Harangszó, 1931
1931-11-15 / 46. szám
XXII. évfolyam. 1931 november 15. 46. Szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetsóg. At Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r Hogyne dicsérném as Istent, Ki dolgában oly bölcs, oly ssent Zengedesö énekkel, És jót tess mindenekkel. A „Harangszó“ szerkesztők iadóhivatal a GYÓR II., Pstőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Három kívánság. Kolosszei 1. lo. „Azért mi is amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben“. H árom nagy kívánság szője ál minden imádságunkat, amelyet Isten trónusa elé viszünk . . . A három kívánság közül az első legyen az a kérés, hogy az Úr engedelmes szivet ajándékozzon ininékünk. Engedelmes szivet, amely mindenkor megérti: mi légyen az Isten bölcs, jó és kegyelmes akarata... Szoktunk-e mi könyörögni azért, hogy az Úr életünk minden szakaszában, változásában és megaláztatásában is feltárja előttünk az ő szent akaratát?... „Uram, mutasd meg nekünk a te utaidat és taníts meg minket a te ösvényedre“ . . . Á másik kívánságunk, amely átrezegjen minden imádságunkon, az a kérésünk legyen, hogy hűségesen teljesíthessük minden időben a reánk váró kötelességeket. Isteni elsősorban nem azt várja tőlünk, hogy hitünk hegyeket mozdítson ki helyükből és csodákat műveljen. A hitünk mindenekelőtt erőforrás legyen a számunkra, amely tehát segíti betölteni tisztünk minden igazságát, a reánk váró kötelességeket. Nem kis dolog ez ! Gondoljuk csak meg: Milyen nagy erőfeszítést kíván sokszor tőlünk a kötelesség. Nap-nap után híven megállani, élethivatásunk parancsait teljesíteni, minden nap ugyanazon lelkiismeretességgel, az Isten szemeláttára dolgozni, a jóban soha meg nem fáradni... kitartani... Oh, ha mindezeket meggondoljuk, ajakunkra tódul önkéntelenül is a fohász: Uram, támogass engem kegyelmeddel, hogy minden én kötelességemet akaratod és parancsod szerint teljesítsem. A harmadik kívánságunk imádkozásunk óráján az legyen, hogy szenvedések, megpróbáltatások idején türelemmel s a reménység erejével viseljük el a reánk mért próbát. Ne gondoljunk itt sem mindjárt borzalmas, megrázó esetekre. Hány embertársunk él állandóan nehéz, küzdelmes életsorban, tehát állandóan keserű szívfájdalmak között. Vagy hányszor fizetnek hálátlansággal önzetlen, hűséges odaadásunkért . . . Ilyenkor kell megmutatni hosszútűrésünket, feAz emberi lélek legcsodálatosabb virága a szeretet. Csak nemes talajban terem meg, de ahol egyszer gyökeret vert, ott megmarad és nyomában áldás fakad. Ezt a kedves virágot maga az Isten — az Örök Szeretet-— plántálta az emberi lélekbe azért, hogy általa szebbek, nemesebbek, az Ö képére hasonlatosabbak legyünk. Testvérem! Tudod mi a szeretet? Nézz Krisztusra! A szeretet szelíd, alázatos, hosszútürő, megbocsátó, önzetlen; a szeretet szolgálni akar, a szeretetet nem kér, csak ad, odaadja azt, ami a legértékesebb: önmagát s még sem fogy el soha, mert a szeretet örökkévaló. Testvérem! Az Űr szeret téged. Egyetlen Fiát adta érted halálra, hogy ártatlan vérével tisztára mossa lelkedet a bűn szennyétől és megmentsen az Ő országa számára. Érzed-e, hogy mit tett érted az Űr akkor, amikor magára vette bűneidet és meghalt éretted? Szeretett gyelmezettségünket, amelyhez az erőt imádságaink folytán onnét felülről nyertük . .. Atyánk, segíts meg minket, hogy jótetszésed szerint éljünk! „Az istennek jótetszése Éltem zsinórmértéke; Az ő szent és bölcs végzése Lelkemnek üdvössége. Bármit küld rám kegyes Atyám, Mind csak javamra válik; Benne btzom, ragaszkodom Őhozzá mindhalálig“. Ámen. * téged nagyon, örökkévaló szeretettel. S vájjon te elfogadtad-e ezt a szeretetet? Meglátad-e az igazgyöngyöt, amely utadba esett s volt-e bátorságod azt felvenni? Vagy talán méltatlanságodra hivatkozva elhaladtál mellette, mert nem bírtad a ragyogását? S ha könnyelműségedből ráléptél, érez- tél-e megbánást szívedben? Avagy annyira gyarló vagy, hogy nem érzed bűnöd súlyát? A szeretet úgyis megbocsát, — ezt jól tudod, de nem gondoltál még arra, hogy őszinte megbánással mégis tartozol neki? Nem vádol néha lelkiismereted, amiért ezt elmulasztottad? Testvérem! Érzed-e, hogy szeret az Űr? Felcsendül-e néha lelked- ben a csodálatos mondás: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged?“ Emlékezzél erre, amikor imádkozol, jusson eszedbe, hogy közel van hozzád az, aki téged oly nagyon szeret s akinek — talán -— adósa vagy! E* A szeretet.
