Harangszó, 1931
1931-12-06 / 49. szám
388 HARANGSZÓ 1931 december 6. és kötelezéseit. Minket a Krisztus küld: hivatásunk tehát Tőle ered és Őrá irányul. Annak a Krisztusnak vagyunk a szolgái, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad. Ebben benne van az, hogy a lelkészi hivatásnak egy bizonyos szempontból, a Krisztushoz való viszony szempontjából változhatatlan- nak — ha úgy tetszik, maradinak kell lenni. De viszont más szempontból, a Krisztushoz való viszony kifejezése és hirdetése szempontjából az evangélikus lelkésznek haladónak kell lennie. Az arany lényegében mindig ugyanaz marad, de a feldolgozási módja változik, idomul, finomodik. Legyünk tehát „maradi- haladó“-k. — A második előadást Marcsek János ózdi lelkész tartotta „Az egyházfegyelem jogosultsága és célja“ címen. — Az egyházfegyelem tételes törvényekkel való gyakorlása ellen több ellenérvet szoktak felhozni. Először azt szokták mondani, hogy aki fegyelmi szabályzatot akar behozni, az nem tiszteli a törvényeket, felforgató. Ámde a közösségnek mindig joga és kötelessége védelmet foganatosítani. Megtették ezt a reformátorok is. A második kifogás az, hogy az egyházfegyelem az egyháztagok olyan ügyeibe akar beleszólni, ami kinek-kinek magánügye. mégis, ha nézem az egyházmegyei gyámintézetek gyűjtéseit és látom, hogy virágzó, népes gyülekezeteink alig vették ki részüket a szeretet oltárán való áldozásból és egész sor egyházunk van, ahol meg sem kísérelték a gyűjtést erre a szent célra, fájó szívvel kell megállapítanom, hogy ez a sajnálatos visszaesés nem vezethető vissza egyedül a súlyos gazdasági viszonyokra, hanem ennek oka abban is keresendő, hogy az arra hivatottak megfeledkeztek arról, hogy nekik kötelességeik vannak nehéz gondokkal küzdő testvéreik iránt, hogy Gyámintézetünk csak úgy tölheti be magasztos hivatását, ha a szeretet munkájából mindannyian kivesszük részünket, ha „Amig időnk van, mindenekkel jót teszünk, de kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel“. Ez nagyjában áll valamennyi egyház- kerületre. Valamennyi egyházkerületi gyámintézeti, jelentés azt mondja, hogy kellő buzgóság mellett jobb és szebb eredményt érnénk el. Azért igyekezzünk kellő buzgósággal, személyes áldozat- készséggel és jó példaadással szolgálni a gyámintézet ügyét. A gyámintézet jóltevöi közé sorolhatjuk ezidén is egyetemes egyházunkat, mely 750 P segélyt nyújtott adminisztrációs kiadásokra és a külföldi utak költségeihez is részben hozzájárult. Továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztériuÁmde ezen az alapon minden, az igehirdetés is illetéktelen beavatkozásnak minősíthető. Azt is fel szokták hozni, hogy az egyházfegyelem gondolata evangéliomellenes. Jézus soha nem akarta az álbékességet, amelynek bűnök elleplezése az ára. Az őskeresztyén egyház is gyakorolt s a hitvallási iratok is szorgalmazzák az egyházi fegyelmet. Az egyházi fegyelem gyakorlása nem a büntetés dorongja akar lenni, hanem testvéri jóreménytől vezérelt szeretet. — Az előadást több, különböző irányú, érdekes hozzászólás követte. Az idő előrehaladt volta miatt Mohr Henrik budai lelkész előadására — sajnos — nem kerülhetett a sor s csak a pénztáros jelentését hal- gathatta meg a közgyűlés. Az Országos Evang. Tanítóegyesület november 26.-án délelőtt tartotta közgyűlését a Tanítók Háza üléstermében. A közgyűlésen megjelent dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, D. Kapi Béla püspök, Rákos István, az Országos Tanító Szövetség elnöke, Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, báró D. Radvánszky Albert és az Országos Evangélikus Tanáregyesület képviseletében, továbbá az ország minden részéből az evangélikus tanítóság nagy számban. A közgyűlésen Krug Lajos elnökölt, aki megnyitó beszédében lelkes és buzdító szavakat intézett a súlyos anyagi helyzetben sínylődő tanitótársadalomhoz. Ezután a közgyűlésen megjelent többszáz főnyi tanítóság felállással adózott a háborúban elesett mot, mely D. Kapi Béla püspök úr