Harangszó, 1931
1931-01-25 / 4. szám
kételkedik valaki abban az igazságban, ám próbálja meg: mielőtt bármit tenne, kérdezze meg a saját lelkiismeretében vele és benne élő isteni szent lelket, belőle való-e a gondolat, amely agyában megfo- gamzott, a szándék, amely szívében felötlött, a vágy és az érzés, amely felfakadt? És ha úgy találja, hogy az Isten leikétől való az, hajtsa végre, valósítsa meg, meglátja, milyen örömet és megnyugvást terem. És ha valamiről azt találja, hogy nem a lélektől született, meg ne tegye soha, mert ami csak testtől született, gyarló és bűnös az. Íme, ez az újjászületés titkának a kapuja. És ha ezen a kapun be akarunk nyitni, ne a testtől kérdezzük, hogy mit szól hozzá és mit javasol? Hogy kedves-e, kívánatos-e, hasznos-e, kielégitő-e a test számára? És ne aszerint karoljunk fel vagy vessünk el bármit is az életben, hogy mit szól hozzá a test bölcsesége, hanem aszerint, mit szól hozzá a lélek. 1981 január 25. A bőnyi templom, Az üldöztetések viharos Századaiban elődeinktől a vak buzgóság és az elfogultság erőszakkal szedte el az egyházi épületeiket, de a buzgólkodásra való készséget a szívük mélyéből ki nem ölhette. Amikor elrabolták, vagy lerombolták munkájuk verejtékéből felépített templomukat, pajtában, akolban vagy valamely rejtettebb helyen a szabad ég alatt gyülekeztek össze a hívek lelki épülésre. Mivel az ilyen helyeken való Legkedvesebb barátnője fogadta el a keresztanyaságot, ki nagy örömmel fogta ölébe a kis lánygyermeket. Csak azon húzódott, hogv evangélikus létére katho- likus templomba kell vinnie keresztleányát. De Erzsiké kedvéért megtette. Egy óra múlva kipirult arccal hozta vissza a babát. — Én se leszek többet nálad keresztanya! — Miért nem? — ijedt fel Erzsiké. — Megkérdezte tőlem a plébános a templomban, hogy milyen vallású vagyok és mikor megmondtam, kivette kezemből a gyereket és a bábaasszony karjába tette. Miért? Hát én nem vagyok keresztény? Hát valami nagy szégyen esett volna azon a keresztelőmedencén, ha én tartom föléje azt a kis drága fejecskéi. — Hja, kedvesem, — mondta Erzsiké anyósa kegyes szemforgatással — katholikus gyermeket evangélikus nő ölében már csak még se lehet megkeresztelni. Erzsiké szegény, nem szólt egy szót se, csak magában gyötrődött. Egy titkos könnycseppet törölt ki a szeméből. Aztán megint eltelt több esztendő. HARANG SZÓ összejövetel is tiltva volt nekik, azért a családikörben mntgánáhitatot tartva, lelkűket nap-nap után táplálták mennyei eledellel. Ennélfogva ők épületek nélkül is éltek egyházi életet, amennyiben megtartották a Krisztussal való közösséget, megőrizték szívük mélyén tiszta evangélikus hitüket s a hozzá való ragaszkodást beleoltották utódaik leikébe. De mégis az egyházi élet nyilvánulásához s annak elősegítése céljából naigy szükség van egyházi épületekre. A bőnyi egyház életét is az ismeretlenség homálya veszi körül mindaddig, míg a hívek háziistentisztelettel élesztgették hitbuzgóságuk tüzét s évenként egyszer-kétszer elmentek a bakonyszombathelyi, vagy a fel— péci gyülekezet templomába az Úrvacsora vételére. Akkor indult meg á nyilvános egyházi élet Győrmegyének ezen köznemesektől lakott helységében, amidőn II. József türelmi rendelete következtében a vallási elnyomatás enyhül és a helytartótanácstól engedélyt nyernek a különféle helységekből s vidékekről ide bevándorolt s beházasodott evangélikusok a szervezkedésre. A szervezkedés 1787-ben történik meg, amikor meghívják levita tanítónak Szabadi Bernátot. Mint filia, a nagyba- rátfalui anvaegyházhoz csatlakoznak. Míg a tanítólakás és az iskola fel nem épiil. sömjéni Németh János pajtájában tartják az istentiszteletet és a gyermekek oktatását. Amidőn Szabadi Bernát külföldi egyetemre távozott, anyásul a gyülekezet, mivel Gazdik Máté új tanító mellé 1790. július 18-án meghívja Be- ziröl első lelkészének Perlaky Gábort, aki a templom felépítésével írta be ragyogó betűkkel a nevét a gyülekezet történetébe. Perlaky Gábor a hasonnevű püspöknek volt a fia, mint kipróbált papi építőmester volt ismeretes az egyházkerületben. Amikor Bőnyre jött, nem volt még a gyülekezetnek temploma