Harangszó, 1931
1931-10-11 / 41. szám
822 HARANGSZÓ 1981. október lí. adni kétszáz-kétszáz pengős összegben. Köszöntötte a közgyűlés a nyugalomba vonuló érdemes gyámintézeti pénztárost, Bendl Henriket, utódját: Szelényi Gyulát s a félszázados szolgálat után nyugdíjazott Bereczky Sándor budapesti fasori gimnáziumi vallástanárt. Vallásos estély. A gyámintézeti közgyűlés után a másnapi egyházkerületi gyűlés elöérte- kezlete volt dr. Raffay Sándor püspök és dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, egyházkerületi felügyelő elnöklésével. Este a Bányakerületi Luther-Szövetség rendezett vallásos ünnepet a deáktén templomban,.; Magócs Károly püspöki másodlelkész imája és bibliaolvasása után a Lutheránia-Énekkar szerepelt, Szántó Róbert budapest-kelenföldi lelkész pedig arról beszélt, miért kell tömöríteni az evangélikus társadalmat. E napnak kedves .záróeseménye volt, amikor a pesti evangélikus magyar egyház tanácsa Toleay Kornél ny. MÁV. elnökigazgató,, felügyelő vezetésével megjelent a püspök lakásán s átadta a jubiláns főpásztor feleségének a püspökről Glatz Oszkár festőművész által készített arcképet. Ugyanekkor a Bányakerüléti Pap- nészovetseg nevében Kemény Lajosné köszöntötte a püspök hitvesét. A közgyűlés. Szeptember 24.-én volt maga a közgyűlés. A deáktéri templomban istentisztelet volt, Sárkány Béla egyházkerületi lelkészi főjegyző imájával,, és biblia, .^vasasával, ákután á''közönség' feívoniiit a deáktéri iskolák dísztermébe s itt folyt le az ünnepi közgyűlés. A kormányt Petri Pál kultuszállam- ti.tkár képviselte. Elnöki megnyitójában Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, az egyházkerület világi elnöke, mindenekelőtt a jubiláns Raffay Sándor szolgálatait méltatta. Immár az egész világon keresztülszáguldó válság — mondotta -— nemcsak a mi kis beteg, gyönge orszáD. Ru/fay Sándor, bányakerületi püspök.. biroflalrriak alappilléréit is. Nem kétséges, hogy e válságok eredője a Párizs körüli békékben keresendő s hogy épen e válságok nyomán következett el a lelkek olyan eltévelyedése, amely aggódással tölt el minden emberi lelket a jövő tekintetében. Az elnöki megnyitó után Pétri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkár bejelentetté, hogy a kormányzó kéziratot intézett Raffay Sándorhoz. Az államfő levelét Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő olvasta fel s így hangzik: „Kedves dr. Raffay püspök! Igaz örömmel értesültem lelkészi működésének negyvenéves évfordulójáról. Megemlékezve a haza és az egyház szolgálatában szerzett kiváló érdemeiről, négy évtizeden át önzetlen odaadással folytatott, értékes munkálkodásának e szép emlékünnepe alkalmából meleg szerencsekivánato- mat fejezem ki. Horthy Miklós s. k. Az evang.. egyetemes egyház nevében br. Radí'ánszky Albert egyetemes felügyelő az egyház egyik Legkiválóbb : vezerférfiát ünnepelte . Raffay . Sándorban, aki, úgymond, a külföldön -korszakos munkásságot tejtett ki a magyar név ^sj a magyar protestantizmus elismertetéséért. a Református Egyetemes .Konvynt,. a dunamelléki egyházkerület, a budapesti református egyházközség és a Protestáns Irodalmi 'társaság nevében Ravjs^ László püspök szólt. — Raffay Sándor tipikus magyar — mondotta. Ravasz püspök -— és ha szoborba kettőm? önteni azt, hogy a jelenlegi egyházi vezetők közül ki képviseli a magy'ar 'fájtat; 'étP'Ráf 0 fay Sándorra,mutaí.iféks,A? me és szölgálata a magyar pfotestanti^ mus európaiságának elismertetése és kivívásának nagy munkája. Mindig példa-, adónak tekinthető abban, hogy saját egyházának történelmi, . jellegét, igázsáPéler és János. Irta : Gáncs Aladár. 