Harangszó, 1931
1931-06-14 / 24. szám
XXlf. évfolyam. 1§31 június 14. 24. száttl. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szővetség. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Menjünk, mint testvérek, Hossunk így örömöt Vidáman, karöltve. E kietlen Jöldre. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Potőfi-tór 2. Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4'J fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lü°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Bűnbánati zsoltárok. Irta: D. Luther Márton. Fordította: Schulek Tibor. A hatodik zsoltár folytatása. 7. Aggodalmaskodom sóhajtozúsomban, azaz igen nagyon sokat sóhajtoztam, úgy, hogy a munka is só- hajtozás volt számomra. Sanyarú és fáradtságos lett az élet számomra, mert már pusztán csak sóhajtozás. Így is mondják: „Erőlködtem és hajszolódtam sietségemben és küszködéssel“, vagy emígy: „Agyon dolgoztam magamat sóhajtozással, nyugtalankodtam a sóhajto- zástól“. Mit akar ez a vers? Jegyezzük meg, hogy csak leírja és elénk tárja, hogy milyen az igazi élet. Mert ebben a megpróbáltatásban megtanulta a szerző, hogy az igaz élet nem a sok cselekedetből áll, mint ahogy a zsidók gondolták, akik ellen most szólani kezd egészen a zsoltár végéig. Hanem az igaz élet az ó-ember ke- resztrefeszítéséböl és öldökléséből áll, hogy semmissé legyen a külső ember magatartása akár a világ szerint, akár látszólagos szentség szerint való legyen is az és egyedül az maradjon meg, amiről Krisztus mondja: boldogok akik sírnak és éhezik, szomjuhozzák az igazságot. Mert ne legyen más ez az élet, mint gyűlölet az ó-ember iránt és keresés, vágyódás az új-ember szerint való élet után. Ha pedig ez az értelme, akkor meglátom, hogy a világ és minden, ami hús és vér, káros,- hiábavaló dolog nevetésével, vidámságával, gazdaságával, hatalmával, méltóságával és effélékkel; mivel hogy nem érzi azt, amit én éreztem. Azért az életet jónak gondolja, de nem tudta, hogy mi következik utána. Jobb hát a sírás, panasz és sóhajtás, mint a nevetés, vidámság, ének, pihenés és kényelem. Minden éjjel mosom ágyamat. A héber szövegben emígy: egész éjjel áztatom ágyamat, azaz annyit sírok, hogy úsznak a könnyek az ágyamban. Amint utána is következik: Könnyeimmel öntözöm nyoszolyámat. Ez ugyan így nem lehetséges és nem hallottunk vagy olvastunk róla, hogy valamely szenttel szószerint megtörtént volna. Azért lélek szerint (képletesen) írattak e szavak és képletesen is értendők: A lelke ugyanis any- n.yira felindult az ó-ember ellen, hogy kész volna oly nagy sírásra, ha a teste képes volna rá; amennyiben őrajta múlik, a maga akaratja szerint, annyi mint ha meg is történt volna. Mert a belső akarás minden külső cselekedet és élet mértéke és ha engedelmeskedne a test a léleknek, amely igaz bíinbánatot érez és az igazságban felindúlt, egy órán belül el kellene olvadnia és semmivé lennie miként a hónak. Ez pedig mind a balgatag világ ellen szól, minthogyha azt mondaná: „Ó ti vak és nyomorult gyermekek, nagy nyugodtan és kényelmesen hevertek bujálkodásban puha ágyatokon, heje-hujában éltek henyélve és ékesen. Bizony, ha máskép tudnátok, ágyatokat és vígságos nyoszolyáitokat szemeitek könnyével áztatnátok, amiken most kéje- legtek és vigadoztok. Istenem, nem az üdvösség ágya az, amely a test kívánságának szolgál; bizony úgy kellene őket megsiratni, ha lehetne, hogy könnyekben ússzanak. 8. Orcám rúttá lett a haragtól, azaz elváltozott és rúttá lett a világ előtt az én alakom és a testi külsőm, mert nem gondozom, nem ápolom, hanem inkább üldözöm fájdalmas, panaszos élettel. Teszem mindezt abból a haragból, amely gerjedt bennem a hiv- ságos test ellen, azért a haragért, amelyet az Isten részéről éreztem. A világ pedig ápolja testét selyemben, aranyban s fényes lakomákkal akár a gazdag ember az evangéliom szerint. Én azonban a szegény és rút Lázárrá lettem, önkéntes haragomban, hogy megmeneküljek Isten haragjától, amelytől senki meg nem menekülhet, ha csak keresztre nem feszíti, el nem pusztítja a maga Ádámját. Megvénnedtem azok alatt, akik ellenségeim, azaz alkalmatlan és haszontalan lettem a világ előtt, akár egy öreg ember. Azért megveti ez életemet és üldöz engem, mert a kedve ellen van és nem akarja tűrni. Azért ez a kereszt alatti élet csak ellenséget szerez, mert mindannyian ellenségeim nékem. Aki ezt nem tudja vagy nem hiszi, az csak fogjon igaz, Krisztus keresztje szerint való élethez: hamar észreveszi majd, hogy az egész világ ellene van s gúnyolja, üldözi mint balga, tévelygő, gonosz embert. Alakjának, külsejének meg kell akkor öregednie és semmivé lennie a túlokosak és nagy bölcsek előtt, akik egyre merészkednek leckéztetni ezeket a megigazultakat és nem akarnak semmit se hallani és elfogadni őtőliik, a megértésük vagy tetszelgésük ellen. Ezeknek mindenféle más böl- cseségük és igazságuk van, mint ami a kereszten alapszik. Nincs is az egész világon senki, aki inkább küzdene a kereszt ellen, mint ezek. Nincsen, aki ke- vésbbé ölné vagy vetné el a maga akaratosságát, tet- szelgését, önteltségét, mint ők. Sőt inkább szépítik és erősítik ezt a gonosz fogyatkozásukat látszólagos jócselekedettel, szándékkal és szóval, amit akár az írásból is vesznek. S így akarják üldözni vagy leckéztetni a valóban és igazán igazat félelem nélkül, nagy biztosan és bátran. (Folytatjuk)
