Harangszó, 1931
1931-05-17 / 20. szám
158 HARANG S2Ó 1931. május 17. A wiírttembergí „közösségek“ élete. Irta : Farkas Zoltán. (2) Württemberg erkölcse. De ez még nem minden. Volt abban p. nevezetes cikkben még egyéb csemege is. Erkölcsi züllés! Tiszta házaséletröl már csak a történelemkönyvek imák. A lányok legnagyobb rév>zt már 13—14 éves korukban nem ártatlanok. (Ezt statisztikával is bizonyították, közölvén valamiféle iskola-orvos vizsgálatainak adatait.) Az öregek egészen kiengedték kezükből a szellemi és kulturális élet irányítását s most fél gyerkőcök dirigálnak ezeken a területeken. És a többi és a többi. Nem lehet bőven kitérni minden egyes kis részletre. A továbbiak során nagyrészt úgyis előjönnek. Azt azonban le kell szegeznem, hogy Württemberg— ben én egészen mást láttam. Soha annyi és olyan szép 6—8-—10— 12 gyerekes boldog családot nem láttam még, mint itt. Karácsony estén egy szegény 6 gyermekes özvegyasszonynál voltam a hetedik, de majd megszakadt a szivem, ha ebből a boldog körből a mi magyar „egv-kés“, „két-kés“ vagy hasonló családjaink hideg családi köreire gondoltam. Soha olyan boldog embereket nem láttam, mint ezen az estén. Az egész szobán végignyuló hatalmas asztal teli ajándékkal, amely mind az egyik családtagtól a másiknak szólt s nagyobbrészt önmaguk által, nagy szeretettel készített dolgok. A leigkisebb, a 10 éves Ottó, egész évben gyűjtögeti a pfennigeket, hogy karácsonykor minden egyes testvérét "(s most engem is), de legfö- képen az édesanyját meglephesse valami ajándékkal. Az esti „családi ünnepélyen“ mindegyik szerepelt valamivel. A legA gyermekkori emlék. Irta: Dr. Schlitt Gyula. Pongrátz, a báró úr is kér valamit: „Kérlek Viktor, nem lehetne valahogy kivinni, hogy a vonat fütyülne, ha elmegy a pusztám alatt? Talán kicsinyesnek találod kérelmemet, de kérlek szeretettel, vedd tekintetbe, hogy botos ispánomnak fontos, hány óra van a napnak egyes szakaiban s megérted kérésemet s indokoltnak kell tartanod.“ A társaság jóizüt nevet, de a képviselő megígéri, hogy ezt az ügyet is elintézi. Horváthné asszonynak kezd terhes ienni a társalgás és merész fordulattal más vágányokra igyekszik azt terelni: „Mondja csak Balázs úr, teljesítene-e nekem is egy kérelmet? Itt mindenkinek valami kérni vaSója van Öntől s Ön bó- logatással mindent megígér. Bátorkodom én is segítségét kérni egy ügyben.“ „Nagyságos Asszonyom“ — szól hir- telenül meghajolva Balázs — „állok rendelkezésére s ha emberi segítségen múlik az ügy, úgy teljesítve lesz“. A teremben egyszerre elült a zaj. Mindenki figyel. Az öreg Horváth hátradől székében s nagyot szí vastag sziva- rán. Helén egy árnyalattal halványabb idősebb, a 23 éves, félig kész mérnök- hallgató olyan tűzzel és gyermeki készséggel szavalt dl a család előtt egy hosszú költeményt, hogy nekem a fejem búbjáig szégyelnem kellett előtte magama;. Én már 10—12 éves koromban szégyeltem odahaza verset mondani egy-egy születésnapkor vagy más alkalomkor, mert az „csak kisgyerekekhez illik.“ S ime, ezek nem szégyelnek gyermekek lenni felnőtt fejjel sem. Boldogok is ám! Később egy ideig egy öreg házaspár vendége voltam, akiknek a gyermekeik mái' mind kiröpültek és az új fészkekből kacagó, pufók unokák fényképeit hozza a posta az öreg családi fényképalbumban való elhelyezés céljából. De rnég nem láttam olyan szerelemtől olvadó vőlegényt és menyasszonyt, aki túl tett volna ezen a két öregen az egymás iránti gyöngédség és figyelem dolgában. Minden gondolatuk közös. Az öreg, fehérszakállas „Oberlehrer“ (középiskolai tanár) minden evés után maga elé terít egy kék kötényjt és úgy törülgeti a konyhában a felesége mellett az etaosoga- tott edényt, hogy öröm nézni. Cselédet nem tartanak. A 4 szobás lakás gondját maguk látják el. — Ha itt nincsenek minta házas- és családi életek, akkor sehol! Ami pedig a fiatalságot illeti, különöskép a lányokat, arra vonatkozólag nem mondok többet, mint hogy a „bubifej“ még csak kivételes dolog. A kicsi és nagy leányok legfőbb ékessége a „copf és konty“. Tisztességes körökben „leánykiscrgetés“ vaev hasonló nem létezik. A lányok, noha szerfölött önállóak, nagyon szemérmesek és tartózkodók. — Mindig mosolyognom kell pl., mikor találkozom a föntebb említett család legidősebb leánytagjával (8-os gimnazista). Alig mer az utcán rám nézni és