Harangszó, 1931

1931-08-30 / 35. szám

1931 augusztus 30 HARANOSZÓ 285 ajándékozhat meg bennünket új élettel. Csak ö tehet bennünket jellemekké a szó legteljesebb értelmében és Krisztus ezt a csudálatos élettámasztó munkáját csak annak az embernek életében cse- lekszi meg, aki maga fölött kétségbeesik és csupán a Krisztusban bizakodik. A konferencia másik gondolatmenete az ifjúság életében lobogó tüzekröl szólt. De nemcsak a tüzekröl szóló beszédek­ből állott a konferencia, hanem az a há­rom cenlédi nap valóban Istennek a ko­hója volt, amiben sok-sok ifjú élet sem­misült meg és támadt új életre. Mind- annviunknak a szívét megragadta az egv'sénnek az. a kézzelfogható megta­pasztalása. amely annvi száz ifjút és leánvt tudott a legszorosabb közösségbe fűzni: a Krisztusra szomjuhozás egysé­gébe. Kelly uron kívül Street kisasszony az angol mozgalom, egy kedves észt vendégünk az észt testvérnén C. E. moz­galma nevében tett bizonyságot erről az egységről, amit levélbeli üdvözletek ut­ján még sok ország mozgalma is szintén megcselekedett. Bizonyosak vagyunk afelől. hogy nemcsak a ceglédi evangélikus és refor- í mátus egyházak életében jelent majd hatalmas erjesztő kovászt ez a pár nap, 9 hanem azok az evangéliumtól ragyogó I szemű ifjak az egész országban széjiel- ■ viszik a konferencia üzenetét: Teljes életünket mindenestől a Krisztusnak és az Egyháznak. Az evangéliumnak a kürtje biztos zengéssel szólott a konfe­rencián, úgy, hogy senki sem vonhatta ki hatása alól magát és azért imádkozik ez az ifjú sereg, hogy a magvar evangé­likus és református gyülekezetekben mindenütt ilyen hatalommal és erővel szólaltassa meg Isten az ö Igéjét, i Egv evangélikus fiatalember bizonv­ságtevésével szeretném beszámolómat befejezni, amely talán leghívebben szó­laltatja meg azt a visszhangot, amelyet a konferencia a szívekben keltett: „A végsőkig kétségbe estem, amikor a Szentlélek kénvszeri+ett engem életem bűnösségének és hitványságának meg­látására. Most nem szavak voltak ezek. hanem félelmetes valóságai életemnek és hálát adok Istennek), hogy a Krisztus megragadott és megszabadított engem ebből a szörnyű állapotból és új élettel ajándékozott meg. Imádkozzatok értem, — mondotta — hogy megállhassak a ki­sértések ellenében“. Azok az evangélikus és református ifjak és leányok, akiket Isten elvezetett erre a konferenciára, csakugyan imád­koznak ezért a társukért és egymásért, de ennél többet is tesznek, imádkoznak azért, hogy Isten újítsa meg egyházaikat az ifjúságon keresztül és hozza el a ma­gyar néphez is az ö országát. gálata alkalmából való szeretetteljes ünneplése. Az ünnepségnek kedves és megható jelleget kölcsönzött már maga az a tény is, hogy az ünnepelt főesperes 40 évvel ezelőtt, mint ifjú káplán az al- berti egyházból indult el lelkészi, majd főesperesi működésének változatos és si­kerekben gazdag pályájára. 40 évvel ezelőtt a budapesti deáktéri templomban avatta lelkésszé néhai Sárkány Sámuel hányakerületi püspök. Felavatása után 3. hónapig kápíánkodott Albertiben, utána a torontálmegyei Erzsébetlakon három és fél évig már mint megválasz­tott rendes lelkész működött. Onnan a pozsonymegyei modor-királyfai gyüleke­zet hivta el egyhangúlag lelkészének, majd rövid 11 havi ottmüködés után is­mét Torontálmegyébe került vissza, az ötezer lelket számláló nagylajosfalvi né­pes egyház választván meg öt — ugyan­csak egyhangúlag — lelkészének. Sze- retetreméltóságával csakhamar annyira A ceglédi ref. templom. megnyerte a hívek és kartársak bizal­mát, hogy 1903-ban alesperessé, majd 1910-ben főesperessé választották, mely ufóbbi állását egészen a megszálló szer- bek által történt kiüldözéséig, 1922-ig viselte. Amikor magyarságáért a szer- bek kiűzték állásából, átjött