Harangszó, 1931

1931-09-13 / 37. szám

* • r* ^ *• A .

^ ^ ^ 1 ^ i » •

. ref-r.Antii Űó’za

:cpo»i urnák

’Apa

HA&ANGS2Ó

l9:ll. szeptember 13

MAT1S KANDÓK

érc- és fakoporsó raktára IiFL.FI>, Fő-utca.

Állandóan dús választék érc- és fakoporsókban, szemtedökben és sirkoszo- rákban, valamint az összes temetkezési cikkekben

Az egészségtan köréből.

Irta: Dr. Kovacsics Sándor, Győr város tiszti főorvosa.

Az emberi test és működése.

Az ember a teremtés koronája. A föld élő teremtményei között szellemi képessége, testének bámulatos szervezete és működése miatt nevezhetjük így.

Az ember teste lassan, sok évezredes fejlődéssel emelkedett tökéletességének mai fokára. Az emberi testet külsőleg két főrészre lehet osztani: törzsre és

végtagokra. A törzshöz számítjuk a fejet, melyet a nyak köt össze a törzzsel. A fej két részből áll: agykoponyából és arckoponyából. A törzsön megkülönböztetjük a mellkast, a hasüreget vagy altestet. A végtagokat a felső és alsó végtagok alkotják. Az ember teste végtelen apró részecskékből, az ú. n. sejtekből van felépítve, amelyek szabad szemmel nem lámátok. Ezek a sejtek mindazokkal a tulajdonságokkal bírnak, melyek az élő lényeket jellemzik: táplálkoznak, nőnek, szaporodnak. Az egyforma sajátságé sejtek tömege szöveteket alkot, ilyen a csont-, zsír-, izom-, kötőszövet. A különféle szövetek egyesüléséből szervek származnak. Ilyen szerv a tüdő, a szív, a vese. A fontosabb életműködések elvégzésére, mint pl. a látásra, hallásra több szerv készüléket alkot.

Az emberi test nem egynemű anyagokból áll, hanem különféle vegyi anyagok alkotják: fehérje, zsír,

sók; konyhasó, klórkálium, foszforsavas mész, vas stb. és víz.

Az emberi test szilárd, lágy és folyékony anyagból áll.

I.

Szilárd részek a csont és a porcogok; ezek alkotják az emberi test vázát. A Csonton tapadnak az izmok, inak. Részben a mozgató szervek támaszául szolgál, részben üregeket alkot a védelemre szoruló szervek számára. Ilyen üreg a koponyaüreg, a mellkas, a hasüreg. A csontváz súlya az emberi test x/7 része. A legtöbb csont párosán fordul elő s a test két oldalán részarányosán vannak elhelyezve. Az összes csontok száma: 233, Különböző alakúak: laposak, hengeresek, sókszögletesek; belül _ üregesek, mint a felkarcsont, lábszárcsont, vagy szivacsosak, mint a. lapos, sokszögletű, csontok: keztő, lábtőcsont. A csontok belsejében részben sárga, részben veres csontvelő van. A veres csontvelő termeli a veres vérsejteket. A csontokat kívülről csonthártya borítja, mely nagyon érzékeny. A csonthártyában vannak elhelyezve a csontokat tápláló erek és idegek. A csont külső része a kéreg, mely tömött, kemény. A külső felszínen több apró tápláló lyuk van, melyeken erek és idegek mennek a csontvelőhöz. A fejnek az orrüreggel közlekedő csontjait nyálkahártya tölti ki, azonkívül levegőt tartalmaznak. Ilyen a' felsöállcsont, rostacsont.

A fejcsontok száma 22. Az agykoponyát alkotó csontok laposak, vékonyak és csipkés fogazattal, az ú. n. varratokkal szilárdan kapaszkodnak egymásba. A

koponyaüregben van az agyvelő. A koponyát a következő csontok alkotják: homlokcsont, két falcsont, két halántékcsont, két élcsont és a nyakszirtcsont. Ez utóbbin van az öreg lyuk, melyen keresztül a nyultvelő a gerincvelőbe folytatódik. Az újszülött koponyacsontjai hajlékonyak, még nincsenek összecsontosodva; a csonthiányos helyek alkotják az ú. n. kutacsokat (kis és nagy kutacs). A fejtetőn, a falcsonton levő nagy ku- tacson át, ahol az agyvelőt csont helyett hártyas rész fedi, érezhető az agynyomás, az érverés.

Az arccsontok a rágókészülék és az érzőszervek elhelyezésére szolgálnak. Ezek az érzékszervek a látás, hallas, §zaglás és az íz érzőszerve a nyelvben. Az arc csontjai nem laposak, mint az agykoponya csontjai, másrészt csontvelőben gazdagabbak, üregeket alkotnak. Ide tartozik az állkapocs, mely ízülettel függ ösz- sze, a két felső állcsonttal, a két jaromcsont és az orrcsontok. A felső- és az alsó állcsontban vannak elhelyezve a fogak, számuk 32.

A fejet a törzzsel a nyak köti össze. Felül a nyakban van a görbe nyakcsont. A nyak 7 nyakcsigolyából all, melyek közül az alsó 7-ik hátul erősen kiemelke- üik. A torzson van^a mellkas, melyet elöl a mellcsont, oldalt az ívalakban görbült bordák, hátul a csigolyák alkotnak. Felső részén elől van a két kulcscsont, hatul a két lapockacsont, ezek alkotják a vállövet. A vállövvel ízesül a felső végtag. A 12 borda közül 11 elöl a mellcsonthoz, hátul a csigolyához tapad; a 12-ik álborda.

A hét nyakcsigolyához csatlakozik a 12 háti csigolya, az öt ágyékcsigolya, a keresztcsont, a farcsik- csont. Ezek aiKOtják a gerincoszlopot, melynek felső és alsó része előre kissé domború.

A csigolyákon megkülönböztetünk testet és nyujt- ványokat. A csigolyatestek között porc van, mely a gerincoszlopnak hajlékonyságot ad. A csigolya-ívek közt levő nyílások képezik a gerincvelő üregét, melyben a gerincvelő van elhelyezve.

A mellüreget a hasüregtől a rekeszizom választja el. A hasüreg aisó részét képezi a medence, melyet hátul a keresztcsont, az ülőcsont, oldalt és elől a csipő- és a szeméremcsont képezi Ezen csontok összeforrva képezik a medenceövet, mellyel a törzs az alsó végtagokra támaszkodik.

Végtagok A felső végtag áll felkarcsontból és a két alkarcsontból. Az utóbbiak közt vékonyabb a sing-, vastagabb az orsócsont. Ezek alatt vannak a kéztő apró, kockás-csontjai, a kézközép és az ujjpercek hosszúkás csontjai.

Az alsó végtagot a következő csontok alkotják: a combcsont, melynek alsó részén vannak a térdkalács, az alszár, (mely két csontból tevődik össze: vékonyabb a lábszárcsont, vastagabb a sípcsont,) a szögletes lábtőcsontofc, a hosszúkás lábközép és a lábujjpercek csontjai. (Folytatjuk)