Harangszó, 1931

1931-07-19 / 29. szám

XXII. évfolyam. 1931 július 19. 29. szám. Alapította: KAPI BÉLA I9l0*bun. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther* Szövetség hivat síi ok lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsokkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. MM r Gyönyörűséges én igám, Tekintsetek hittel reátn S megnyugtatlak titeket. A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 p 8u fillér. Csoportos küldéssel I0°/o*oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Veletek vagyok!.*. Apóst. csel. 5io. „De az Úrnak angyala éjszaka meg- nyitá a tömlöc ajtaját és ki­hozta őket“... A fogságba került apostolok na­gyon jól tudták azt, hogy a börtön magányában is velük van az, aki egykor így szólt: „íme én veletek vagyok minden napon, mind a vi­lágnak végezetéig.“ Azután vi- gasztalgatták egymást a régi zsol­tárral: „Az Ur angyala tábort jár az őt féltik körül és kiszabadítja őket.“ (Zsolt. 34, 8.) És nem csa­lódtak. Amiben hittek, be is telje­sedett . . . „Az Urnák angyala meg- nyitá a tömlöc ajtaját . ..“ Azt a szent örömöt, ami ebből a régi történetből felérik árad, ne törje meg szivünk hitetlensége . . . a csodákat tagadó s ezzel az egész Bibliát megvető hitetlenség. Ne te­gyük tönkre mi magunk azt a drá­ga vigasztalást, amit a hivőknek nyújt Isten ebben a szent igében. Istennek útja, módja van minden­re. Neki hatalma van mindeneket megcselekedni! A mi nyomorúsá­gunk és szomorúságunk idején nem jelennek ugyan meg testbe öltö­zött, látható angyalok, de nekünk is olyan Istenünk van, aki akar is, tud is segíteni, aki Ur égen és föl­dön, s aki minket is megváltott . . . Szomorúságunknak hány nehéz éj­szakáját derítette már fel az ő vi­gasztalásának fénye?... Néha úgy láttuk, hogy életünket egészen, örökre betakarja a szomorúságok sötét fel lege, de egyszer csak ész­revettük mi is, hogy Isten csak egy alaguton vezetett keresztül ben­nünket s mikor kiértünk onnét, me' gint kiderült az ég . . . Igen, az Ur megváltotta övéit. . . minden gonosztól véd és megőriz ... és hazafelé segít boldog ottho­nunkba. Kivezet minket e világ börtönéből és beteljesedik majd rajtunk is a prófétálás: „Mikor visszahozza az Ur Sionnak fog­lyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig viga- dozással.“ (Zsolt. 126, 1—2.) „Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nekünk, Hatalmas vagy, irgalmad nagy: ínségemben, szükségemben, Kérlek engem ne hagyj! Jézus és A pénz a modern életnek a vég­tagja és szerkezetének rugója, amely nélkül a gazdasági élet meg­bénulna, az életiram zökkenővé válna. Legyen dölyfösen ropogó százas bankó, vagy kopott rézko­rong, a pénz muzsikájának vezér­szólama van életünk minden ütemé­ben. Mindenkivel érintkezik, min­denkihez hozzátapad. Jézus sem tudta kikerülni a pénzzel való talál­kozást, bár az írás tanulmányozása közben sehol sein olvassuk, hogy Jézus pénzt vett volna a kezébe. — Pedig Jézus életében sokszor sze­repelt a pénz. Bölcsőjétől kezdve ef- kiséri Őt vérdijáig, Judás harminc ezüst pénzéig. Jézus ismerte is a pénznek minden faját, de tiszta volt a keze tőle. Több tanítványát pénz­váltó asztal mellől húzott el, ne­hogy a pénz megmételyezze lelkű­ket. Jézus valami szent borzadály- lyal nézett a pénzre. A sátánt a pénz Istenének, a Mammonnak ké­pében szemlélteti. Ezért nem volt Jézusnak pénzes erszénye sem. Ta­nítványainak megtiltja, hogy pénzt szerezzenek. Judás volt csak a ki­vétel, de ez a kivétel akasztófakö­telet csavart a nyakába. Mintha Jé­zus ott érezte volna minden pénzen árulásának vérdíját s vérével is azt jegyezte reá: Vigyázzatok! Jézus­nak igaza volt a pénz megitélésé­Nátad lehetetlen, Tudom semmi nincsen. Oh nyújtsd kezed, mely hűn vezet, Szüntesd bajom, bús sóhajom, Te örök szeretet! * * Ha majd napom leszáll, Mellém, Uram te állj. Menedékem te légy nékem; Adj égi bért a Jézusért, Üdvözíts az égben!" Ámen. * a pénz. ben. A történelem véres tengerén a pénz pokoli arca támaszt viharokat s a kapzsiság hullámsirjába temeti nemzetek boldogságát, milliók éle­tét. Ki tudná megmondani, hány Judáscsók csattant el már a vilá­gon, hány hamis eskü csendült fel pénzért, hányán tiporták pocsolyá­ba ártatlanságuk liliomszirmait pén­zért, hány embert ünnepeltek és hányat akasztottak fel pénzért? A pénz csengése a Sátán trombi­tája. Törtető embergárdák sora­koznak a zászlaja alá s esküsznek örökhüséget neki, a modern költő jelszavával: Mi Urunk, a pénz! A pénz Krisztus ügyének egyik leg­nagyobb ellensége. 1910-ben, a fő­városban kiült a szemekbe az éh­ség réme. 26000 gyermeket kellett megmenteni az éhhaláltól; ugyan­ekkor 26000 luxus kutya után fizet­tek adót. Egv 5000 lekes gyülekezet évenként 80.000 P-t füstöl el. És mi megy alkoholra? Mivé lenne a vi­lág, ha Jézusnak annyit adnánk, mint a Mammonnak? Nem régen ki­festett arcú, lakk cipős, hölgy fel­háborodva kérte 2 P egyházi adó­jának elengedését. A Sátán takaré­koskodása talán rettenetesebb, mint a pazarlása. Mikor Jézustól megkérdezték, kell-e a császárnak adót fizetni, ak­kor mondta: Mutassatok nekem egy

Next

/
Thumbnails
Contents