közbenjárására — ezidén először — 167 P segélyt adott portómegtérítés címén. Végül a népjóléti minisztérium, amely lelkész és tanító özvegyeink segélyezésére 30 pár női cipőt bocsátott rendelkezésünkre. A cipőket a régi kulcs szerint osztottuk ki; a bányai és dunántúli kerület kapott 10—10, a tiszai és dunáninneni pedig 5—5 párt. Bár a Gusztáv Adolf Egylet is kénytelen most segélyeit csökkenteni, mégis annak támogatását nem nélkülözhetnénk. Az elmúlt évben hat theol. hallgatónknak összesen 2700 márka ösztöndíjat adott az Egylet. Gyülekezeteinket és intézményeinket 8090 M segélyben részesítette, úgy, hogy az összes Gusztáv Adolf Egyleti segélyek 10790 márkára, vagyis 15579 pengőre rúgnak. Gyámintézeti gyűjtésűnkre (beleszámítva a dunáninneni gyűjtésbe az Istenben boldogult Rákóczi István nógrádi egyházmegyei gyámintézeti világi elnök emlékére családja részéről létesített 100 P alapítványt; vaíamint a dunántúli gyűjtésbe a soproni női gyámintézet 74Ö.07 P gyűjtését), befolyt adományok összege a következők: a bányai egyházkerületben 3543.58 P. a dunáninneni egyház- kerületben 1253.85 P, a dunántúli egyházkerületben 10703.30 P, a tiszai egyházkerületben 1601.63 P. összesen: 17.102 pengő 36 fillér« (A dunántúli hősök emlékezetének. Ezután Somogyi Béla terjesztette elő titkári jelentését, melyben a ma több időszerű pedagógiai eszméjét ismertette és föképen a nyomorgó iskolásgyermekek felsegélyezését ajánlotta. Grieszhaber Endre Henrik a tanítóság helyzetét tárgyalta, amelyben megvilágította a terményfizetéses tanítóság súlyos veszteségével előállott szomorú anyagi helyzetet. A közgyűlés elhatározta, hogy küldöttséget meneszt a kultuszminiszterhez és a küldöttség vezetésére felkérték Pesthy Pál v. minisztert. Kühn János kőszegi tanító tartott ezután előadást az egyházi énekügy fejlesztéséről és kérte, hogy az egyetemes egyház az egyetemes korál-könyv bevezetésére hozott, több mint tíz éve elfogadott határozatot hajtsa végre. A tanítók küldöttségét Ernszt miniszter helyett Petri Pál államtitkár fogadta, aki válaszában méltatta a felekezeti tanítóság működését, mint akik az egyházi szolgálattal az állami tanítóság munkáján felül többletmunkát végeznek. A kormány igyekezni fog ezeket a kérdéseket, mjhelyt lehet, megoldani és ezért a tanítóság bizalmát kérte. Az Országos Evang. Tanáregyesület ugyanaznap délután a leánykollégium Veres Pálné-utcai dísztermében tartott közgyűlését Szelényi Ödön, az egyesület nemrég elhunyt nagyérdemű titkára emlékének szentelte. A gyűlésen báró D. Radvánszky Albert evangélikus egyetemes felügyelő képviseletében Mágócsy-Dietz Sándor egyet, tanár jelent meg, az Országos Kath. Tanáregyesületet Lechner Tibor tanár, az Országos Református Tanáregyesületet Ravasz Árpád c. főigazgató, az Országos Középiskolai Tanáregyesületet Nagy Pál igazgató képviselte s az ünnepi ülégyüjtés 10.703 P 30 f, míg a másik három kerület gyűjtésének összege 6.399 P 06 f, tehát Dunántúl 4.404 P 24 fillérrel többet gyűjtött, mint a három kerület együttvéve.) A központi gyűjtésre ezidén befolyt 338 P, úgyhogy a Gyámintézet ebben az évben összesen 17.440 P 36 fillért gyűjtött. Ha ehhez hozzávesszük az Egyetemes Egyház 750 pengönyi segélyét, a 167 P portómegtérítési költséget és a Thébusz-alapítvány kamatait 308.06 P-t, a Gusztáv Adolf Egylet és a Gotteskasten segélyét, valamint a népjóléti minisztérium adományát, akkor megállapíthatjuk, hogy körülbelül 35.000 P-t kitevő összeggel tudott Gyámintézetünk — külföldi segélyekkel együtt — egyházunknak szolgálni. Ha fentemlített összeget összemérjük a folyamodványok tömegével, mely minden egyes gyámintézeti fórum s így az egyetemes gyámintézet előtt is fekszik, akkor mi is azt szeretnénk mondani, mint egykor András apostol ott a pusztában: „De mi ez ennyi népnek?“ Ámde nekünk tudnunk kell azt, hogy ezen számoknak értékét növeli az a szeretet. amellyel ezt az összeget adják, gyűjtik és szétosztják s Istennek az az áldása, amely ezt a munkát nyomon kiséri. —