s ha őt nem küldi ide a Gondviselés, ki tudja, mikor épült volrlaj az fel? De Perlakynak első dolga volt a hívekben a templomépítés Már egy kis fia is volt Erzsébet asz- szonynak. Persze, katholikus iskolába járnak, katholikus hitben nevelik őket. Édes anyjuk, ha templomba megy, ők nem mehetnek vele. Gyerekei iránt való szeretetből ő megy hát el velük abba a másik templomba. Templomba menet, templomból jövet hányszor megfájdítja a szivét a gondolat: szereti a gyerekeit, azok is öt. szinte minden gondolata az övék és mégis egyben, a legfontosabban nem tud velük egvüttérezni. Azok nem tudják az ő imáit ö meg hogyan tanítsa őket egy más vallás fohászaira? Csak legalább a lánya volna az ő hitén. De már nem lehet segíteni a dolgon. Pedig néha bántó dolgok történnek. Megesik, hogy a kislány sírva jön haza, mert a gyerekek azt mondták az iskolában, hogy aki nem katholikus, az nem jut a mennyországba. — Anjyuskám, há te nem jutsz a mennyországba? Hát még mikor a kislányát első áldozásra hívták! Felöltöztette szépen, szép fehér ruhácskába, szöghaját befonta, de a könnyei hullottak arra a selyemszalagra, amit a hajába tűzött. — Miért sársz anyuskám? Bántott valaki? 27. utáni vágyat felkelteni s ez sikerült is. Az ö buzgólkodásának s áldozatkészségének eyedményekép megépült 1791-ben a hőnyiek kistemploma. Mivel a templom torony nélkül, noha nyílt utcára való bejárással, a község piacára épült, azért a halrangok a templom előtti emelvényen nyertek elhelyezést. Jellemző Perlaky előrelátására az, hogy a templomépítéskor a meg nem épített torony alapját is lerakatta. Az oltárt Perlaky Magyaróváron a Kapucinus barátok temploma berendezésének az árverésén vette és a saját költségén állíttatta azt fel a bőnyi templomban. Perlaky, aki kétizben (1790 —94; 1798—1804.) volt Bönyön lelkész, felépítette annak ev. templomát s ezáltal megteremtette azt a szórvány-gyüleke- zetet, melynek központja lett az a templom, melybe Bőnyön a rétalapi, Örkényi, banaj, bábolnai, gönyüi, péri, mindszenti, mezőőrsi evangélkusok nagy ünnepnapokon közelről s távolról összegyülekeznek. Ezen kistemplom múltjával kapcsolatosan említésre méltó az, hogy több ismeretes kiváló lelkész és tanító frigykötésének volt a színhelye. így itt esküdött örök hűséget 1793. nov. 26. Tur- csányi János mérgesi lelkész Varga Eleonórának. Gödör Györgv felsőszako- nyi lelkész 1794. máj. 13. Németh Zsuzsannának, Zeles Imre lébénvi lelkész itt kelt egybe 1795. febr. 4. feleségével Varga Judittal. A hőnyi ev. templomban áldotta meg házasságát Hrabovszky Sámuel 1796-ban elhunyt püspöknek és Dótzi Erzsébetnek Dávid nevű fia Varga Máriával 1804-ben. Ezen házasságból leszármazottak ma is élnek a helységben. Az említetteken kívül még a bőnvi templomban kötöttek házasságot: Körmendy Pál. Torkos István. Fichtner Ferenc, Kápli Lajos, Eösze István, Smid Mihály, Hudy István, Molnár Lajos lelkészek, illetve tanítók. Ez a körülmény is azt mu- tatiA, hogy számottevő, egyházias gondolkozásé köznemesség alkotta a gyülekezetét. amelynek a leányai szívesen léptek házasságra egyházi tisztviselővel. — Dehogy bántott, drágám, csak a szemem könnyezik. Mit is mondhatott volna a gyanútlan gyereknek arról az egykori másik kislányról, saját magáról, aki valamikor, majdnem ugyanilyen korban, épen ilven boldogan, szép fehér ruhába ugyanígy felöltöztetve, egv szép vasárnapi reggelen apjával, anyjával együtt elindult egy kis falusi templom felé. de egészen más ünnepre: a, konfirmációra. Aki ott, az egyszerű evangélikus oltár előtt szinte a szive gyökeréig átérezte a „hűség szent fogadását.“ És aki, ime, nem tudta a gyermekeire átörökíteni a hitvalló ősök drága örökségét. Ez a mostani kis leány, az ő kislánya, akit ünneplőbe öltöztet, az öntudatlan bizonyság rá. hogy hűte- len lett ahhoz a kedves falusi oltárhoz. És lassan-lassan érlelődött benne a vágy: egyszer majd, egyszer még visz- szamenni oda, még egyszer imádkozni ott. ahol gyermekkorának annyi boldog órája telt. Visszamenni és gyerekeinek is megmutatni a padot, ahol ö ült, a templomot, ahol ő imádkozott. (Folytatjuk.) Adakozzunk a „HARANGSZÓ“ terjesztésére!
