Harangszó, 1931

1931-05-24 / 21. szám

168 HARANGSZÓ május 24 és Líbiának tartományaiban, mely Cziré- né mellett van és a római jövevények mind zsidók, mind prozelikusok, krétai­ak és arabok, halljuk a mi nyelvünkön az Isten nagyságos dolgait.“ A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társulat nem fog nyugodni addig, mig a Bibliát Isten segítségével le nem for- díttatja a világ valamennyi nyelvére és nyelvjárására, hogy ennek a bábeli nyelvtarkaságba szétzavarodott emberi­ségnek minden nemzete, nyelvcsoportja ugyanabból a közös, örök Igéből tanul­gathassa az elfelejtett közös anyanyel­vit: a szeretet nyelvét, a Lélek beszé­dét. 2. Nemrégiben a Harangszó olvasói­nak elmondottunk már egyet-mást a bib­liaterjesztés munkájáról. Most arról szeretnék beszámolni, hogy ennék a roppant méretű és hatalmas eredményű mun­kának milyen sok és nehéz akadállyal kell megküzdenie. Az a nagy gazdasági nyo­morúság, amely ma világje­lenségnek mondható, bénitó- lag hat a bibliaterjeszlés mun­kájára is. Pedig a Biblia-Tár­sulat nem dolgozik nyereség­be, s “körülbelül egyharmad aréft adva á Bibliát, a legol­csóbb könyvvé tudja azt ten­ni. És még ezt a harmadárt is bizony igen sokan nem tudják megfizetni. Különösen az ázsiai munka panaszkodik emiatt. Észak-Kína tartomá­nyaiban pl. olvan nagy a nyo­morúság, hogy ezren és ezren menekülnek az éhség lassú halála elől az öngyilkosság gyors halálába. Akárhányszor látni — írja egy ottani terjesz­tő —■ nagy nyomorba jutott vidéki embereket, amint asz- szonyokat és gyermekeket visznek a városba eladásra. Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz a bibliaterjesztés mun­kája olyan emberek között, akiket államadón az üres gyomor őrjítő fájdalma kerget. Másik igen nagy akadálya a Társulat munkájának a tu­datlanság. Nemcsak az a tu­datlanság, amit az analfabe­tizmus jelent, hanem amely abban áll előttünk, hogy igen sok helyén, sokszor keresztyén helyeken is, még a nevét sem ismerik a Bibliának, vagy pe­dig a legképtelenebb babonás hiedelmek vannak róla elter­jedve. Vannak helyek, ahol azt hiszik, hogy a Biblia zsidó könyv, más­hol meg, hogy Luther Márton irta. Né­mely helyen rettegnek tőle és babonás félelemmel néznek rá. Ismét másutt va­rázsszernek tartják. Franciaország egyik félreeső falujában történt, hogy az ott működő bibliaterjesztöhöz elment egy odavaló asszony és elmondotta, hogy őneki van egy Máté evangéliuma és an­nak az olvasása igén jónak bizonyult a szamárköhögés ellen. Most azért szeretne venni egy Ujtestamentumot, az bizo­nyára jó lesz majd vihar és jégeső ellen. A terjesztő természetesen próbálta fel­világosítani, de egészen bizonyos, hogy áz asszony mégis csak azzal a hátsó babonás reménnyel vette meg az Ujtes­tamentumot, hogy az meg fogja védeni vihar és jégeső ellen. De ha egyszer az az asszony, meg a falú rá fog jönni, hogy az Üjtestamentum nem használ a szamárköhögés ellen és hogy a viharok ezután se kerülik kii a határt — amint hogy Isten nem varázsszernek adta az Igét, — elképzelhetjük, hogyan fogják a csalódottak mérgével eldobni a Bibliát s a következő évben hiába megy oda bib­liaárus, senki sem vesz tőle, sőt talán kikergetik a faluból, mint egy csalót. Igen-igen nagy akadálva a bibliater­jesztés munkájának az elfogultság és pe­dig úgy a faji, mint a fdjekezeti elfogult­ság. Az előbbi miatt különösen az indiai terjesztők panaszkodnak. Az indiai an­gol-ellenes légkörben ma már eleve gya­nakvással, sokszor gyűlölettel fogadnak mindent, fami angol gredetű. Az indiai terjesztőnek, mikor felkínálja a Bibliát, igen sokszor kell látnia, hogy hogyan gyullad ki azokban a sötét hindu sze­mekben a politikai gyanúsítás tüze, igen sokszor kell tapasztalnia, hogy kémnek, az angol érdekeknek vándor könyvárus köpenyegébe bujtatott képviselőjének tartják. Egyik helyen azt mondta egy hindu a bibliaárusnak: „Hiába beszélsz, én tudom, hogy ti az angol kormány megfizetettjei vagytok, hogy nyakunkba varrjátok az angol vallást.