisztus... a világ Megváltója! ... Jer keresztyének szent kara, Dicsérjük Istenünket, Ki vesztünket nem akarja, De örök életünket. Áldjuk, ki üdvösségünkre Mindent megtett örömünkre A Jézus Krisztus által. * * Oh, jertek, őhozzá térjünk, Figyelmezzünk szavára; Segedelmet tőle kérjünk, Megváltást tőle várva. Ez az örök élet útja, életre kelne a melódia utáni vágy, mint a tavasz előhirnöke! Ha ko­runk telve volna vágyakozással, ak­kor a világtörténelem fordulópont­ján állnánk! Óh, ha föltörne ben­ned a honvágy forrása, bizony éle­ted fordulópontján állnál! Ma egész modern zene van. Jel­lemzi a zajgás és a hangok össze­visszasága, Afrika vadsága, gyö­nyörvágya és idegessége, amint azt a kultúrálatlan négerek szeretik. Az ember nem érti a hangok értelmét, mert sötét az. Egyet nélkülözünk; a melódiát. Éppen így van az emberi lélek­kel is. A saját én szívesen dicsek­szik, dicsekvésében üdülést talál és szerelmes önmagába. Ott vannak a tarka mozgalmasságé hétköznapok bűnei, az élet napja nélküli vasár­nap elhibázottsága, Isten akaratá­val és útjaival szemben való bizal­matlanság, a fél szeretet, ami soh­Ki pályályát ezen futja, Örökké boldog lészen.“ Amen * Az új élei melódiája. Németből: Lindtner Attila.

Next

/
Thumbnails
Contents