Harangszó, 1931
1931-08-23 / 34. szám
276 HARANGSZÓ 1931. augusztus 23. Szent, Tiszta, vitt föl helyettünk a keresztre. Ezzel megszerezte számunkra az üdvösséget és az örök életet. Ez volt és lesz is legnagyobb boldogságunk. Nagyon érdekes, ha megfigyeljük, hogy Isten Szent Igéjében a legszebb vagy legfontosabb helyek gyakorta épen tizenhármas számú fejezetben, vagy versben vannak. Néha ez a kettő harmonikusan egybe- hangzik. Valóban érdemes átkutatni a Bibliát ebből a szempontból. Engedtessék meg most nekem egy kis portyázás az Ujtestamen- tumban. Például Máté ev. 13. része elmondja, nekünk a mennyek országáról szóló hét dicső hasonlatot, amelyek hosszú évszázadokon át kimeríthetetlen kincsesbányájává lettek az áldásthozó irásmagyarázatnak. Márk 13. megrázó komolysággal állítja lelkünk szeme elé a világ végét. Ez a fejezet is csodálatos kilátásokat rejt a nagy Isten Fiának és az Ő kiválasztottainak dicső ségére. Lukács 13, 13. Jézust mint csodatevőt mutatja meg nekünk, Ábra- hám leányának meggyógyitásánál, akit 18 évig megkötözve tartott a betegség lelke. János dicsőséges evangéliuma pedig tele van a 13-as fejezet és versek összhangzásával. A 6. rész 13. versében lelkünk látja 12 kosár morzsával való megtelését. A 12. fejezet 13. verséből halljuk a zsidó nép lelkesült hozsánna kiáltásának hangzását. A 13. fejezet 13. versében a fenséges Isten Fia kinyilatkoztatja magát a tanítványoknak, mint Úr és Mester, aki ennek ellenére mélységes alázattal megmosta azok lábát. A 14. fejezet 13. verséből hangzik a drága ígéret: „Amit kértek az én nevemben, megcselekszem azt.“ A 15. fejezet 13. verse beszél nekünk a nagy szeretetről, amely életét adja barátaiért. A 16. fejezet 13. verse megígéri nekünk az igazság Lelkét, aki elvezérel bennünket minden igazságra. Ján. 17, 13-ban Jézus hasonlít- hatatlan főpapi imájában megzendül a tökéletes öröm hangja, amely az Atyának a Fiúval való eggyélételé- ből származik. A 21. fejezet 13. versében Jézus kinyilatkoztatja magát tanítványainak, föltámadása dicsőségében. A csatlakozó Ap. Csel. hasonló ragyogó képeket mutat. A 4. fejezet 13. verse fölragyogtatja a menynyei örvendezés visszfényét Péter és János arcán. A 11. fejezet 13. versében Cornelius százados angyalt lát állani házában. A 26. fejezet 13. verse megmutatja nekünk a tüzes Pál apostolt, amint Agrippa királynak ragyogó ékesszólással elbeszéli megtérése történetét. Aztán következnek az apostoli levelek dicső üzenetei. Róm. 10, 13. fülünkbe zengi az isteni hívást: „Aki segitségül hívja az Ur nevét, megtartatik.“ — I. Kor. 13. a szeretetről szóló „Énekek Éneke“ a 13. versben a szeretetet, mint a hármas mennyei csillagzat, hit, remény, szeretet legnagyobbikát állítja elénk. — II. Kor. 13, 13. megjelenti nekünk az apostoli áldást, mely még ma is olyan gyakran felüditi keresztyén összejövetelek végén a hallgatók szivét és fülét. — Ef. 6, 13. bevezet bennünket Isten Igéjének csillogó fegyvertárába és megmutatja a lelki fegyverzet egy részét, amely- lyel ellenállhatunk a gonosz napon és megtarthatjuk a harcmezőt. — Fii. 4, 13-ból győztesen visszhangzik mint harci kiálltás visszhangja: „Mindenre van erőm a Krisztus által, Aki engem megerősít.