Harangszó, 1931
1931-07-05 / 27. szám
220 HARANGSZÓ 1931. július 5, jobb, ha nem, akkor ő csak addig mehet a jó viszony ápolásában, ameddig az az Úr Jézus megtagadásával nem jár. Volt persze csodálkozás és szörnyüködés. Sokan azt mondták neki: „Ugyan mit akarsz már ilyen fiatalon „megkegye- sedni“, ráérsz arra, ha megöregszel is!“ „Miért kellene előbb megöregednem, hogy megtérjek? — felelte ez nekik. — Először is honnan tudom, hogy holnap még élek? Másodszor: minek kínlódjam a „disznóvályú“ mellett, mikor otthon lehetek az „atyai háznál“, ahol ezerféle jóban lehet részem!?“ S emellett megmaradt egész életén keresztül. Majdnem hasonlókép esett ez Thumm Wilmos tanítóval is. — Fiatal korában ugyancsak „nagy csirkefogónak“ ismerte mindenki. Már 17 éves korában állásba került egy faluba, ahol 105 gyermek került a keze alá. A szabadidejét a „pokol garatjára“ öntötte. Kártyára, rossz társaságra, sőt lassan már a pálinkázásra is rászokott. A tanítványainak réme volt, nem tanítója. És mégis volt benne egy szikrányi jó. Sőt odáig jutott, hogy „szeretett volna“ kikerülni a romlás mocsarából. Egyszer aztán rászánta magát, elment a helyi közösség „órájára.“ Ott sem voltak eleven „szentek“, de mégis őszinte, kereső emberek, akik égtek a Megváltó szeretetétöl és minden bizalmukat csak Öbelé vetették. Thummra már ez az első látogatás is döntő hatással volt. ..Mint az üldözött vad, — mesélte később saját maga — úgv futottam haza óra után a szobámba. Ott először az életemben, térdre estem és bűneim súlyától megrettenve csak annvit tudtam ismételgetni: Úr Jézus, könyörüli rajtam! Mintha a pokol minden hada feltámadt és az ég hadával harcra kelt volna bennem, úgy zúgott-zakatolt minden bennem. Én csak ismételgettem a szavakat egyre. Talán órák hosszat is, mindaddig, míg egyszer csak körülöttem is, meg bennem is minden csendes lett. Soha boldogabban nem tértem nyugovóra Ez a négyszavas kis imádság határkővé lett az életemben.“ Kártyának, nálin- kának. cimboraságnak. lustaságnak, hűtlenségnek és a többi gonosz szokásnak egyszerűen utilaoot kötött a talpa alá s máról-holnapra új emberré lett, még pedig örökké mosolygó, boldogságtól áradó emberré, akiért a tanítványai éltek- haltak. Ahogy, mint ezt a két történetke ábrázolja, a közösségi órák előkészíthetnek egy ilyen hirtelen megfordulást, épúgy megtörténhetik az egy-egy prédikáció által is. Ez azonban mégis ritkább. Az olyan lelkészek, akiket az Úr Lelke egy- egy „ébredés“ előhívására használnak fel, igen ritkák. — Csak egy-kettőt tudnak olyat említeni, akinek a prédikációi által tényleg sokan ébredtek fel a halálos lelki álomból. A legkiválóbb mégis: Hófaker Lajos (1798—1828) és Blumhardt Christof. Hahn Mihály, a „Hahn-féle közösség“ alapítója, maga is egy templomi istentiszteleten ébredt teljes lelki öntudatra 17 éves korában. Már kisgyerek korában benne élt az Uj-bibliában s mivel földrajzi ismeretei nem voltak, komolyan hitte, sokáig, hogy a falujok határában levő romok Jeruzsálem romjai. Később is sokat olvasta a Bibliát s kivált hitével, s csöndes, tiszta életével a többi társai közül. Sokat gúnyolták is hite miatt. Azon a bizonyos istentiszteleten sem a prédikált Bethánia Egylet sződligeti nyaralója. Kilátás a nyaralóból. ció ragadta meg, hanem a nagypénteki ének: „Keresztfán az üdvösségem . Akkor oly erős