Harangszó, 1931

1931-08-30 / 35. szám

284 HARANGSZÓ 1931. augusztus 30. akinek olyan barátja van, mint Jézus, az méltán énekelhet. Dow R. M. A., Glasgow. Minden oldalról felénk hangzik a né­pek sóvárgása igazság után. A kultúr- népek és természeti népek, India, Kína és a mechanikáit Európa számtalan ké­miai intézetével, nehéz iparával, politikai elméleteivel, költészetével és próféciái­val, nagy rohanásával sport és élvezetek után, — mind ez egy nagy vágyó kiáltás új élet után. Jézus azért jött el, hogy a lehetetlent valósággá változtassa. Dr. Bednár Ferenc, Prága. Isten munkája számára csak az Isten elégséges; és ha Isten munkáját törek­szünk véghezvinni, csakis ővele végez­hetjük el. A vallás nemcsak égbenézö tekintet, hanem égbenyuló kapcsolat is. Braham G. Ernő. Jézus maga lecke is, tanító is, minta­kép is és ösztönző erőforrás is. Basil A. Yeaxlee, Birmingham. Ne tegyünk szemrehányást a gyer­mekeknek, hogy hütelenek lettek az Úr­hoz, akkor, amikor mi voltunk gondat­lanok! Arthur Black, London. A világ megunta a képmutatást és a szellemi őszinteség hiányát. Igazságot akar. Inkább a rettenetesen rut igazsá­got, mint hamisságot. A keresztyénség, ha legegyszerűbb lényegére és legérthetöbb formájára akarjuk visszavezetni, ebben a két szó­ban fejezhető ki: „Kövess engemet“. Sir Harold Mackintosh, Halifax. A Lélek munkája minig titok marad. — A szelet soha senki nem látta még. De mikor fű, a fű, meg a nád meghainl alatta, az ágak megrázkódnak, a szél­malmok megindulnak, a haiók vitorlái megdagadnak, az óceán hullámai és az ég felhői rohannak előtte. A szélről úgv szoktak beszélni, mint a természet nagy élesztgetőjéről, mert lehelletével meg­mozgat minden önmagával tehetetlen dolgot. — Ilyen a Lélek munkája is. Alexander Westphal, Paris. Szükséges, hogy az egyház minden nemzedékben felelevenítse és újra kipró­bálja az ö örökségét. Mindig kisért az a veszély, hogv az egvház elhivatásának valamely értékes és fontos részét veszni hagyja. Egvik állandó kisértése az, hogy a tanubizonyságtétel szolgálatát kizáró­lag a papi rendre bizza. Pedig, hogy egészséges-e az egyház élete, azt nem papjainak száma mutatja, hanem hívei­nek Szentlélekkel teljes szolgálata. Az ifjúságot szórakozásokkal, játé­kokkal nem lehet az egyházhoz kap­csolni. Nem kap feleletet senki addig, míg nem kérdezett. A gyermekek széles e világon „a leg­jobb hívők“. Miss Huntley E. Emilia, Sunderland. Jellem az, ami az ember sötétben. Mi lehetne jellemzőbb Pál apostolra, mint ez a szó: „Törekszem...“ Ez az igyekvő, siető ember nem elégedett meg az életnek azzal a színvonalával, amit már elért és azzal az áldozattal, amit szolgálatába belefektetett, mindig többre igyekezett és számára elegendő jutalom volt a jól elvégzett köteles­ségért a többre-bizatás. Sok évvel ezelőtt a csillagászokat nagy zavarba ejtette az a felfedezés, hogy egy égitest nem egészen a számí­tásaik szerint igazodott pályafutásában. A bűnös az Uranus bolygó volt. Egyszer és másszor is az égen egy olyan pontot ért el, amelyet véleményük szerint még •nem lett volna szabad elérnie. Szokatlan mozgásai oly nagy érdeklődést keltettek, hogy két kiváló csillagász nekiült, hogy valami magyarázatot találjon. A mhnka két évet vett igénybe. Végül kijelentet­ték, hogy megtalálták a magyarázatot. A ceglédi ev. templom. Valami, eddig ismeretlen erő, nyilván­valóan befolyást gyakorolt az Uranusra. Szögezzétek teleszkópjaitokat egy bizo­nyos időben az égbolt egy bizonyos pontjára — mondták Adams és Le