Harangszó, 1931
1931-05-24 / 21. szám
1931 május 24 HARANGS2Ó 1Ö7 ban meglevő bajokért, lásd meg saját mulasztásaidat. Te sem tetted meg, ami kötelességed lett volna. Nem könyörögtél elég buzgón és kitartóan hivő evangélikus testvéreid imádkozó táborával együtt a Szent-Lélek elnyeréséért, szived és egyházad megújulásáért. A kicsinyhitüek aggódva tekintenek egyházunk jövője elé. Mi aggodalmaskodás helyett imádkozzunk inkább Evangélikus Testvérem s várjuk a meghallgatás szent reménységével az új pünkösdöt, mely ha eddig nem jött volna még el, egész bizonyosan eljön hozzánk is. Szent Lélek munkája, kit Isten az ő nagy kegyeiméből ismét elküldött hozzánk. A te szívedben és gyülekezetedben megmozdult-e már az élet Evangélikus Testvérem? vagy még a halál mozdulatlansága uralkodik ott? Az evangélikus embernek azt a típusát képviseled te is, akinek mindenhogyan jó, aki nem akar megbántani senkit, nem mer szót emelni semmi mellett s a békesség kedvéért szemet huny minden vallási és erkölcsi tévelygés előtt? Ébredj fel mozdulatlanságodból, hisz ütött a tizenkettedik óra! Ne másokat okolj a gyülekezetedben, egyházadA Lélek eszköze. Irta: Szabó József. Jáva szigetén él manapság egy gazdag kínai edénykereskedő, Oey Péter. Ez az ember nemrégiben még pogány volt. Ma azonban keresztyén s mint ilyen nemcsak a szegényeknek és minden nemes ügynek barátja, hanem prédikátor, bibliaárusító és misszionárius egy személyben, akinek a bizonyságtevő munkáját isten nem egy jávaszügeti bennszülöttnek a megtéréséval áldotta niár meg. Ez az Oey Péter néhány évvel ezelőtt — akkor még hosszú kacskarin- gós kínai névre hallgatott — egy alkalommal barátaival együtt valami kínai mulatóban ült. Iddogáló vidám beszélgetés közben közülük a legjobbkedvü, Oey, valami papírlap félét pillantott meg a lábai előtt. Gyanútlanul vette fel és szórakozottan forgatta, gyiirögette egy darabig, mint akinek a kezébe alkalmi játszani való került. Egyszer aztán ráesett tekintete a papírdarab Írására, az Írás első mondatára, amely kínai fülnek bizonyára furcsán hangzott: „Az Ur az én pásztorom ...“ Mondani Sem kell talán, hogy az a papírdarab a Biblia gyem az oltárlépcsőre, hol a szerencsétlen fiatalember imádkozni szokott. Úgy mondta: ötszáz dollár van a boritékban. Hadd mehessen haza a fiatalember, mert nem lehet nagyobb fájdalmunk, mint mikor a honvágy gyötör. Sohse voltam még képviselő úr, oly boldog, mint akkor. A pénz kezéhez jutott s azóta nem láttam. Eltűnt. Féltem vele találkozni, hát ha nem fogadja el a pénzt. Úgy éreztem, hogy tudnia kell, kitől kapta a segítséget. Nem láttam azóta soha, de feledni nem tudtam. Velem volt gondolataimban s őt láttam álmaimban. Azt mondják, az idő gyógyít. Erre vártam, de gyógyulás nem jött. Mindig mélyebb lett szivemben a seb s emlékezetemben képe egyre erősebb. Mindig öt láttam s emlékezete annyira összekapcsolódott életemmel, hogy nem tudtam tőle szabadulni. — Imáimban őérte könyörögtem, az ö boldogulásáért régi hazájában. Azóta emlékének élek. Titkomról nem szóltam soha senkinek. Szívembe zártam. Ha voltak azóta örömeim, úgy ez a drága emlék nyújtotta azokat nékem. Sírba viszem ez emléket s koporsómon ez lesz a szemfedö. Megértett dngem, Balázs úr? Ezért nem mehetek férjhez. Gyermekkori emlékem elkísérne az oltár elé, férjem oldalára s boldogtalanok lennénk mindketten“. egy kiszakadt lapja volt. Oey megmutatta társainak is, akik közül az egyik tudott annyit, hogy) ez a lap abból a könyvből való, amelyet az európaiak vallásuk szent könyvének tartanak. Oey pénztárcájába hajtogatta a gyűrött lapot, aztán másnap is elővette és el-eltiinödött rajta, hogy ki mondhatta ezt és kihez s vájjon mit értett alatta? Hamarosan találkozott a Biblia-Társulat dgyik Importőrjével, akitől aztán megtudhatta, hogy honnét való a lap. Vett is mindjárt egy Bibliát s azt szorgalmasan tanulmányozni kezdte. A vége az lett, hogy Oey megkeresztelkedett s ma ez a gazdag kereskedő Jáva szigetén hűséges bizonyságtevője a Krisztusnak. Mi tette ezt? A véletlen? A szél és egy odasodródott, kósza papírlap? Nem, hanem a Lélek, aki gondviselésszerü történéssé tud tenni minden úgynevezett véletlent, a Léteik, aki eszközévé tudja tenni a kínai mulatóhelyek kövén meg- fetrengett papírlapot is, a Lélek, aki mint a szél „fuj, ahova akar ...