Harangszó, 1931
1931-05-10 / 19. szám
1931 május 10. HARANGSZÓ 151 alig mondja ki Illés ezen kérését, máris hallja a szomorú, leverő választ: hogy hozzak én neked kenyeret? Hiszen csak egy marék lisztecském van a vékában és egy kevés olajom a korsóban és ime most egy kis fát szedegetek, hogy megkészítsem azt magamnak és az én fiamnak. hogy megegyük és azután meghaljunk. De a próféta azt mondja: ne félj, csak cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazonáltal nekem süss abból először egv pogácsát és hozd ide és én bizto- sítlak téged az Izrael Urának, Istenének nevében, hogy sem a vékabeli liszt, sem a korsóbdi olaj el nem fogy, mig vége nem lesz az éhínségnek. És úgy is lett. Ez az özvegyasszony eledelének az utolsó morzsáját megosztotta a prófétával és ime a vékabeli liszt s a korsóbeli olaj el nem fogyott és Istennek megsegítő áldása el nem távozott az ö kunyhójától. (Kir. I. 17.) Egy özvegyasszony, aki valaha szebb napokat látott, aki ifjúsága verőfényes napjaiban olyan volt, mint a cédrus, de most öregségében olyanná lett, mint a minden ékességétől megfosztott, megszedett szőlőtő, akinek gondjai meg- számilálhatatlanok voltak, az lett Isten szolgájának és rajta keresztül Isten országának gondviselője. Oh, ki ne ismerne rá ebben az özvegyasszonyban a mi szegény, megcsonkított magyar hazánkra s még inkább szegény, megcsonkított magyar evangélikus egyházunkra? Mint egykor Izrael országát, úgy a mi országunkat is lázas szomjúság epeszti. Hazánk a bánat hazájává lett. Népünk elszegényedett, el- erőtlenedett s elkedvetlenedett. Mindenütt csak panaszt, sóhajtást, sírást, zokogást és kétségbeesést hallani. S ime ezekben a napokban, amikor szinte érccé lett fejünk fölött az ég és sokszor úgy tetszik, mintha a^ok a csatornák, ame- lveken imáink Istenhez szállnak s az ő áldása hozzánk tér, végkép bezárultak volna, amikor fogytán van minden, minden, leginkább a mi türelmünk, jön a mi szerteszét Balázs Viktorról tárgyaltak; magasztalták ritka nagy képzettségét, csodálkozásuknak adtak kifejezést páratlan úri modora felett s mindenki világra szóló jövőt jósolt a fiatal politikusnak. Helen különös érdeklődéssel hallgatta e dicséreteket. Maga sem tudta, miért figyel oly feszülten minden szóra, mely legfeljebb a képviselő urnák hízeleghetne. Nem is látta még, kiről a vendégek oly lelkesen beszélnek s mégis soha nem érzett öröm remeg rajta végig, mikor dicsérik. Igazán különös. Itt-ott még belülről előbuvó mosoly is szép metszésű ajka köré simul s ilyenkor fehér arca olyan, mint a kora hajnalban álmodozó hómező, melyen az égre csúszó nap hinti szét olvatag aranyát. Egy-egy ilyen mosoly Helénnek d-rcán végig vibrál az egész társaságon. Ébredeznek a halódó remények! Belelüktet az édesanya szivébe. Az öreg Horváth bizakodón néz végig az asztalon, kinek szól Helén mosolya? Majd jelentőségteljesen ránéz feleségére s boldogan megszorítja kezét. Végre megjött a várt vendég. Balázs Viktort diadalmenetben hozzák a terembe s mindenki a hozzá legközelebb állónak akar látszani. Helénnek is bemutatják. Kedvesen nyújtja kezét s mikor szemük összetűz, kissé megremeg. Balázs gyámintézetünk s keresi az evang. egyházakat és sorjában megzörgeti azoknak ajtajait és kér egy falat kenyeret az egyház kenyértelen szolgáinak, egy templom követ a templomot nélkülöző híveknek, egy mosolyt a diaspora, szórványbeli elárvult hívek arcvonásaira. Oh, ne engedjük, hogy hiába kérjen. Forrjunk össze ebben a nehéz időben egy nagy lelki családdá, melynek tagjai együtt örülnek, együtt szenvednek, egy- n asért együttesen áldoznak, „menjünk, mint testvérek vidáman karöltve, hozzunk így örömöt d kietlen földre. .. Egyik ha elesnék, vegye fel a másik, tegyen érte mindent, mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb szívesen szolgálja az erős a gyöngét“ ... (450. ének 7—8. v.) Higyjük el. hogy boldogtalanok, akik tágtenyerüek az elfogadásban, de szűkmarkúak az adakozásban, hogy igazi öröme csak annak az evang. embernek lehet, aki eloszlatja más evang. embernek a szomorúságát és megörvendezteti az arra rászorulókat. Higyjük el, hogy nem az adakozásba, hanem a nem adakozásba pusztul bele a mi egyházunk és a mi egyházunknak sok keményszívű tagja. Higyjük el, hogy a jótékonyság és a jólét édes testvérek, akik kéz-kézben, kar-karban járnak ebben a világban s hogy még ma is áll, hogy az Isten országának céljaira adakozóknál nem fogy el sem a vékabeli liszt, sem a korsóbeíi olaj. Nem mi mondjuk és Ígérjük ezt, hanem Jézus, akinek nevében a gyámintézet gyűjtői újból kérnek, zörgetnek a szegény, szinte özvegységre s árvaságra jutott magyarhoni evangélikus egyház híveinek ajtaján. Oh, igyekezzetek, hogy teljesedésbe menjen Jézus szava és ígérete: „Minden kérő megnyeri azt, amit kér és a kereső megtalálja, amit keres és a zörgetőnek megnyittatik.