Harangszó, 1931

1931-05-24 / 21. szám

1931. május 24.

HARANGSZÓ

169

munkája mögött sunyi ellenségként megjelenik a sátán is. Megjelent az első pünkösdkor is. Amig az apostolok a Lélek tüzének szent mámorával bizonyságot tesznek a Krisztusról, ott settenkedik már a gonosz is, amiről a pünkösdi történet végén az az ünneprontó szomorú mondat tanúskodik: „Édes bortól részegedtek

meg ezek.“

A háború után és nyomán valami nagy erkölcsi elvadulás kapott lábra, amelynek a csalitjában úgy élnek az emberek, mint egymásra irigy farkasok. — Belgiumban egy fiatalember azt mondotta a bibliaterjesztőnek: „Ugyan hagyj békét ezekkel az istenes mesékkel. Talán vallatni tapasztalatlan gyereknek nézel? Tudod, hogy én résztvettem a háborúban.“ „Igen, elhiszem — felelt a kolpor- tör, hogy sokat láttál és tapasztaltál, de éppen a beszéded mutatja, hogy a legnagyobbat. Isten Igéjét nem ismered.“ ■..Isten Igéje?! — mondja keseirüen a fiatalember — egy ilyen háború igazságtalan szenvedései után tud is valaki hinni az Isten Igéjének!“ — Szíriában valaki azt mondta a Bibliára: „Ez a

könvv már régen idejét múlta, valami jobbat ajánlj, ha üzletet akarsz csinálni. Á Biblia nagvon unalmas, csak kötelességeket hánytorgat és fenyegetőzik.“ — Egv másik: „Nekem semmi szükségem a Bibliára. Az csak megzavarja az ember lelkiismeretét és nyugalmát. Nem mdnt el a jó dolgom, hogy vallási kérdésekkel zavarjam magamat.“

3. Annál csodálatosabban mutatja a Lélek erejét az a körülmény, hogy a terjesztés munkája mégis egyre és mindig fokozottabb tempóban halad. A Társulat intéző bizottsága áprilisi, rendes havi közgyűlésén 408.000 Ujtestamentom és Biblia-rész kinvomatását határozta el. Az évi jelentés elmond nékünk sok olyan esetet amelyek a maguk apróságában is mutatiák, hogy a oünkösdi Lélek hogvan munkálkodik a Biblia által minden akadály ellenére is.

Spanyolországban, amelvnek 22 millió

601.000 főnyi lakosa közül még ma is csak 10.000 a protestáns és ahol a legutóbbi időkig nem volt telies vallásszabadság, egvik vezető madridi lap képekkel illusztrált cikket közölt a bibliater- iesztés nehézségeiről, sikereiről és fontosságáról. Ugyancsak egv spanyol kereskedő 700 pesetát küldött a Társulat munkájának a támogatására. Ugyanerre a célra egész Spanyolországból 9.101 peseta folvt be. Portugáliában egy rab a következő levelet irta a bibliaterjesztö- nek: „Őszintén hiszejk a Bibliában és komolyan megbántam bűneimet, amelyek engem öreg ember létemre börtönbe juttattak. Szomlorú, hogy börtönbe kellett jutnom, hogy Istdnhez térjek.“ ■—■ A dor- 'páti bibtiaházban történt a következő eset: Egy észt ember jött be egyszer a boltba és előadta, hogy neki ugyan van már egy észt nyelvű Bibliája, de szeretne most egy oroszt is. Aztá.n elmondta azt is, hogy valamikor az édesatyja is hagyott rá égy Bibliát, de ő azt a tűzbe dobta. Aztán az Isten meglátogatta: elveszítette az egyik szemét. Mikor két szemem volt —• úgymond — nem olvastam a Szentírást, most fél szemmel boldogan olvasom. — Rigában 1928. karácsonya előtt egy ittas állapotú ember állított be ugyancsak a bibliás boltba, amelyről azt hitte, hogy papirkereskedés. Mikor látta, hogy ott csak Bibliákat lehet

venni, eltávozott. Kisvártatva azonban visszatért és így szólt: „Iggz, hogy a Biblia meg tudja tenni azt a csodát, amelyet az édesanyám mondott róla még gyerekkoromban, hogy ki tudja gyógyítani még az iszákost is?“ „Ha imádkozva és hittel olvassa, igen“, mondta neki a bibjíaárus. 1929 karácsonya előtt ugyanaz az ember, józanon, kivül-belül megváltozva kopogtatott be ugyanabba a bibliaházba, hogy bizonyságot tegyen az Ige csodálatos ujjászülő erejéről. Egy egyiptomi családot az a biblial&p vezetett az Igéhez, amely az ottani kereskedőtől vett néhány dekagramm bors csomagoló papírjaként jutott hozzájuk. Brazíliában egy elkergetett biblialárus valamikor futása közben elejtett egy Bibliát. A dühös tömeg először el akarta égetni, de aztán valaki mégis megnézte, hogy mi is van a könyvben. Az illető lakására