“ Pünkösd nem csupán egy nap a történelemben, vagy az évben, hanem sziinEddig tartott a vallomás. Helén maga elé nézett s szép fejét sóhajtozó mel- ére hajtotta. Balázs még most is mereven nézett a leányra, mintha figyelné szavait. Olyan volt, mint egy sóbálvány. Az ismeretlenben magára ismert. Az előtte ülő Helén, az az angyal, ki annak idején adományával hazasegítette s néki köszönhet mindent. Az az ötszáz dollár volt alapja az ő fényes pozíciójának. Ezt nem tudhatja senki, csak az a drága leány, ki annak idején kezéhez juttatta a pénzt. Alig tudta magát tartóztatni, hogy meg ne ismertesse magát, de félt, hogy Helénnek megszakad örömében a szíve. Mit csináljon? Hisz néki is vágya volt, hogy megérdemelt boldogsághoz juttassa azt a leányt, aki oly hűségesen tudott szeretni. Helénnek könnyei szivére hullottak s kereste a módot, melyen megismertethetné magát. Megfogta Helén kis kezét s könyörgő imával nézett szemébe. Helén engedte. Szólni nem tudott, de könnyei, mint a zápor hullottak a két üsszeovadt kézre. Balázs megszólalt: „Drága Helén, mondja! köszönetét sem mondott az illető a maga jótettéért? Nem üzent, nem használta fel az oltárlépcsőt, hogy magácskához kerüljön szivének minden hálája? Helén megdöbben s keze megremeg telenül tartó folyamat; nem eav legendás kornak visszacsillogó ünnepe, hanem örök történés, a Lélek! szándékainak szüntelen megvalósulása, az Isten Szentleikének toborzója. A Lélek él s működik: a jeruzsálemi felházjran 11, félénken összebuvó tanítványt tudott hősökké lehelni, Kínában pedig egy mulatozó fiatalembert tud elhullott papírlappal katonájává avatni. A Lélek él és működik: eszköze számtalan, elsősorban azonban az Ige, a Biblia. — Pünkösd ünnepe után a Biblia-Társulat munkájáról még elmondandó gondolataim fölé azért írhatom a fenti címet: „A Lélek eszköze“. 1. A bibliáterjesztés csodálatos pünkösdi munkája a Léleknek. Legutóbb ismét 12-vel megszaporodva, most már 642 nyelven szól a Lélek a Szentirás által. Ez azt jelenti, hogy az emberiség hét tizedrésze saját anyanyeJvén olvashatja már és értheti meg az Isten beszédét. Szinte megismétlődik és méreteiben kitágul az első pünkösd gigászi felvonulása, ahogyan az Apóst. Csel.-ről írott könyvben olvassuk: „.y. halljuk kiki a saját nyelvén, amelyben születtünk. -— Pártusok és médek és elamiták és akik lakoznak Mezopotámiában, Júdeábán és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfíliában, Egyiptomban Balázs kezében. Mintha valami sejtelem villámlana át agyán. Szeme tágabbra nyílik s úgy nézi Balázst. Reszketve mondja: „De igen, másnap kis papírdarabot találtam az oltárlépcsőn,. Az volt ráírva: Jóltevöm légy boldog, én soha nem feledlek. Azóta őrzöm s ez a kis papir- rongy minden boldogságom. Képviselő úr, mondja, honnan tudja ezt? Beszéljen!!“ „Nem is lehetett másként Helénke? — hebegi Balázs — “ki önnek köszönhette a megváltást, esetleges fényes jövőjét, az nem feledhette jóságát s még ma is szereti.“ Helén felsikolt: „Beszéljen képviselő úr! Minden szava azt mondja, hogy ön tud az én titkomról. Beszéljen. Ne hagyjon kétség között, mert az megöl. — Mit mond maga?!“ „Csak azt drága Helén", — szól remegő izgalommal Balázs —“, hogy az az ifjú azzal az ötszáz dollárral egy szép jövőnek vethette meg alapját, amiért örök hálával tartozik önnek. Nem gondolja? Mondjuk hazajött. Itthon munkához fogott. Tanult . . . tanult... hires ember lett belőle ...“ (Folytatjuk.)