a csonka­hazába, ahol mint bényei lelkész a múlt évben a petmegyei ev. középegyházme­gye főesperesi tisztségébe került. Egy­házának és hazájának itt is tetterős, tán­toríthatatlan munkása, aki 63 évvel a vállán, még mindig az élete delén álló, viruló egészségnek örvendő férfi benyo­mását kelti. Az impozáns ünnepi gyűlésnek mind­járt az elején a következők üdvözölték személyesen a közszeretetnek örvendő, meleg szívű jubilánst: dr. Lehotzky An­tal egyházmegyei felügyelő az egyház­megye, Honéczy Pál egyházmegyei lel­készi főjegyző az egyházmegye lelkészi kara, gróf Szapáry Lajos orsz. gyűl. kép­viselő a választókerület és a politikai ha­tóságok, Mikler Gusztáv, maglódi fel­ügyelő a felügyelői kar, Bartal Béla ta- nítóeg- esületi elnök a tantestület, Prik- ker, alberti-i főjegyző Alberti község, Petrusz Pál tanító Bénye község, Bánszky György lelkész az alberti-i ev. egyház nevében,a Fébé diakonissza anyaház és az alberti-i nő- és leányegy­let. Az üdvözlő levelek és táviratok kül­dőinek sorából pedig kiemeljük a követ­kezőket: br. Radvánszky Albert dr., egyetemes felügyelő, D. Raffay Sándor bányakerületi ev. püspök, Kovács Sán­dor ervetemi tanár, „Luther-Társaság“-i főtitkár, Pesthy Pál dr., nyug. miniszter, kerületi felügvelő, Kopa Károly járási főszolgabíró, Blatniczkv Pál és Bakay Péter föesperesek, Kuthy Dezső egyete­mes főtitkár, Helle Ferenc dr., vecsési missziói lelkész stb. A közgvölés tárgysorozatának az ünneplésen kívül a következő főbb pont­jai voltak: Kiemeljük mindenekelőtt is dr Le­hotzky Antal felügyelő úr megnyitó be­szédének a gerincét, amely szerint az igazi keresztyéni szeretet, a békés össze­tartás a Ipaelső és legfőhb feltétele an­nak a szebb és boldogabb magvar jövő­nek, amelynek az eljöttét mindnyájan olvan régó+a és olvan enekedve várjuk. Az esperesi évi jelentésből ki kell emel­nünk azt a szomorú megállapítást, hogy a lelkészek a legnagyobb anyagi gon­dokkal küzdenek s még a törvényben biztosított állami támogatásban sem ré­szesülnek. amiért is követeljük a lelké­szi kornótléknak telies egészében való kiutalását és kifizetését, amit annakide- 'én a megszűnt anyakönyvi jövedelmek károótlásául Ígért meg az állam. Ugyan­csak kívánjuk a kántor-tanítók csekély fizetésének az állami tanítókéval egy színvonalra való emelését, hogy meg­szűnjön az a fonák helyzet, hogy a kán­tori teendőkkel több munkát végző fele­kezeti tanító, kántor kevesebb fizetésben részesül, mint a csak tanítással foglalko­zó állami tanító. A közgyűlés elrendelte az alesperesi és másodfelügyelöi állás betöltését. Az egyháztagokat fegyelmező szabályrendelettervezetet, mint amilyen­nek létesítése alkotmányos fórum: a zsi­nat elé tartozik, a közgyűlés elvetette. Ugyancsak elvetette — ugyanezen oknál fogva — az egyetemes leíkészválasztási szabályrendelettervezetet is. A közgyűlést megelőző gyámintézeti istentiszteleten Wolf Lajos, ceglédi lel­kész hirdette az igét. Kutas Kálmán, az új szombathelyi lelkész beiktatása. „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen! Óh, Uram, segíts most, óh, Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jő az Urnák nevében!“ A 118. zsoltár ezen szavai váltak életté augusztus 16.-án a szom­bathelyi gyülekezetben. Kutas Kálmán­nak a lelkészi álásba való beiktatása örömnapot jelntett a gyülekezet számá­ra. Örvendeztünk és vigadtunk ezen. Ör­vendeztünk, mert úgy éreztük, az a meg­győződésünk, hogy az Ür rendelte őt A pestmegyeí evang. közép egyházmegye közgyűlése. A pestmegyei ev. középegyházmegye augusztus hó Í2.-ikén tartotta évi rendes közgyűlését Albertiben. A gyűlésnek ün­nepi jelleget kölcsönzött az egyházme­gye érdemekben gazdag főesperesének, Doleschall Lajosnak 40 éves lelkészi szol-

Next

/
Thumbnails
Contents