Harangszó, 1931
1931-12-06 / 49. szám
HARANGSZÓ 387 1931 december 6. .. i • Özvegy Evang. Papnék Otthona Kistaresán. Az avatás után D. Kupi püspökire elnökletével a papnék díszközgyűlést tartottak, amelyen védnökül dr. Pesthy Pál kerületi felügyelőt választották meg. Szokásos évi közgyűlésüket és konferenciájukat másnap, november 26.-án tartották meg a papnék az egyetemes egyház Üllő-uti székhazában, amely a már közölt programm szerint folyt le. A Lelkészegyesület gyűlése. November 26- án délelőtt tartotta meg közgyűlését a Magyarhoni Ev. Lelkészegyesület is a leánykollégiumi díszteremben. A gyűlést Kovács Andor orosházi esperes áhítatavezettebe. A súlyos idők súlyos keresztek hordozását követelik — mondotta többekközött. Vegyük fel hát a keresztet s hordozzuk azt Krisztus nyomán, mert az ilyen kereszthordozás útja á dicsőség útja. Utána Paulik János nyíregyházai lelkész, elnök mondotta el megnyitóját. — Egyházunk népi egyház s mivel len. Már pedig láttuk, hogy maga a kísérlet is micsoda rombolásokat képes okozni. Jövőnk attól függ, hogy a Krisztus jóságát és szerete- tét mennyire sikerül belevinni az emberek életébe. Erre kell ma mindenkinek törekedni. Hazaárulás minden olyan mozdulat, amely e munka feltételét, a békét zavarja. Nagyjelentőségű az a tény, hogy egyházunkban is egyre jobban az ifjuságfelé fordul a figyelem. — Nagy szükség volna a régóta tervezett theoló- giai szeminárium felállítására. Szomorúan kell látnunk, hogy az anyagi gondok annyi nemes eszme szárnyát letörik. — Megnyitó után Kiss Samu nagy- barátfalui lelkész tartott előadást ezen a cimen : Az evangélikus lelkész napjainkban. — A római levél első versében megtaláljuk a lelkészi hivatás lényegét ma éppen a népi rétegek vannak olyan nagyon legyengülve, azért érzi egyházunk is az idők nyomorúságát. Még ennél is leverőbb annak látása, hogy a társadalom milyen messze áll még a keresztyén eszményektől, mennyi pogány indulat uralkodik rajta. Meggyőződésem az, hogy a bolsevizmus élet- képtelen, mert világa ellenkezik az emberi természet alaptörvényeivel, kísérletezése azonban nem lehetetsonlócélú külföldi egylettel mind jobban behálózza az evangélikus világot. A régi Ninivéröl mondják, hogy 1500 toronnyal ékeskedett. A Gusztáv Adolf Egylet gondozta diaspora 2500 templommal, 1000 iskolával, tanítólakással, papiakkal, száz és száz árvaházzal, diakonissza — s konfirmándus otthonnal ékeskedik s eddig az általa segélyezett s támogatott 6000 gyülekezetben tanítja, mint jó édesatya, a százezrekre, sőt milliókra menő híveket imádkozni. S a Gusztáv Adolf Egyletből sarjadt ki, mint vessző a gyökérből a magyarhoni Ev. Gyámintézet, mely annak idején a Gusztáv Adolf Egylet formájára s mintájára szervezkedett s a német hitsorsosok bő adományai útján abból szívta életerejét is. Érthető tehát, hogy most, amidőn az áldott Gusztáv Adolf Egylet megalakításának százéves évfordulója közeledik s a prot. külföld ünnepre készül, Egyetemes üyámintézetünk s a Magyar Evan- géliomi Egyházunk sem akar tétlen maradni s szerény tehetségéhez képest ünnepi ajándékban kívánja azt részesíteni. Ezer perselyben gyűjti a Magyarhoni Egyetemes Gyámintézet filléres adományait a 100 éves Gusztáv Adolf Egylet oitárára. A dunántúli egyházkerület köszönőlevelét ezüstlapra szándékozik felírni s biztosítani akarja a Gusztáv Adolf Egyletet, hogy hálája ezüstnél s aranynál tisztább s maradandóbb. Többi egyházkerületünk s Egyetemes Egyházunk is bizonyára örömmel ragadja meg az alkalmat s a nagy ajándékozót, ha még oly csekély, de szívből jövő ajándékban fogja részesíteni. Cselekedjünk mindenekelőtt mi lelkészek úgy, mint az egykori dobsinai lelkész, a későbbi szuperintendens, Czékus István, aki így szólt: „nincs földem .. . de van Bibliám . . ., van egy jó feleségem s 5 ép gyermekem, tehát 7 kincsem. Ezekért fizetek hetenként 7 pengökraj- cárt, azaz évenként 3 forint 45 karjeárt s fizetem ezt 10 évig“. Tanuljunk azoktól a kisemberektől, kis gyülekezetektől, akiknek s melyeknek áldozatkészségéről hösköltéményeket lehetne írni. Nehány évvel ezelőtt Boroszlóban tartották meg a Gusztáv Adolf Egylet évi nagygyűlését. A világ minden tájáról ott voltak az evangélikus egyház képviselői. Sok nagy és gazdag gyülekezet került ott szóba. De a legnagyobb csodálattal mégis arról a, sajnos most tőlünk elszakított, kicsi vasmegyei gyülekezetről, Eöri-Szigetről s annak filiájáról, Vasjobbágyiról szóltak, mint amely gyülekezetek, hogy papink mellett tanítóikat, templomuk mellett felekezeti iskoláikat is megtarthassák, hogy evangélikusok s magyarok maradhassanak, dacára annak, hogy összes lélekszámúk a 400-at sem éri el s hogy lakóik földhözragadt szegény emberek, mégis állami adójuknak több mint 500 százalékát örömmel teszik le az egyház oltárára. Ma különösen védő- és építömun- ka vár a Gusztáv Adolf Egyesületre. Az orosz bolsevisták részéről halálra üldözött orosz evangélikus kér. egyházaknak Isten után úgyszólván egyedüli védője és segítője ma a Gusztáv Adolf Egylet. A Gusztáv Adolf Egylet elküldi embereit a tüzes kemencébe s az oroszlánok vermébe is, de nem hagyja magára Krisztus szétrebbentett nyáját, hanem mint igazi apostol s ha kell, vértanú, odaáll a szétszórt vértanuk mellé s ösz- szegyíijti őket, hogy el ne vesszenek, vigasztalja s bátorítja őket, hogy kétségbe ne essenek. Azért ne vegyük zokon a Gusztáv Adolf Egylettől, ha az orosz, vagy más, nálunknál jobban veszélyeztetett hittestvéreinket most, akár a mi rovásunkra is, előnybe részesíti. Az édesanya mindig a legbetegebb gyermekét ápolja a legönfeládozóbban s az édesatya annak a gyermeknek nyúl a hóna alá, aki el akar esni. Sajnos, az idei gyámintézeti gyűjtés eredménye messze elmaradt a tavalyitól. Ennek magyarázatát az egyik egyházkerületi elnöki jelentés így adja meg: „Tudom én azt jól, hogy nehéz időket élünk, hogy az általános gazdasági romlás, az ipar és kereskedelem pangása, a tisztviselői kar súlyos anyagi helyzete nem kedveznek a jótékony adakozásnak,