elhatározás fogamzott meg a szivében, hogy attól fogva nem volt egy perc sem, amelyet a Megváltója nélkül akart volna átélni. A mennyei világosságtól áthatott, meleg tekintetű, tiszta arcáról még ma is sokat mesélnek. Egyszer egy kis 8 éves fiúcska ment el édesanyjával arra az összejövetelre, amelyen Hahn volt a vezető „Bruder“ A gyermek szeme odatapadt Hahn arcára s le nem vette volna róla egy percig se. Az óra után Hahn lehajolt a kicsihez s akkor abból kitört az őszinte lelkesedés: „Ha nagy leszek, én is olyan szeretnék lenni, mint te vagy!“ — S a fiú kívánsága teljesült is. Idővel a „Hahn-féle közösség“ egyik legmegáldottabb életű tagivá lett, aki sokaknak válhatott javára világosságtól áthatott életével. (Folytatjuk). KIÉ konferencia Balassagyarmaton. F. évi június hó 14-én tartotta meg a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetsége (K. I. E.) felsömagyarországi konferenciáját Balassagyarmaton és pedig ezúttal először — az evang. és ref. ifjúság részére. A konferencián az egész Nógrád- és Pestvármegye északi részéből mintegy 300 ifjú vett részt s lelki kincsekben meggazdagodva távozott. A konferencia sikerét Töltéssy Zoltán, a K. I. E. főtitkára készítette elő a nála ismert agilitással és a K. I. E. céljaiért való lángoló szeretettel. A helyi evang. és ref. egyházak pedig mindent elkövettek, mint vendéglátó házigazdák, hogy a körükben töltött órák az ifjúságra és a vezetőkre nézve áldottak legyenek. Június 14-én reggel a gyülekezés és a jelvények átvétele után Kardos Gyula balassagyarmati lelkész-alesperes intézett megnyitó beszédet a konferencia tagjaihoz s buzgó imában áldást kért munkájukra. Majd Pataki Sándor balassagyarmati ref. segédlelkész, a K. I. E. munka lelkes barátja, tartotta meg tartalmas előadását „Az ifjúság válsága“ címen, melvet az életből vett megkapó példákkal illusztrált. Rövid tízórai után a templomba vonult az ifjúság ünnepi istentiszteletre, melynek keretében dr. Csengődv Lajos salgótarjáni lelkész tartott szárnyaló beszédet „Jézus Krisztus az ifjúság eszménye“ főgondolattal. Az istentisztelet után dr. Scholtz Oszkár, a KIÉ evang. ágának elnöke tartott mindvégig nagy figyelemmel hallgatott, megragadó előadást ..Miért vagvok én evangélikus“ címmel, amelyhez Margócsy István, dr. Csengödy Lajos, Torda Gyula és Kardos Gvula lelkészek szóltak hozzá. Közös ebéd után a balassagyarmati „mozgósífnházban“ szép, tanulságos filmet néztek meg az ifjak „KIÉ munka Amerikában“ címmel. Utána Töltéssy Zoltán mutatta be a KIÉ szórakoztató játékait, melyek után Szulacsik Zoltán balassagyarmati ref. lelkész záró szót mondott s imában köszönte meg a konferenciának gazdag lelki áldását az Istennek. Másnap, hétfőn vezetői napot tartottak. melyen csupán mintegy 25 ifjúsági vezető vett részt. Töltéssy Zoltán a KIÉ munka módszereit, neVelésji eszközeit fejtegette egy értékes bibliatanulmány keretében, majd dr. Scholtz Oszkár a KIÉ mozgalom mai állásáról számolt be, buzdítva a vezetőket, hogy ahol már meg van a KIÉ csoport, tartsanak ki s végezzék szorgalmasan a lelkek megmentésének munkáját, ahol pedig még KIÉ nem volna, haladéktalanul alakítsák meg. A konferencia résztvevői — úgy az ifjúság, mint a vezetők — lélekben meggazdagodva tértek A Bethánia Egylet sződligeti nyaralója. A nyaraló körüli kis erdő, háttérben a nyaraló és a Duna.