A kísterenyei evang. templom.

is elvitte az elejtett Bibliát s lassanként egész kis bibliatanulmányozó társaság alakult ki körülötte. Idők folyamán pedig virágzó evangéliomi egyházi élet virágzott ki az elejtett Biblia nyomán. — Egy müveit hindu újságcikkéből való a következő idézet: „Én nem vagyok keresztyén, de azt tartom, hogy nekünk Krisztushoz kell hasonlóbbnak lennünk. Hazánknak és magunknak használnánk ezzel. Hogy pedig ez így legyen, meg kell tanulnunk a szeretetnek, az önmegtagadásnak és másokért való szenvedésnek azokat az eszméit, amelíyak az evangé- liomok lapjain vannak megörökítve ...“ — Kínában van egy bibliaárus, aki valamikor rablógyilkos volt. A bibliaolvasás nemcsak a tisztességes életre vezette el, hanem azóta maga is a terjesztés munkájának a szolgálatában áll.

íme néhány apróság azon sok közül, amelyekkel tele van a Biblia-Társulat évi jelentése, s amelyek mind azt mutatják, hogy a „szél fuj, ahova akar“, hogy a Lélek munkál ma is csodálatos eszköze

a Biblia által. Olyart szépéji és olyan igazán mondja Gárdonyi Géza:

„Minden fakul, minden romlik^ Márvány vár is összeomlik; Biborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak;

Csak ez a Könyv nem tér porba Mintha volna égi lelke.

Ez a Könyv a Mózes bokra,

Isten szive dobog benne."

Kísterenye - Pásztó.

A „Harangszó“ mai száma a kistere- nyei templom képét hozza. Ez a kép egy néhány pillanatra meg akar állítani minkéi. rohanó idők embereit.

Ez a kis templom ma a Kisterenye— Pásztói Ev. Missziói egyháznak a szívd- Innen indul útjára a friss vér az erekbe; a tagokba, a sok szórvány helyre. Két vármegye területén szétszórt ev. testvéreknek ez az édesanyja, mely virraszt, hogy a báránykák el ne tévelyegjenek; imádkozik, hogy legyen rajtok áldás; int, hogy a hit harcát győzelmesen megharcolják :• verejtékezve dolgozik a szebb jövőért. Csengő hangja bdekiált az alvók, a közönyösök, a megalkuvók, a kétfelé sántikálók, a lélekkufárok dermesztő éjszakájába: sajnállak Titeket! Eljön az óra, mikor számot kell adnotok mindenért! Sokan érezték ennek az édesanyának a hiányát a múltban és a gyermekek azért rakták össze keserves filléreiket, hogy legyen édesanyjuk, templomuk.

Nem régen. 1906-ban épült meg ez a templom a Mátra tőszomszédságában, Kisterenye nagyközségben. Azon a telken, milyet Br. Solymossy adományozott az egyháznak. Tornya azonban még nem volt, mert erre már nem tellett. — Harangszó sem hangzott. De hangzott benne minden harangnál pompásabban a Krisztus Igéié, a hamisítatlan evangélium jó papok: Egy Ruttkay Sándor, Jeszenszky Károly ajakáról. akik a szomszéd Salgótarján városból jártak le az ő fiókegyházukba.

Azonban az igazán hívőknek mindez nem elégítette ki a lelki éhségét, ők többre vágytak. Ők papot akartak, aki egészen az övék volna. Hogy ezt a céljukat elérjék a leikefe Clark Simon gyógyszerész, egyházfeiügyelő vezetésével zörgetnek, kérnek, könyörögnek az egyházkerületnél, egyházmegyénél, egyháztagoknál, más vallású testvéreknél adományokért, hogy megépíthessék a lelkészlakot, harangozólakást, és végül lelkészt hozhassanak. Munkájukat siker koronázza. Megépül a lelkészlak, a harangozólakás. De papjuk még nincs. Nincs annyi erejük, hogy önálló egyházzá szerveződjenek. A vágy azonban szakadatlanul ott ég a szivekben. Nem tudja ezt megsemmisíteni a világháború réme, kommunizmus tomboló féktelensége. És mert a Clarkok, Kralovánszkyak, Achá- tzok, Ulbrichtok, Bechtek, Szivákok, ezek a lelkes egy házfel ügyelők, gondnokok reménységüket az Isten szivére helyezték, mert tudták, énekelték: „Ki csak Istenre dolgát hagyja és beVine remél mindenkor, azt ő csudaképpen megtartja minden szomorú Ínségkor“, — nem is csalatkoztak Benne.

Közülök többen érhették meg terveik megvalósulását, mert nagy vívódások