“ Bpest, ill. Sopron, 1931 Rogate vasárnapján. Báró Feilitzsch Berthold s.k. Ziermann Lajos s. k. az egyet, gyámintézet az egyet, gyámintézet v. elnöke. e. elnöke. is zavart, gépies mozdulattal kezet csókol s helyet foglal Horváthné jobbján az asztalnál. A Helénnel való találkozás kissé kibillentette különben határozott s nyugott modorából, de a feléje zuhogó kérdések alatt hamarosan magához tért. A képviselő mindenütt a legkülönfélébb kérdéseknek szenvedő alanya. A képviselő arra való hogy kérdezzék s minden körülmények között megnyugtató választ adjon. Milyen külpolitikai helyzet? A közgazdaság tekintetében belátható időn belül remélhetünk-e enyhülést? Mily Programm alapján gondolja a kormány megoldhatónak a válságot? Ezer s ezer kérdés, melyre a válasz mindig megnyugtató, de a megvalósítási lehetőségekhez ne fűzzünk sohasem vérmes reményeket. Balázs is megnyugtatta a társaságot. Oly átfogó programm van most javaslattétel alatt, mely ha törvénnyé lesz, mindent mindenkinek szája ize szerint el fog igazítani. Ezután sorra kerültek' a conven- cionális kérelmek. Az egyik azt szeretné, ha a már régóta tervbe vett és közérdek szempontjából fontos vasút építését foganatosítanák. A másik interventiót kér egy létfontosságú szállítás körülményes ügyében, a harmadik pedig szubvenciót egy köz,,Sárga persely.“ Ismered, kedves testvérem, van tudomásod róla? Nem?! Pedig ott van a gyülekezetedben, a tanácsteremben, vagy a sekrestyében. Talán por lepi és szerényen várja, hogy beledobjanak valamit. Vár a filléredre! Egyetemes Egyházi közgyűlésünk közvetítésével a németországi Gusztáv Adolf Egyesület" több hónappal ezelőtt adta ki ezen perselyeket, hogy már most adjunk bele filléreket, hogy az 1932. évben megtartandó Gusztáv Adolf jubileumra ezekből a fillérekből szegény egyházakat támogató alap létesíttessék. ’ Nincsen Magyarországban evang. ember, ki nem tudná, hogy ki volt Gusztáv Adolf. Jövőre lesz 300 esztendeje, hogy mint király kardjával védelmére kelt szorongatott evang. testvéreinek és a Lützen mellett vívott csatában hősi halált halt. Egy földi király feláldozta magát a mennyei királyért! Kedves Testvérem! Jól tudom, hogy ev. egyháznak ezen végtelenül kedves, rokonszenves alakja és vértanúja tisztelet és hála érzését váltja ki lelkedben. Tudom, hogy mert Gusztáv Adolf a világ összes evangélikusaiért folyatta vérét, Te is gondolsz a jubileum alkalmából a világon mindenfelé elszéledt evang. testvéreidre. Ebben az érzésben, a hit által egymáshoz való tartozásunkban egybeforraszt bennünket a hős kiontott vére. Ez az érzés nagy erőt jelent, melyre á mai világon oly nagy szüksége van az evang. egyháznak. Az a fillér, amelyet á sárga perselybe dobunk, külsőleg is mutassa meg hálánkat és szeretetünket hitünk legnagyobb védelmezője iránt. Mindnyájan lélekben át vagyunk hatva ezen emlékünnepély nagy jelentőségétől. Vegyük elő tehát már most a perselyt, hadd teljék meg minél többször. Ha minden evang. egyén hetenkint csak 1 fillért áldoz ezen célra a jubileum napjáig, tehát körülbelül 60 hónapon át, akkor a szegény Magyar Evang. Egyház hívei oly szép összeget gyűjthetnek, hasznú ipari üzem felállításai ügyében. A képviselő úr kielégítő választ ad mindenkinek. A kedélyek lecsendesednek s a politikát érintő honfiúi izgalmak meg- nyugosznak. Bálintnak, a szomszéd birtok eladósodott grófjának is van kérdése: „Mondd csak képviselő úr, mily stádiumban van az eladósodott birtokok körüli mentőakciónk. Igazán lehetetlen állapot, hogy hibánkon kívül, tisztán a kormánynak eléggé körül nem tekintő gazdasági politikájából kifolyólag tönkre menjünk.“ Balázsnak arcán egy alig észrevehető mosoly suhan végig, de azért megnyugtatja Bálintot is: „A kormány a legodaádóbb készséggel s megértéssel támogatja a ti ügyeteket is s ha rendesen befolynak az adók, ha a biztosan vehető külföldi kölcsön folyósításának útjából sikerül az utolsó akadályt is elhárítani, általában, ha a kormánynak határozott jóindulata nem szenved hajótörést s szükséges anyagiak s garanciák előteremtésének előkészítő munkáiban, akkor a legmesszebbmenő reményeket táplálhatjátok az esetleges segély iránt. Bálint megnyugodott. (Folytatjuk.)