“ A bibliaárus leírja, hogy ezeknél a szavaknál úgy né­zett rá a hindu, mint egy sebzett tigris s hogy néki még azután is sokszor meg­jelent álmában az a rettenetes tekintet. A gyanúsításból sokszor rosszindulatú rágalmazás lesz. Madrasban egy csoport enfbernek kínálta fel a Bibliát a terjesztő. Azok először érdeklődéssel vették ke­zükbe, mikor azonban látták, hogy Bib­lia, mérgesen felkiáltott az egyik: „Hi­szen ez keresztyén könyv; tele van ha­zugsággal: tűzre vele!“ A rosszindulat néha tettlegességgé is faiul. A kolportőröknek nemcsak sok gúnyt, szidást és rágalmat kell eltűrniök, hanem sokszor egyenesen elkergetik és megverik őket. Romániában egy helyen seprűvel kergették ki a bibliaárust. — Egyiptomban egy fiatal mozlem a ter­jesztő kezéből kikapta a Bibliát és az arcához vágta. Még szomorúbb a feleke­zeti elfogultság, amely három oldalról is gátolja a terjesztés munkáját, t. i. mohamedán, zsidó és katholikus oldalról. Egyiptomban egy öt tagból áltó társaságnak adott el a terjesztő egy Ujtestamentu­mot. — Alig hogy tovább ment, futva mentek utána a mohamedánok és ingerülten követelték, hogy adja vissza a pénzüket. „Miért?“ — kér­dezte a terjesztő. „Azért, mert ez a könyv ellene van a mi vallásunknak.“ Hiába akarta a kolportör okos szóval meg­magyarázni, hogy az Ujtesta- mentom senkinek sincs ellene, hanem mindenkinek mellette, ha el akarta kerülni a vesze­kedést, vissza kellett venni az Ujtestamentomoí. Csehországban egy öreg zsidó a bibliaárus szemelátára tépte össze és vágta földhöz a Szentirást. A felekezeti elfogultság, mint a bibliaterjesztés mun­kájának a gátja, különöskép­pen a katholikus egyház ré­széről jelentkezik. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservato- re Romano egyik számában azt írja, hogy „a protestáns Bibliák áradatát meg kell akasztani.“ Egy nemrégiben kiadott olasz Biblia előszavá­ban ezt olvassuk: „A protes­tánsok, miután meghamisítot­ták a Bibliát és elhintették lapjai közé eretnekségük kon­kolyát, vízözönszeriileg árasz­tották el vele a világot, úgy­hogy ha az ember valahol Bib­liát talál, majdnem bizonyos, hogy az protestáns termék.“ Barceloná­ban egy vendéglőben többen hajlandók lettek volna Bibliát venni, de egy jelen­levő pap lebeszélte őket, hogy ezek tiltott könyvek. Madrasban azt mondotta valaki a bibliaárusnak: „Ez protestáns Biblia és nem ér semmit, mert csak 400 éves.“ Brazíliában azzal vádolták a bibliater- jesztöket, hogy szűz Máriának ellenségei és a sátán szövetségesei. Kolumbiában rendőrség elé állították a bibliaárust, mert Bibliáiból hiányzott az egyházi jó­váhagyás. Végül — s ebben lényege szerint benne vannak az eddig említettek is — a bibliaterjesztés munkjának legnagyobb akadálya a bűn, A Lélek minden nagy Működésének első 96 esztendeje alatt 165 millió bibliát adott ki a Brit és Külföldi Biblia-Társulat. Ha ezeket a könyveket egy könyvóriássá össze lehetne gyúrni, akkor ez a könyv 61 méter magas, 42 méter széles és 12 méter vastag lenne. A budápesti mitléniumi emlékoszlop rövid volna e könyv számára könyv­jelzőnek. Minden egyes lap 60 tonnát nyomna és 40 jól meg­termett igásló kellene ahoz, hogy egy lapot fordítsunk. Ez a rajz feltünteti, hogyan viszonylana a milléniumi emlékoszlop és a 40 ló a könyvben levő papír tömegéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents