Harangszó, 1931
1931-05-24 / 21. szám
168 HARANGSZÓ május 24 és Líbiának tartományaiban, mely Cziré- né mellett van és a római jövevények mind zsidók, mind prozelikusok, krétaiak és arabok, halljuk a mi nyelvünkön az Isten nagyságos dolgait.“ A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társulat nem fog nyugodni addig, mig a Bibliát Isten segítségével le nem for- díttatja a világ valamennyi nyelvére és nyelvjárására, hogy ennek a bábeli nyelvtarkaságba szétzavarodott emberiségnek minden nemzete, nyelvcsoportja ugyanabból a közös, örök Igéből tanulgathassa az elfelejtett közös anyanyelvit: a szeretet nyelvét, a Lélek beszédét. 2. Nemrégiben a Harangszó olvasóinak elmondottunk már egyet-mást a bibliaterjesztés munkájáról. Most arról szeretnék beszámolni, hogy ennék a roppant méretű és hatalmas eredményű munkának milyen sok és nehéz akadállyal kell megküzdenie. Az a nagy gazdasági nyomorúság, amely ma világjelenségnek mondható, bénitó- lag hat a bibliaterjeszlés munkájára is. Pedig a Biblia-Társulat nem dolgozik nyereségbe, s “körülbelül egyharmad aréft adva á Bibliát, a legolcsóbb könyvvé tudja azt tenni. És még ezt a harmadárt is bizony igen sokan nem tudják megfizetni. Különösen az ázsiai munka panaszkodik emiatt. Észak-Kína tartományaiban pl. olvan nagy a nyomorúság, hogy ezren és ezren menekülnek az éhség lassú halála elől az öngyilkosság gyors halálába. Akárhányszor látni — írja egy ottani terjesztő —■ nagy nyomorba jutott vidéki embereket, amint asz- szonyokat és gyermekeket visznek a városba eladásra. Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz a bibliaterjesztés munkája olyan emberek között, akiket államadón az üres gyomor őrjítő fájdalma kerget. Másik igen nagy akadálya a Társulat munkájának a tudatlanság. Nemcsak az a tudatlanság, amit az analfabetizmus jelent, hanem amely abban áll előttünk, hogy igen sok helyén, sokszor keresztyén helyeken is, még a nevét sem ismerik a Bibliának, vagy pedig a legképtelenebb babonás hiedelmek vannak róla elterjedve. Vannak helyek, ahol azt hiszik, hogy a Biblia zsidó könyv, máshol meg, hogy Luther Márton irta. Némely helyen rettegnek tőle és babonás félelemmel néznek rá. Ismét másutt varázsszernek tartják. Franciaország egyik félreeső falujában történt, hogy az ott működő bibliaterjesztöhöz elment egy odavaló asszony és elmondotta, hogy őneki van egy Máté evangéliuma és annak az olvasása igén jónak bizonyult a szamárköhögés ellen. Most azért szeretne venni egy Ujtestamentumot, az bizonyára jó lesz majd vihar és jégeső ellen. A terjesztő természetesen próbálta felvilágosítani, de egészen bizonyos, hogy áz asszony mégis csak azzal a hátsó babonás reménnyel vette meg az Ujtestamentumot, hogy az meg fogja védeni vihar és jégeső ellen. De ha egyszer az az asszony, meg a falú rá fog jönni, hogy az Üjtestamentum nem használ a szamárköhögés ellen és hogy a viharok ezután se kerülik kii a határt — amint hogy Isten nem varázsszernek adta az Igét, — elképzelhetjük, hogyan fogják a csalódottak mérgével eldobni a Bibliát s a következő évben hiába megy oda bibliaárus, senki sem vesz tőle, sőt talán kikergetik a faluból, mint egy csalót. Igen-igen nagy akadálva a bibliaterjesztés munkájának az elfogultság és pedig úgy a faji, mint a fdjekezeti elfogultság. Az előbbi miatt különösen az indiai terjesztők panaszkodnak. Az indiai angol-ellenes légkörben ma már eleve gyanakvással, sokszor gyűlölettel fogadnak mindent, fami angol gredetű. Az indiai terjesztőnek, mikor felkínálja a Bibliát, igen sokszor kell látnia, hogy hogyan gyullad ki azokban a sötét hindu szemekben a politikai gyanúsítás tüze, igen sokszor kell tapasztalnia, hogy kémnek, az angol érdekeknek vándor könyvárus köpenyegébe bujtatott képviselőjének tartják. Egyik helyen azt mondta egy hindu a bibliaárusnak: „Hiába beszélsz, én tudom, hogy ti az angol kormány megfizetettjei vagytok, hogy nyakunkba varrjátok az angol vallást.