“ I. Péter 4, 13 igen fontossá teszi számunkra a Krisztusért való szenvedés örömét, ami elvezérel az üdvösségre és dicsőségére. II. Péter 3, 13 ugyanezt adja tudtunkra az uj égre és uj földre való várakozásban. János jelenéseiből, az életnek ebből a hatalmas könyvéből, amely a sokféle 13-as versben komoly, nagyfontosságu és mélyreható igazságokat tár föl s csodálatos, ragyogó fényben rajzolja a szentek örökségét, végezetül hadd szóljon újból a 13 vers a fehér ruhába öltözöttek boldogságáról (7, 13.), a Krisztus vére által megváltottakröl, akik a 14, 13. szerint bemennek Urukhoz, az örök nyugalomba. Cselekedeteik követik őket. Az utolsó, 22. fejezet 13. versében pedig Jézus akar lenni minden, mindenekben, A és O az Első és Utolsó. Mi kell még nekünk? Hát nem kéne a félelmes 13-as számnak már régen értékesnek lennie mindennél a megígért drága gazdagságánál az isteni kegyelemnek, szeretetnek és hűségnek a fölsorolt bibliai helyekben? Igen, mi Isten gyermekei tekintsük szerencsés számnak, hisz oly sok mennyei boldogságot közöl velünk. Ki merítette már ki a bibliai 13-as számnak ezt a nagy boldogságát? Úgy csörgedezik, mint forrás a mennyei szentélyből. Jöjj kedves szív és igyál belőle! Utoljára hadd álljon illusztrációképen egy kis történet. Egy előkelő család meghívott bizonyos számú vendéget, az egyetlen, 10 éves lányka születésnapja alkalmából. A család tagjaival együtt tizennégyen voltak. Az összes vendégek elfogadták a meghívást — és a megállapított órában egymásután meg is jelentek; csak a doktor bácsi hiányzott. Talán még beteglátogatásra kellett mennie. Vártak negyedórát, amiből félóra lett. A háziasszony aggodalmas tekintettel nézett az órára. Az elkészített drága ételek elvesztik izüket a hosszas állásban. Még öt percet engedtek, aztán még ötöt. Végül is asztalhoz kellett ülni. Kinn csöngettek. Megszabadult föllélekzés következett rá. De ahelyett, hogy a hőn óhajtott jelent volna meg, futár jött és ezáltal kért elnézést meg nem jelenéséért. Hirtelen halálos beteghez hívták, akitől most még nem mehet el. Nagyon sajnálja a dolgot. Az összegyülteket is szerfölött bántotta, nem annyira a nélkülözött vendég, mint inkább a végzetes tizenhármas szám. Éppen egy „halálos ágy“ a visszautasítás oka! Milyen kínos volt! De mit leheteti tenni? A háziasszony fölkérte vendégeit, hogy foglaljanak helyet és édeskeserü arckifejezéssel mosolygott hozzá: „Remélem, senki sem babonás az urak közül.“ Természetesen siettek biztosítani az ellenkezőről; de a legtöbbjük arcán látható kínos zavar hazúgságnak bélyegezte ezt a frázist. A születésnapot ünneplő gyermek lett a mentőangyal. „Oh mama. imádkozzunk hamar: Jöjj Ur Jézus, légy vendégünk! — akkor mind járt tizennégyen leszünk!*' Az asztal körül levők megköny- nyebbülten föllélegzettek; föloldódott a kínos feszültség. A kicsi ham gosan és szívből imádkozott. Aztán vidám hangulatban leültek az asz tálhoz. Áldott lakoma volt, mintegy mennyei boldogság sugara szövő dött a vendégek feje fölé és belő pódzott sokuk szivébe. Senki sem gondolt többé a végzetes „halálom ágy“-ra — és egy év múltán mép mind a tizenhármán életben voltak Tartsuk magunkat ehhez: „Jézm