köszönni, mintha csak szégyelné a dolgot s szörnyű aggodalomban volna, hogy mit lesz, mintha sejtené, miiről lesz szó. A Többiek ismerve a házi asszonynak de>- rült kedélyét, tudták, valami eredeti ötlet kerül most szőnyegre s már félig mosolyogva lesték szavát. Nem először történt, hogy eredetiségével zavarba hozta egyik-másik vendégét. Horváthné ezt meglátta az arcokon s alig tudta nevetését magába fojtani. ..Van nekem itt egy vénülő leányom“ szólt s valami lemondó kesernyés íz tapadt szavaihoz ..s nem akad senki ennyi fiatalember között, ki oltárhoz vezetné. Helén nem a legcsunyább leány, van neki kis vagyona is, öt nyelven beszél s nincs, ki megkönyörülne öreg szülein. Szerezzen neki valami jóravaló férjet. Kitapogattam már az egész környéket, de minden hiába. Magának széleskörű ismeretsége van, próbálja meg, hátha sikerül? Igazán hálás lennék“. Balázs nem ismerte Hortváthnc lelkű- letét, hisz először találkoztak ma este s így a különös kérelemre füléig elpirult. Alig mert Helénre nézni. Lázasan kergették egymást agyában gondolatai. Ezt a leányt netn lehet férjhez adni? Érthetetlen. Horváthné talán tréfálkozik vele? De tréfából csak nem hozná szégyenbe leányát? Hogy sápadoz szegény Helén. Megfoghatatlan. A társaság hangos hahotára fakad. Zavart pillantása Helénre szól a világ, ha meglátja hogy neki egy „fiatalemberrel van ismeretsége.“ Odahaza viszont és mikor a „Mutter“ is vele van, egészen, szinte gyermekien közvetlen és természetes. A házassága históriáját két egészen különböző ember mesélte el már nékem (egy lelkész és egy takarékpénztári igazgató) és mindakettő, mondhatnám, szó- ról-szóra egyforma volt: Meglátta a jövendő feleségét itt és itt. De se egy szóval, se máskép nem nyilvánította előtte, hogy mily érzelmeket keltett benne a személye. Ehelyett kettőzött erővel dolgozott hogy minél előbb biztosítsa mindazt az anyagit, ami egy házasság biztos alapjául szükséges. Időközben megfordultak mások is s lány körül ház- tűznéző szándékkal, de ő kemény önfegyelemmel megmaradt akkor is a hallgatás álláspontján. „Ha Isten neked rendelte, mindenek ellenére is a tied lesz. Ha meg Ö nem neked rendelte, akkor kígyót vennél a kebledre, ha mégis elvennéd!“ — ezzel intézte el az idegen háztüznézők fenyegető veszedelmét. S tényleg, titkon, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna egymással, már az illető lányszívben is égett az a tűz, amelyet felülről való kéz gyújt meg minden szívben, ha egy házasság Isten szerint való. Mikor egy-két év múlva a szükséges anyagiak megvoltak, megjelent a lány apjánál s feltárta szive szándékait. Az apát az anyagi és egészségi körülményei érdekelték különöskép. Mindkettő rendben volt. Ekkor, semmi akadály nem lévén, az apa megengedte, hogy az illető ifjú a leányánál is sorompóba lépjen és vélő is tisztába jöjjön. — Természetesen boldog visszhangra talált s rövid örömteli mátkaság után jöhetett az esküvő. — Nos, micsoda ez, ha nem kristálytiszta keresztyén erkölcsiség? Ami púdig az ifjúság kulturális és szellemi dirigálásának legendáját illeti, Württembergben ebből semmit se látni. tévedt s mintha ő is nevetne. Restelte a dolgot. Úgy érezte, mindenki rajta nevet. Valami csúf tréfát űznek vele. De hirtelenül határozott. Átvillant valami agyán: Bárki veszi el e leány;, rosszul nem járt vele. Végső esetbein, itt van ő. A dacba olvadó sértett önérzet sokra képes. Határozott s így szőtt: „Helyes, Nagyságos Asszonyom, kezembe veszem az ügyet s hiszem, még ma este el is intézem. De méltóztassék megengedni, hogy előbb Helénkével tárgyalhassak. A játékhoz utóvégre néki is van szava“. A képviselő úr vállalkozása általános derültséget váltott ki a társaságban. Egyik-másik talán titokban örült is, hogy a megfontolt Balázs, mily megfontolatlan lépésre szánta magát, mikor anélkül, hogy ismerné e tekintetben He- lénnek makacsságát, bele akar avatkozni ennek szívügyeibe. Ha még soha, de most kudarcot vall elbizakodott tettével. Bal.-'zs végig néz a társaságon s keresi a derültség okát. Valahogy úgy érezte, hogy rajta nevetnek. Szinte zavarba jött. Horváthné feltalálta magát, nfegfogta Baláz.% kezét s oda ültette- Helén mellé. A leány kedves előzékenységgel fogadta új szomszédját, amiben Balázs ismét csak gúnyt látott. A sértve érzett ember előtt minden mozdulat gyanús s meg