4. — Különösebbet nem tudok, mint hogy keresztre húztak három gonosztevőt. Az egyikre ugyan azt mondták, hogy nem volt az. Magam is igen jámbornak találtam. Az volt a középen. Olyasmit hallottam, hogy a népet szokta tanítani. — Nem tudod, hogy hívták? — Volt ott felírva valami a kereszten, de bizony én elfelejtettem; csak arra emlékszem: „Rex Jiideorum." Ezt persze te nem érted. Annyit tesz, hogy a zsidók királya. — A zsidók királya! —• csapott bele felhökölve a Jóna nászasszonya, aki közben szintén elötoppant valahonnan. — Az! Na, minek ijedsz meg? Csak nem volt rokonod? Egyébként nincs semmi baj. Senki nem állt a pártjára s most egész Jeruzsálem csendes. Zavartalanul folyik az ünnep. — És fel is szegezték? És meg is halt? És ki volt a másik kettő, akit vele együtt megfeszítettek? És senki sem állt a pártjára? — peregtek a kérdések az öregek szájáról, mint a háborgó tenger vize a kemény kőszikláról. — De igen, mégis, valaki. Úgy vettem észre, hogy az, aki a jobbkeze felöl volt. — Milyen volt az? — kiáltott fel Jóna, reszkető kezével az idegen köntösét rázva. -— Fiatal? Öreg? Barna? Fekete, vagy szőke? — Barna volt biz az. — Jaj, az én fiam! Nem hasonlított rám? •— Te már öreg vagy. Hozzád csak öreg hasonlíthat. — Hozzátok elő hamar a kis Simont! — Nézd meg ezt a gyermeket! Nem ennek az apját láttad jobbfelől? — Ha hangját hallanám, jobban megismerném, mert azt nem felejtem el. Oly szelíden tudott szólni. Pedig nagy, nehéz teste jól lehúzta a sebet. Majdnem keresztül lehetett látni a tenyerén. — Kis Simon, mondj valamit ennek a bácsinak! — Tán valami rossz hirt hoztál kedves atyámról? — Nem hoztam én, fiam, semmilyent. Csak a nagyatyá- dat szeretném megnyugtatni, hogy akit láttam, néni az volt. De gyerek hangjáról ki ismerne rá az atya hahgjára? Már nem is hangját figyelte. Állón fogta a gyermeket,’ hosszan belenézett az arcába. — Miért nézed mégis oly soká? — Arra gondolok, végre is annak, aki jobb felöl függött a kereszten, olyan nagy megnyugvás volt a szemében. Különös, amit mondok, de az úton is többször rágondoltam: nem is lehetett annak olyan rossz. Én gyöngykereskedő vagyok. De mit adnék én egy olyan igazgyöngyért, melynek fénye hasonlítana ahoz, amit annak a haldoklónak a szemében láttam .. . A római idegen elment. A nyugtalanság tovább tartott. De minden nap feszítőbbé vált. Harmadnapra aztán kezdtek jönni az ünnepről. A fiatalja, akiknek a lába az utat jobban'birta, érkezett elöl. Nem tudtak sokkal többet mondani, mint a római gyöngykereskedü. A később jövők, öregebbek pedig össze-visssza beszéltek mindent. Ök maguk is csak mende-mondából tudták, amit még tudni véltek. Az öreg Jóna elégedetlen volt. Elhatározta, hogy most már addig nem is beszél senkivel, míg a János anyja, Salome haza nem jön. Ö jó szemfüles asszony. Neki is két fia van a Mester tanítványai közt, még pedig a legjavából. Majd az elmond mindent. Másnap este meg is érkezett Salome asszony s véle még néhány, azok, akik Bethsaidából legtovább együtt éreztek a Mesterrel. — Valami jó hírrel jöttök tán? Olyan mosolygós az arcotok, — szólította meg őket már messziről Péter apja. — Nekünk már mosolygós. S reméljük a tiétek is nemsokára az lesz. — Ép ideje, hogy az legyen! Bár el sem tudom képzelni, A te fiaidnak nem esett baja? ..