“ A bibliaárus leírja, hogy ezeknél a szavaknál úgy nézett rá a hindu, mint egy sebzett tigris s hogy néki még azután is sokszor megjelent álmában az a rettenetes tekintet. A gyanúsításból sokszor rosszindulatú rágalmazás lesz. Madrasban egy csoport enfbernek kínálta fel a Bibliát a terjesztő. Azok először érdeklődéssel vették kezükbe, mikor azonban látták, hogy Biblia, mérgesen felkiáltott az egyik: „Hiszen ez keresztyén könyv; tele van hazugsággal: tűzre vele!“ A rosszindulat néha tettlegességgé is faiul. A kolportőröknek nemcsak sok gúnyt, szidást és rágalmat kell eltűrniök, hanem sokszor egyenesen elkergetik és megverik őket. Romániában egy helyen seprűvel kergették ki a bibliaárust. — Egyiptomban egy fiatal mozlem a terjesztő kezéből kikapta a Bibliát és az arcához vágta. Még szomorúbb a felekezeti elfogultság, amely három oldalról is gátolja a terjesztés munkáját, t. i. mohamedán, zsidó és katholikus oldalról. Egyiptomban egy öt tagból áltó társaságnak adott el a terjesztő egy Ujtestamentumot. — Alig hogy tovább ment, futva mentek utána a mohamedánok és ingerülten követelték, hogy adja vissza a pénzüket. „Miért?“ — kérdezte a terjesztő. „Azért, mert ez a könyv ellene van a mi vallásunknak.“ Hiába akarta a kolportör okos szóval megmagyarázni, hogy az Ujtesta- mentom senkinek sincs ellene, hanem mindenkinek mellette, ha el akarta kerülni a veszekedést, vissza kellett venni az Ujtestamentomoí. Csehországban egy öreg zsidó a bibliaárus szemelátára tépte össze és vágta földhöz a Szentirást. A felekezeti elfogultság, mint a bibliaterjesztés munkájának a gátja, különösképpen a katholikus egyház részéről jelentkezik. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservato- re Romano egyik számában azt írja, hogy „a protestáns Bibliák áradatát meg kell akasztani.“ Egy nemrégiben kiadott olasz Biblia előszavában ezt olvassuk: „A protestánsok, miután meghamisították a Bibliát és elhintették lapjai közé eretnekségük konkolyát, vízözönszeriileg árasztották el vele a világot, úgyhogy ha az ember valahol Bibliát talál, majdnem bizonyos, hogy az protestáns termék.“ Barcelonában egy vendéglőben többen hajlandók lettek volna Bibliát venni, de egy jelenlevő pap lebeszélte őket, hogy ezek tiltott könyvek. Madrasban azt mondotta valaki a bibliaárusnak: „Ez protestáns Biblia és nem ér semmit, mert csak 400 éves.“ Brazíliában azzal vádolták a bibliater- jesztöket, hogy szűz Máriának ellenségei és a sátán szövetségesei. Kolumbiában rendőrség elé állították a bibliaárust, mert Bibliáiból hiányzott az egyházi jóváhagyás. Végül — s ebben lényege szerint benne vannak az eddig említettek is — a bibliaterjesztés munkjának legnagyobb akadálya a bűn, A Lélek minden nagy Működésének első 96 esztendeje alatt 165 millió bibliát adott ki a Brit és Külföldi Biblia-Társulat. Ha ezeket a könyveket egy könyvóriássá össze lehetne gyúrni, akkor ez a könyv 61 méter magas, 42 méter széles és 12 méter vastag lenne. A budápesti mitléniumi emlékoszlop rövid volna e könyv számára könyvjelzőnek. Minden egyes lap 60 tonnát nyomna és 40 jól megtermett igásló kellene ahoz, hogy egy lapot fordítsunk. Ez a rajz feltünteti, hogyan viszonylana a milléniumi emlékoszlop és a 40 ló a könyvben levő papír tömegéhez.