Ver- rier, akik a felfedezést tették — és egy egészen új bolygót fogtok látni. És úgy lett. Egy bolygó, nyolcvanötször akko­ra, mint a föld és melynek a Neptunus nevet adták később — akkor jelent meg legelőször a csillagászok teleszkópja előtt. De a hatás nélkül, amelyet az Ura­nus mutatott, minden valószínűség sze­rint sohasem fedezték volna fel a Neptu- must. És nem lehetséges-e, hogyha ti hűségesen követitek Jézust szóban, gon­dolatban és cselekedetben, kisfiúk és kis­lányok eljutnak Őhozzá, akinek üzenete szeretet volt és akivel való közösségben életet találhatnak? Bethune Boderick, Skócia. Minden munkája az egyháznak, akár kormányzás, akár igazgatás, akár szo­ciális munka, akár nevelés, alapjában véve csak egy lehet: bizonyságtétel Isten reá bízott igéjéről, mint ahogy az egyháznak nem szociális jólét, nem tu­dományos előhaladás, nem gazdasági megerősödés szempontjából kell néznie a lelkeket, hanem egy szempontból; hogy ezek azok, akik Isten akaratából az Ige által a hitre és kegyelem meglátásá­ra el kell, hogy jussanak. Dr. Imre Lajos, Kolozsvár. Egy természettudós mondja: mikor kisfiú voltam, feltétlenül hittem Istenben. Mikor nagyobb lettem arra a következ­tetésre jutottam, hogy nincs Isten. Bota­nikus voltam 54 évig s most látom, hogy semmi más nincsen, csak Isten. Donald Fraser, Glasgow. Krisztusért és az egyházért. A Keresztyén Szövetség (C E.) moz­galom 5. ifjúsági konferenciáját Ceglé­den tartotta augusztus 15-től 18-ig. Na­gyon sokan vélekedtek úgy, hogy nehéz lesz az idén megtartani ezt a konferen­ciát, mivel a gazdasági élet annyira vál­ságosra forduit. Azonban Isten megszé­gyenített minden ilyen sötétlátást és nyilvánvalóvá tette, hogy épen az ifjú­ság az, aki a legkészségesebben hallja meg az Istennek a szavát, amely ezek- által a rendkívül komoly idők által is mindenekhez szól. Kelly Jakab, a vasár­napi isk. világsz. főtitkára és az európai C.E. Unió elnöke a szeretetvendégségün- kön nyomatékosan aláhúzta a résztve­vők előtt azt a kijelentést, amit a Kor­mányzó Úr mondott neki: „Manapság Magyarországnak és az egész világnak jellemekre van szüksége“. „Olyan embe­rekre vár a világ, akik tisztában vannak feladataikkal, biztosan látják rendelteté­süket és célegyenest törnek előre. Az övén fiatal embereken nem fog erőt ven­ni a változó korok hullámzó szellemisé­ge. Semmisem tántoríthatja el őket egy tapodtat sem attól a céltól, amely vilá­gosan ragyog előttük a Krisztusban“. Nemcsak az ő előadása, meg a többi, hanem a bibliaórákon és eszmecseréken megszólaló szövetséges ifjúság is a leg­világosabb tanujelét adta annak, hogv a Keresztyén Szövetséges Mozgalom Isten­nek áldott műhelye, ahol a Szentlélek a magvar nemzet és a történelmi egyhá­zak számára Krisztusban megújult életű ifjúságot teremt. A konferencia egyik gonolatköre az­zal az örökséggel foglakozott, ami any- nvira lényeges a jellem kialakulásában. Megdöbbentő mélységekig tárult fel a bűn rettenetes hatalma a résztvevők előtt. Ez az az átkos örökség, amit senki sem utasíthat vissza, hanem amely hoz­zátapad minden emberhez. Teljes nyílt­sággal kellett számot vetni a konferencia ifjúságának azzal a ténnyel, hogy ők mindannyian elveszett és elkárhozott emberek, minden segítség nélkül és tel­jesen reménytelenül. Ez az előadás sen válthatott ki más visszhangot az ifjúság leikéből, mint Pál apostol sikolyát: Ki­csoda szabadít meg engem!? Ekkor ke­rült sor a másik örökségre, az új élet le­hetőségére. Egyesegyedtil a Krisztus

Next

/
Thumbnails
Contents