Harangszó, 1931
1931-08-16 / 33. szám
2G8 HARANGSZÓ 1931. augusztus 16. tényleg attól fogva jobban lett és lassanként teljesen egészséges. 40 éven keresztül dolgozott hűségesen Isten Országában. Ezalatt még kétszer tapasztalta meg Isten különös kegyelmét a betegségéből való váratlan felgyógyulás által. Mikor éppen egy ilyen súlyos állapotban feküdt, a felesége, mint minden éjjel, most is elővette a .,Brüdergemeine“ ..Losung“ könyvecskéjét és felolvasta belőle a következő napra kijelölt ige- részt. Most ezt olvasta II. Sámuel 12:13- ból: ..Az Ür is elvette a te bűnödet...“ „Várj! — kiáltotta a nehéz beteg — ennyi elég nekem“. De a felesége tovább folytatta az igehelyeit: „ .. . nem fogsz meghalni“. „Ez pedig nekem elég“ — tette hozzá a felesége és bizonyos volt benne, hogy az Úr visszaadja férjét. Valóban, attól fogva jobban lett és meg is gyógyult. Amit e fejezet elején a közös imádkozásról említettünk, az különösen itt nyeri el a maga jelentőségét. Az ilyen csodálatos gyógyulásoknál mindig közre hat mások résztvevő imádsá- sága. A közös kérésnek különös Ígéretet is adott az Úr. „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nekik az én mennyei Atyám". (Máté 18: 19.) Sok nehéz szenvedést könnyített már meg az, hogy egy sereg imádkozott valahol a szenvedőért. Egy württembergi Brúdernek egyszer egy veszedelmes és fájdalmas operáción kellett keresztül esnie. A lelkész az operáció órájában imaórára gyűlt össze egy néhány részvéttel viselkedő hívével együtt. Később az illető Bruder bizonyságot tett róla, hogy minden fájdalom ellenére is úgy érezte magát, mintha az Isten irgalmának a tengerében úszna. — Fridrich horntáli lelkész egyszer Máté 10:12—13-ra való hivatkozással egy köriratban szólította fel a hivő közösségeket, hogy imádkozzanak a feleségéért, akinek az egyik lába egészen megmerevedett. És nem hiába. Az asszony rövid időn belül csodálatos módon meggyógyult. Mindezek olyan dolgok, amelyek talán csak nálunk furcsák. A württembergi „közösségek“ talaján azonban semmi különös csodálkozást nem kelt, csak nagy hálát az Úrral szemben és még szilárdabb hitet, még gyermekibb bizalmat. Nálunk is szokták mondani: „Imádkoznék értem“ — de ez valamiféle katholikus értelemben rendszerint annvit ielent: „imádkozz helyettem, hogv nekem ne kelljen vele vesződni“. S így inkább szentségtörés, mint hit. Abban, hogy a másért való imádság által az Ür valami tényleges változást tud véghez vinni az illető életében, nem igen hisznek. A „közösségekben“ pedig ez az egyetlen fegyver, amellyet „igazán hathatósan“ forgathatnak. Hogyan tudnák elvégezni, hogy egy hitetlen hitre jusson, egy tévelygő visszatérjen, hogy egy gyermek rossz útra ne térjen, hogy a hivő a hjtben megálljon és fejlődjék és a gonosz hálójába ne essék, ha nem az érette való imádkozás által? Általában az az egyes ember imádkozó életének iránya, hogv mindinkább több kérniva- lója lesz más emberek számára, mint a maga számára. S boldog az a gyülekezet, város vagv falu, ahol sok az ilven csöndes életű imádkozó. Az egyik tübin- geni professzor (azelőtt gyakorló lelkész) mondott cl egy kis esetet erről: A temető mellett ment el s látta, hogv a sirásó éppen ássa a sirt a délutáni temetéshez, mert egy gödörből szabályosan lódultak ki a felhaiított hantok. Ahogy tovább megy, eszébe jut valami, amit mag akart kérdezni a sírásótól. Visszafordul, de a sir körül már minden csendes. A hantok már nem röpülnek kifelé a gödörből. De hol a sirásó? Egész környék üres. Közel megy a sirgödörhöz s ime: a sirásó ott a sir fenekén éppen akkor kelt fel a térdeiről. A bevégzett munkája után mindjárt küldött egy fohászt az egek Urához azért, akinek a földi maradványai az éppen megásott sírban fognak pihenni. Boldog az a város, amelyről ugyanazt lehet elmondani, amelyet egy hivő varrónő mondott Stuttgartról, az ú. n. kegyes városról: „A nagy füstfelhőn kívül, amelyik állandóan szálldogál felfelé a kémények sokaságából, látnak az én lelki szemeim egy másik felhőt is városunk felett: ez az imádság áldozati füstje. S ehhez magam is hozzá akarok iárulni egy kevéssel“. — Bár ezt a felhőt láthatnánk mi is a mi városaink és falvaink felett gomolyogni! Akkor nem szorongna a szívünk azok miatt a többi sötét felhők miatt, mert amint a württember- giek éneklik: ..Hő imádban szent erő rejlik Isten népe! Égből erre válasz jő, jó vagy rossz időben ; Ez hevít, ez segít jó ügyet kivívni, Ellenünk lebirni.“ (K. von Pfeil.) (Folytatjuk.) Leánynevelés. Két magyar orvos járt nemrég Németországban. Jóvágású derék fiatal emberek. Megismerkedtek egy pár úri családdal. Az egyiknek két leánya volt. Ezek meghívták őket egy hétvégi kirándulásra. Ezeken a hétvégi kirándulásokon szombat délután kimennek a szabadba, ott töltik az éiszakát és az egész vasárnapot is. A fiatal emberek örömmel és hálával fogadták a meghívást. Szombat délután megjelenik a két leány a két fiatal ember lakása előtt autóval, felpakolva minden jóval: két sátorral, elemózsiával stb. Kimennek egy messzi erdőbe. Felütik a két sátrat s kellemes szórakozással elütik a délutánt is. Leszáll az este. Aludni kéne menni. A két magyar fiú egész természetesnek tartja s úgyis teszi meg az előkészületeket, hogy az egyik sátorba ők mennek aludni, a másikba a leányok. Nem így azonban a leányok! Ö:iási hahotára fakadnak a két magyar fiú „elmaradottsága“ felett s minden áron meg akarják velők értetni, hogy ma már egész más a társadalmi forma s mindenáron úgy akarják a dolgot elintézni, hogy az egyik fiú az egyik leánnyal, a másik fiú a másik leánnyal aludjék egy sátorban. Ez a mai korszellem. Talán nálunk még nem ennyire brutálisan nyílt, de titokban ugyanez a korszellem. Magyar anyák, vigyázzatok a lányatokra, hogy meg ne fertőzze őket az a szellem, amely az utcákon, a plakátokon, a színházak deszkáiról, az újságok hasábjairól, a társadalmi beszélgetések mondataiból ordít felénk! A magyar anyák aggodalmain akart segíteni s az uj világban is a régi tiszta erkölcs és istenfélelem útjain akarja vezetni a ma lányait a győri evang szere- tetliáz, melynek internátu- sára már egy alkalommal felhívtuk olvasóink figyelmét. Most újra hozunk egypár képet ebből a leányinternátusból, ahol elemi iskolás, polgárista, gimnázista, tanitókép- zöintézeti, felső kereskedelmi iskolai növendékek kaphatnak helyet. Az interná- tus diakonisszák vezetése alatt áll. Teljes havi dij 70 pengő. Felvilágosítással szívesen szolgál a szeretetház igazgatósága Győr, Petőfi-tér 2. Finn vonaton. Most hagyjuk az egyszerű embereket. Lépjünk egy másik vasúti kocsiba, ahol fehérsapkás egyetemi hallgatók utaznak diákkonferenciára. Fiúk és lányok vegyesen. Nincs is ebben semmi különös. Nem is volna ebben semmi emlitésre méltó. Az sem, hogy sokan talán épen
